Roger Martin Du Gard: A Thibault család

Csakhogy Jacques-nak súlyos kételyei vannak. Nem hisz az emberiség erkölcsi fejlődésében, és fél a forradalom vérontásától is. De hatalmas lelkesedéssel üdvözöl minden agitációt, amelyet a háború ellen kezdeményeznek. Részt vesz minden megmozdulásban, és elhívja Jennyt is a gyűlésekre. A napihírek hatására egyre türelmetlenebb és idegesebb. Gyors áttekintőképességével hamar átlátja, hogy milyen taktikázás folyik, s hogyan közeledik a háború. Megnyugvást csak a békéért folytatott tüntetés alkalmával talál; amikor személyisége szinte felolvad a testvéri tömegben: „Egyáltalán nem érzékelte a teret, az időt: egyéni öntudata megsemmisült. Olyan volt ez, mint valami homályos, letargikus visszatérés az ősi környezetbe. Belemerült, beleolvadt ebbe a mozgó testvéri sokaságba, s érezte, hogy megszabadult önmagától.” (1357-8.1.)

Ettől fogva felfelé vezet az út. Jacques a végsőkig harcol a háború ellen. Tiltakozik, amikor a mozgalom vezetői megalkuvást hirdetnek, nem fogadja el azok álláspontját sem, akik külföldre menekülnek a behívó elől. O sem vonul be, de életét kész feláldozni a háború ellen folytatott küzdelemben.

Mihelyt célt lát maga előtt, tervszerűen és gyorsan cselekszik: ráveszi Meynestrelt, hogy vezesse a gépet, és megírja a röpiratát harmadosztályú vasúti vendéglőben egy nagy asztal mellett. Ez a környezet megfelel a mondanivalónak: úgy kell írni, hogy a frontkatona értsen belőle. Jacques egyszerű szavakkal leplezi le a nemzeti hazugságot, azt a sajtót, amely minden háborús országban gyűlöletre uszít. Felvilágosítja a katonákat, és bátorságot önt a szívükbe. Meg akarja állítani a háborút, amely akkor már ezrével szedte véres áldozatait. A röpirat befejező szakasza határozott felszólítást tartalmaz:

„Holnap, ugyanabban az órában, napfelkeltekor, franciák és németek, valamennyien együtt, a hősiességnek és testvéri szeretetnek ugyanazzal a lendületével fordítsátok felfelé a puska agyát, dobjátok el a fegyvert, hallassátok a felszabadulásnak ugyanazt a kiáltását!” (1618.1.)

Jacques bátorsága azért is tiszteletre méltó, mert tisztában van tettének veszedelmes következményeivel.

Jól tudja, hogy ha fogságba kerül, főbe lövik. Képzelete elébe vetíti a félelmes jövőt, de ő nem hátrál meg. Még Jennytől kell elbúcsúznia, néhány sort ír neki, s megjön a gép, hogy felragadja, majd lezuhanjon vele.

Jacques tevékenysége sok tekintetben emlékeztet Romáin Rolland háborúellenes állásfoglalására. Mindketten Svájcban fejtik ki működésüket, elveik között is sok a hasonlóság. Nemzetközi forradalmárok támogatják munkájukat, és a háborús propaganda szítja ellenük a gyűlöletet.

Antoine mindig irigyelte Jacques-tól a barátait, mert neki egy sem volt. Most, amikor életre halálra megy a küzdelem, nemzetközi összefogás segíti a vakmerő repülőket. Jacques svájci barátai és elvtársai hűségesen és pontosan látják el fontos feladatukat. Kerülik a nagy szavakat, nem érzékenyülnek el, jól tudják, hogy valójában ők ennek a céltalan háborúnak a hősei.

De Antoine-nak is széles ismeretségi köre van. Nemcsak Rumelles-től kap híreket, aki a külügyminisztériumban dolgozik, hanem munkatársai, betegei is állandóan tájékoztatják. Csakhogy Antoine nem akar elszakadni munkájától, s a vitákban sem mindig vesz részt. De az író mégis fontosnak tartja ezeket a megbeszéléseket, mert ezeknek bemutatásával a kor hangulatát, felfogását széleskörűen ábrázolhatja. Antoine körében szélsőséges soviniszta is akad, számos haladó radikális és apolitikus polgár fejti ki nézetét. Valójában a szerző két tábort állít egymással szembe: Jacques és köre határozottan háborúellenes, Antoine társaságában közömbös, sőt háborús párti szereplők is akadnak.

A regény nőalakjai közül egyedül Rachel, Antoine szeretője ígérkezik igazi élettársnak. Apja színházi szabó volt, ő maga táncosnőnek készült. Sokat szenvedett, és sok kalandon ment át. Afrikai kalandjai egzotizmussal töltik meg a szerelmét. Rachel önzetlen, jószívű és jó ízlésű asszony, aki a saját életét éli. Antoine nem elég gyöngéd ahhoz, hogy megértse, s arra is későn ébred rá, hogy nem sikerült meghódítania: Rachel nem tudott elszakadni Hirschtől. Szerelmének emléke a haldokló Antoine legszebb vigasztalása.