Az antik róma – A Flaviusoktól a késő római művészetig II. rész

A tétel első része: Az antik róma – A Flaviusoktól a késő római művészetig I. rész

A Pantheon igazi különlegessége azonban abban áll, hogy új felfogás testesül meg benne: az építészet először itt lett igazán a belső terek kialakításának művészete. A görög templomok nagy többségét abban a tudatban emelték, hogy kívülről fogják őket szemlélni, hiszen az áldozati szertartásokon a nép a templom előtt álló oltárt vette körül. A Pantheon viszont azt a belső teret zárja közre, amelyben a hívők azért gyűlnek össze, hogy a külvilágtól elzárva létesítsenek kapcsolatot az istenekkel.

Az épület valamennyi istennek hajlékot adott, így szükségszerűen az ég és a föld szintézise lett. Ezért is kerek alaprajzú, és ezért fedi kupola. A kupola belső magassága és a kerek templomtér átmérője egyaránt 43,20 méter. Ha a kupola felületét gondolatban teljes gömbbé egészítjük ki, ez a gömb épp a templom padlóját érinti (lásd az alaprajzot és a függőleges metszetet). A statikailag a hengerre nehezedő félgömb sugara ugyanúgy 21,60 méter, mint a henger sugara és egyben magassága.

A Pantheon belsejében a görög építészet vonalait a római építészet jellegzetességével, a bolthajtással vegyítették. Ugyanez a kettősség jellemzi a következő korszak nagy, vallási rendeltetésű épületeit is: Antoninus Pius és Faustina templomát a Forum Romanumon, a Naptemplomot a Quirinalison és a Neptunusénak tartott, valójában Hadrianusnak szentelt hatalmas templomot, amely ma a római tőzsde épülete. Utóbbi magas korinthoszi oszlopai domborművekkel díszített pódiumon állnak. A domborműveken háborús trófeák váltakoznak a birodalom különböző tartományait jelképező nőalakokkal. A provinciák jelképes ábrázolása a római művészet egyik eredeti vonása. A jelképes alakok egyike-másika az attikai sírdomborművek mélabús, megadó, összekulcsolt kezű nőalakjait idézi, másokban viszont a közösségi jelleg az uralkodó. Attribútumaik büszkén utalnak a Rómának adózó területek természeti gazdagságára. Vannak köztük egyszerű köpenyt viselők, kezükben kalászokkal és földjüket jelképező gyümölcsökkel. Mások, így Hispania, páncélt öltöttek, mintha most is készen állnának a barbárok elleni fegyveres harcra, immár a főváros, az egykori ellenség oldalán.

Traianust az oszlopa alatt kialakított kis kamrába temették, de ebben a korszakban is tovább élt az Augustus által bevezetett császári mauzóleum típusa: nagyméretű hengeres épület, a szarkofág számára belső kamrával. Hadrianus – a pápák által várrá (Angyalvár) átépített mauzóleuma ma is áll; tömegével mintegy uralja Rómának a Tiberistől jobbra eső felét. A Hadrianus-mauzóleumhoz egy szobrokkal ékesített híd vezetett. A hatalmas sírtornyot két szintet alkotó oszlopok vették körül. Kúpos tetejének csúcsán a Vatikánban ma is látható aranyozott bronzdísz állt. A monumentális együttes az uralkodó hamvainak befogadására szolgált; a császárok ugyanis hűek maradtak a patríciusok temetkezési szokásaihoz, a hamvasztáshoz, mely a Mars-mezőn külön erre a célra emelt krematóriumban (rogus) történt.

A rogus, ahogy az elhunyt császárok mennybemenetelét ábrázoló domborművek mutatják, fedetlen, fallal körülvett körzet volt. Az ekkoriban általános sztoikus filozófia vallásos nézetei szerint a nagyok lelke a Nap régiójába került, de előbb a bolygók közbeeső szféráiban megtisztult testi léte tökéletlenségétől.

Antonius Pius és felesége, Faustina megdicsőülését mutatja be.

Az egyik domborművön Antoninus Piust és Faustinát ragadja az égbe az örök fény szelleme. Róma megszemélyesítője, valamint a hamvasztás helyének, a Mars-mezőnek az allegóriája is megjelenik az ábrázoláson. Ez utóbbi, mint általában a helyek szellemei, a földre dől, és az akkoriban a Mars-mezőn álló egyiptomi obeliszkre támaszkodik. Sabina mennybemenetelének domborműves ábrázolása Hadrianus egyik diadalívét díszítette. Hadrianus már képes az esemény misztériumának felfogására, s így látja, amint nejét a fény szelleme kiragadja a lángok közül, míg fogadott gyermekük, Antoninus, nem érzékeli a rendkívüli eseményt.

A Via Appia mentén több, a Hadrianus-mauzóleumnál jóval szerényebb, szögletes vagy kerek sírtorony emelkedik. A római országutak mentén, a város közvetlen közelében, sírépítmények, síremlékek egész sora állott. A Via Appián a síremlékek valóságos sugárutat alkottak. Ezek a síremlékek, ha márványdíszeiktől meg is fosztották őket, ma is állnak, és tömegük romantikus képet ad a Róma környéki tájnak. Ebből a szempontból a Via Appia a leghíresebb, mert a kor patríciusai a Campania és Dél-Itália felé vezető út divatos temetkezőhelyét részesítették előnyben, de a Latiumot átszelő többi országút – a Via Latina, Tusculana, Ardeatina stb. mentén is álltak sírok.