Roger Martin Du Gard: A Thibault család

A drámai feszültséget általában kész helyzetek bemutatásával teremti meg a szerző. Vessünk egy pillantást ebből a szempontból a regény első jelenetére. Még nem ismerjük Jacques-ot, sejtelmünk sincs róla, hogy megszökött, csak lassan-lassan bontakozik ki a kép: Thibault úr és fia, Antoine eljött Jacques-ért az iskolába, mert a fiú nem tért haza. Ok ketten már türelmetlenek, idegesek, annál kedélyesebb Binot abbé, aki még semmit sem sejt, bár nem is lepődik meg a fordulaton.

Rövid kérdések és feleletek, végül csattanós befejezés jellemzi a párbeszédet:

„- Adjon Isten, kis doktor! Hát mi baj van?

– Hol van az öcsém?

– Jacques?

– Egész nap nem jött haza! – kiáltott fel Thibault, aki közben felállt.

– De hát hova ment? – kérdezte az abbé, de nem mutatott túlságos meglepetést.

– Ördögbe is, itt maradt, bezárták!

Az abbé öve alá csúsztatta mindkét kezét.

– Jacques-ot nem zárták be.

– Micsoda?

– Jacques ma meg sem jelent az iskolában” (9-10. 1.)

A második könyv (A javítóintézet) tizenkét fejezetében már kiszélesül a cselekmény. Egész sereg olyan mellékalakkal találkozunk, akiknek jelentéktelen szerep jut, s csak az eredeti terv hatalmas méretei magyarázzák meg fellépésüket.

De a középpontban lényeges kérdés áll, s ez egyenes folytatása a megelőző könyv problematikájának. Hogyan neveljük az akaratos, lázongó gyereket? Hasznos-e az elkülönítés? Qscar Thibault annak tartja, ezért kell Jacques-nak durva őrök és tudatlan tanár felügyeletével a javítóintézetben magányosan tölteni az idejét. Ez a nevelés alkalmasnak látszik arra, hogy „megtörje” a gyerek akaratát.

Roger Martin du Gard nemcsak az elkülönítő vagy az éheztetéssel fegyelmező nevelést ítéli el, bírálatot mond a lelkiismeret kormányzásáról is. Thibault csak azért enged Antoine követelésének, mert Vécard abbé, a lelkiatya (directeur de conscience) erre rábírja. Kettejük párbeszéde rávilágít az egyház nevelési elveire és felelősségére: Oscar Thibault elhibázott élete és alkotása végső soron egyházi tanácsadójának műve.

Ebben a fejezetben különösen megrázó a szeretet és a tekintély szembeállítása. Oscar Thibault szereti fiait, de apai tekintélye nem engedi meg, hogy érzését kifejezze. Vitázik Antoine-nal, s amikör már érvelni nem tud, tekintélyére hivatkozik: „… nem tartozom számadással senkinek.” Antoine csak később tudja meg, hogy apja mennyi szeretettel beszélt gyermekeiről – a borbélynak.

  A harmadik könyv (Nyári napok) tizennégy fejezete a házasság és a szerelem széles körű ábrázolását tartalmazza.

A Fontanin házaspár boldogtalanságának nemcsak Jerome hűtlensége az oka. Ez a házasság éppen úgy, mint Oscar – Thibault házassága, vallásos alapon áll. Hiszen Jerome halála után előkerül a Bibliája, melyről élete végéig nem feledkezett meg. Csakhogy ez a tartalom -hirdeti a szerző – sem a házasságok boldogságát, sem az utódok nevelését nem biztosíthatja. Erre mutat Nicole és vőlegényének bemutatása is: ez a házasság az idősebb okos férfi és. „házias” lány viszonya – minden lelki tartalom nélkül. Ezzel szemben milyen megragadó Rachel és Antoine szerelme, amely „törvénytelen” viszony. Megismerkedésük jellegzetes: Antoine megmenti Dédette életét. Szinte csodát tesz Rachel szeme láttára, még orvostársa is tisztelettel nevezi mesternek. Ez a hódítás lélektanilag éppoly érthető, mint

Rachel önzetlensége és természetes egyszerűsége, amely egzotikummal keveredik. Ő az egyetlen, aki boldoggá tehetné Antoine-t. Távozásával a fény és a melegség hagyja el Antoine szívét. A szerelmi viszony ilyen bemutatása, éppen úgy, mint Jacques szabad szerelmének ábrázolása világos állásfoglalás: a szerző nem hisz a törvényes házasságban élők boldogságában. Csak azok boldogok regényében, akik önzetlenül, törvényes előírások nélkül vagy ezek ellenére szeretik egymást.

A negyedik könyvben (Orvosi rendelő) a főszereplők közül csak Antoine-nal találkozunk. Orvosi rendelőjében nagyszámú beteg fordul meg, mintha egy neorealista film mutatná be a kor francia típusait. Antoine becsületes és jó orvos, szívesen áldoz betegeiért, de sohasem feledkezik megfő céljáról: elsősorban maga akar érvényesülni. Apjához való viszonya teljesen megváltozik. Eddig nehezen tűrte zsarnokságát, mert elnyomott fiúnak érezte magát. De mióta Oscar Thibault beteg, ő orvosává lépett elő, és viszonyuk teljesen megváltozott.