Hirdetés

Az antik róma – A Flaviusoktól a késő római művészetig III. rész

46 perc olvasás
Az antik róma – A Flaviusoktól a késő római művészetig III. rész

Mivel az említett különleges díszítés főleg leóni sírköveken látható, Hispánia római helyőrsége pedig éppen Leónban állomásozott, valószínűleg a Spanyolországban később annyira népszerű patkóív a légiók közvetítésével Szíriából származott. A helyőrségek áthelyezése nem volt gyakori, de amikor erre a császár parancsára sor került, akkor nemcsak a veteránok költöztek, hanem családtagjaik is, minden ingóságukkal, sőt, a terület szokásai, művészete és vallása is elvándorolt.

Hirdetés

A római korban Szíria szinte valamennyi városát újjáépítették. A birodalom legvirágzóbb tartományai a kis-ázsiaiak voltak; a városaik kincstáraiban felhalmozott pénzből gyakran maga Róma is vett fel kölcsönöket. A római birodalom keleti határvidékeinek megszilárdítására császári hozzájárulással két város is épült a sivatagban: Héliopolisz (ma Baalbek) és Palmüra. A fényűzésével még az ázsiaiakat is meglepő két város valószínűleg olyan sivatagi települések helyét foglalta el, amelyekben Baálnak állított szentélyek voltak. Erre utalnak a helyi vallási kultuszok, a hüpaithrális, a cella mennyezetének fedetlen nyílásán át megvilágított új templomok, valamint a hatalmas építmények sok más, teljesen keleti jellegű részletei. Baalbek Libanonban, Bejrút és Damaszkusz között található. Szentélyének általános elrendezéséről képet ad I-III. században épült fő templomának alaprajza. A bejárat egy tizenkét oszlopos kapuzat; ezen át egy hatszögű előcsarnokba jutunk.

A mögötte nyíló hatalmas udvar közepén az oltár, kétoldalt pedig egy-egy, a rituális tisztálkodás célját szolgáló vízmedence található. A héliopoliszi Iuppiternek szentelt nagy templom pódiumon áll. Korinthoszi oszlopok veszik körül, fedetlen cellájának belső falát pedig féloszlopok és fülkék díszítik gazdagon. Ebben az épületkomplexumban hatalmas, húszméteres oszlopokat állítottak fel. A palmürai szentélykörzet monumentalitása talán nem verseng a baalbeki romokéval, viszont a templom körül kialakult város maradványai lenyűgözőbbek, mint a baalbeki oázis ma kertekké alakított településéi. A Palmüra fontosabb utcáit szegélyező oszlopcsarnokok maradványai ma is hosszú sorokban állnak.

Baalbek és Palmüra nagy vallási központjai mellett a szíriai határ más városai is meggazdagodtak, mint az elő-ázsiai lakosság és a már romanizált tartományok közti kereskedelem központjai. Ilyen kereskedelmi központok voltak a jordániai Boszra és Petra. Boszrában székelt a római kormányzó, később pedig püspöki székhely lett; romjai ma a sivatag egy kiemelkedő pontján láthatók. Petra jelentősége abban állt, hogy a homokos vidék szélére, olyan helyekre települt, ameddig a tevék el tudtak jutni. A karavánok rakományát itt öszvérhátra kellett átrakni, hogy így folytathassa útját a köves tájakon. Errefelé Róma uralma nem volt sem erős, sem tartós, Boszra és Petra terjedelmes romjai közt mégis megtaláljuk a színház és általában a római város minden nélkülözhetetlen épületének maradványait. Petrában a házakat és a sírokat sziklába vájták. Homlokzatuk a klasszikus építészet formáit vegyíti: a falba simuló féloszlopokra architráv nehezedik, majd e fölött gyakran újabb emelet áll, amely gazdagon tagolt oromzatban zárul. Az egyik ilyen barlangépítményt az arabok Salamon kincsesházaként ismerik; talán templom lehetett. Salamon mesés gazdagsága és Nagy Sándor hőstettei a sivatag folklórjának máig kimeríthetetlen forrásai.

A romanizált városok közelében és a légiók táborai mellett, a Szíriában és Mezopotámiában élő sémi népek megőrizték különállóságukat. Így a nabataeusok művészete nem korlátozódott Petrára, hanem elterjedt észak felé, egészen Baalbekig és Palmüráig, ahol a petrai sírokhoz hasonlóakat építettek, az elhunytak sztéléire és mellszobraira arameus nyelvű feliratokat véstek, és jellegzetes, keleti ruhákban ábrázolták őket. Ezekben a szobrászati alkotásokban legfeljebb a technika klasszikus gyökerű, a mozdulat és kifejezés a római művészettől teljesen idegen.

Hirdetés

A keleti tartományok római művészetének sajátosságai a III. századtól kezdve olyan hangsúlyozottak, hogy felmerül a kérdés, mekkora volt az itt kialakult kultúra szerepe az ókori formák továbbfejlesztésében és az ókeresztény-bizánci művészet kialakulásában. Valószínű, hogy a szíriai, félig római, félig keleti művészet alakította ki a bizánci stílus formáinak nem csekély részét. Rómában Traianus kora óta dolgoztak keleti építészek, így a damaszkuszi Apollodórosz, és az is biztos, hogy Hadrianus szolgálatában kis- és elő-ázsiai, sőt talán még egyiptomi művészek is álltak. Másfelől azt látjuk, hogy a római művészet befolyása olyan távoli városokban, mint Baalbek, Palmüra vagy Petra, is erőteljesen érvényesült.

Lapozz a további részletekért

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10


Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!