Roger Martin Du Gard: A Thibault család

Jacques lázadó polgárból igazi hős lesz: a háborúellenes küzdelem hőse és mártírja. Repülőgépen száll a front fölé, hogy röpcédulákat dobhasson a katonáknak, a gép lezuhan, s ő sebesülten francia katonák fogságába kerül. Végül egy csendőr golyója oltja ki életét.

Az I. világháború előkészületei Jacques életének fájdalmas és küzdelmes tartalmat adtak, ezzel szemben Antoine-t megfosztották nyugalmától és munkalehetőségétől. Jacques megtalálja boldogságát Jenny mellett, de Antoine szakít Anne-nal, akihez amúgy is csak érzéki szerelem fűzte.

Antoine is háborúellenes, de úgy érzi, hogy teljesítenie kell kötelességét. Ezzel szemben Jacques tisztán látja a háború célját és indítékait, ezért megtagadja a katonai szolgálatot. Többek között ezt mondja bátyjának: „Én pedig, látod, azt állítom, hogy az egyénnek joga van a teljes érdektelenségre azokkal a nemzeti igényekkel szemben, amelyeknek nevében az államok háborúskodnak egymással. Tagadom az államnak azt a jogát, hogy bárminő okból is erőszakot kövessen el az emberek lelkiismeretén… Csak egyetlen módon lehet megakadályozni, hogy a világ sorsát az erőszak intézze, ha mindenek előtt mi magunk tagadunk meg minden erőszakot! Véleményem szerint az öldöklés megtagadása olyan erkölcsi emelkedettség jele, amely megérdemli a tiszteletet!” (1447-8. 1.)

A két testvér másik konfliktusa akkor következik be, amikor Jacques bejelenti bátyjának, hogy Jennyvel Svájcba utazik. Antoine a tapasztalt polgár, a megfontolt orvos érveivel támad öccsére:

„Ide hallgass, Jacques… beszéljünk okosan… Két dolgot kell megvizsgálni… Egyfelől a te jellemedet. Másfelől azt az időt, amelyet kiválasztottál, hogy… A háború… És a te gondolkozásod!… Mit csinálsz, mi lesz veled? Csupa ismeretlen. Félelmetes ismeretlen!…”

Nem csoda, hogy erre Jacques, aki mindig ingerlékeny, akaratos és makacs volt, teljesen elveszti a fejét, és ilyeneket mond bátyjának:

„Azt hittem, ismerlek. De csak öt perc óta ismertelek meg! Csak most tudom, hogy mit érsz! Kő van a szíved helyén! Nem szerettél soha! Nem is fogsz szeretni! Kőből van a szíved megváltozhatatlanul!

Magasról mérte végig a bátyját – érinthetetlen szerelme magasságából. Torz mosollyal, foghegyről mondotta:

– Tudod, mi vagy te? Diplomáddal együtt, gőgöddel együtt? Szánalmás alak vagy, Antoine. Semmi egyéb, szánalmas, szánalmas alak!

Fojtott, gúnyos nevetéssel eltűnt, s becsapta maga után az ajtót.” (1513-4. 1.)

Hasonló küzdelem folyik Mme de Fontanin és Jenny között is. A tapasztalat és a szenvedély, a rend és szabadság ütközik össze abban a párbeszédben, amelyet az édesanya lányával folytat. Az érzések, sőt a szavak is kísértetiesen emlékeztetnek a két testvér szóváltására. Amikor Jenny bejelenti anyjának, hogy Svájcba utazik, Mme de Fontanin a józan ész nevében érvel, s azt kívánja, hogy lánya mellette maradjon. A Mindentudó segítségét kéri, majd keményebb hangon tiltakozik Jenny terve ellen:

„-Megtiltom, hogy elutazzál!* . „

– Hiába erősködöl, mama… Ismétlem… Különben ahelyett, hogy gáncsolod a szándékomat, jobb lenne… Ha egy kis szíved volna…

– Ha egy kis szívem volna?… – dadogta Mme de Fontanin.. Minden egyebet elfelejtett, csak ezek a szörnyű szavak maradtak meg benne…

– Igen! Ha igazán törődnél a boldogságommal – kiáltotta Jenny, teljesen elveszítve önuralmát – ha magamért szeretnél, akkor ma…

Most már nem maradt Mme de Fontaninban annyi ellenálló erő, hogy tovább bírja ezt.” (1580. 1.)

De Jenny megbánja tettét, és visszatér anyjához. Ekkor Jacques a felszabadulás örömével gondolja: „A küldetésem… Szabad vagyok!” (1588. 1.)

Valóban szabad, s most már megírhatja röpiratát és felszállhat a frontvonal fölé. Vállalkozása sikertelen, mégis nagyszerű. Ezt a nagyszerűséget a szerző a tények aprólékos ábrázolásával, a cselekmény részletes és objektív bemutatásával emeli ki.

Az 1914 nyara valójában lezárja a regényt. A nyolcadik könyv (Epilógus) már nem szerves része a műnek, mégis jelentős szakaszokat tartalmaz.

Az Epilógus hőse Antoine, de emlékeiben ott él apja és Jacques is. Az események egy része is Jacques-hoz fűződik: Antoine feleségül akarja venni Jenny t, hogy Jean-Paulnak nevet, törvényes származást biztosítson. De Jenny elutasít-ja Antoine-t, mert azt akarja, hogy Jacques fia eleve kirekesztett legyen a társadalomból.