Hirdetés

Victor Hugo: A nyomorultak elemzés

30 perc olvasás
red and yellow train in a city street

Victor Hugo regényének eredeti, francia címe többet mond a magyarnál. A Les misérables, a latin miserabilis hangulatát őrzi: testi-lelki nyomorúságot fejez ki. Ebben az értelemben Hugó nemcsak a főszereplők nyomorára hívja fel a figyelmet, hanem nyomorultnak tartja pl. Javért rendőrfelügyelőt is. Victor Hugót kora ifjúságától fogva foglalkoztatta és elérzékenyítette a szegények, az üldözöttek sorsa. Különösen lírai költeményeiben fordul gyöngédséggel, szánalommal a társadalom üldözöttjei felé. Elsősorban a gyermekek és az öregek iránt érez szánalmat. Mélabú című versében így ír a munkába induló lánykahadról:

Hirdetés


Hirdetés

,,E sose nevető sok gyermek merre tart? Hová fordul e sok lázmarta, édes arc; Nyolcéves lánykahad hová siet magában; . Tizenöt órai munka várja a gyárban. Hajnaltól alkonyig örök egy mozdulat, S körben a börtön is örökké ugyanaz; Mind görnyedten, a gép roppant foga alatt áll, Mely a homály ölén, nem tudni, mit harapdál. Rabok, ártatlanul, pokolban angyalok, Dolgoznak…”

Ez a képsor megérteti A nyomorultak legszebb sorait, vagyis Cosette szenvedéseinek bemutatását.

A regény megalkotásának körülményei

Hugó önkéntes száműzetésében évekig dolgozott a mű kéziratán. Amikor 1861-ben a regényt befejezte, tisztában volt azzal, hogy a kor lényeges problémáját ragadta meg, s a társadalmi lelkifurdalása biztos sikert ígér munkájának. Legalábbis erre vall az érdekes levél, amelyet Károly fiának írt, aki a kiadónál apja nevében tárgyalni készült a regény megjelentetéséről. Hugo többek között ezt írja:

„A regény nem történeti. Ami a politikai részt illeti, az tisztán történelmi esemény: Waterloo…, Lajos Fülöp uralma, az 1832-es felkelés, és a könyv, mely 1815-ben kezdődik, be is fejeződik 1835-ben. Nincs tehát semmiféle célzás a jelenlegi kormányzatra. Különben ez szociális dráma, a mi társadalmunk, a mi korunk drámája.”

A levélből kitűnik, hogy az író vigyázott arra, nehogy közvetlenül sértse III. Napóleon kormányát, mert ezzel elveszett volna a franciaországi kiadás reménye. Nem is francia problémát vetett fel: úgy érezte, hogy az egész világ lelkiismeretét rázza fel a nyomorultak sorsának bemutatásával. Erre vall az a levél, amelyet a regény olasz fordítójához intézett:

„A társadalmi problémák nem szoríthatók politikai határok közé. Az emberi nem sebei, e széles sebek, melyek a földgömböt borítják, nem állapodnak meg a térképen vont kék vagy piros vonalaknál. Mindenütt, hol a férfi tudatlanságnak vagy kétségbeesésnek rabja -, mindenütt, hol a nő kenyérért eladja magát -, mindenütt, hol a gyermek szenvedésnek van kitéve, oly könyv hiányában, melyből tanulhasson, és oly tűzhely hiányában, melynél melegedhessék: A nyomorultakról szóló könyv ott kopogtat az ajtón és így szól: »Nyissátok ki! Érettetek jöttem!«”

A századok legendája hatalmas erkölcsi és anyagi sikere után Hugó kiadója már biztosra megy: az írónak nagy árat fizet, és egyszerre adatja ki több országban a művet. 1862. április 3-án A nyomorultak megjelenik Párizsban, Bruxelles-ben, Lipcsében, Londonban, Milánóban, Madridban, Pesten, Rio de Janeiróban, Rotterdambán és Varsóban. A párizsi kiadás hétezer példánya két nap alatt elfogy, s a világsiker nem sokáig várat magára. Hugó égető társadalmi problémát vetett fel, s erre a kor általános ízlésének megfelelő választ adott. Mindenki érezte, hogy „a nyomorultak”-on segíteni kell. A szociális problémák megoldásának lehetőségei közül Hugó a legjelentősebbeket veti fel: hódítás vagy felkelés útján (Napóleon-Enjolras) nem lehet eredményt elérni, így marad megjárható útnak Valjean jótékonysága és pacifizmusa, mely a jótékony bazárok szervezőinek és a gazdag adakozóknak kitűnő példát mutat. A nyomorultak előremutat, amikor a társadalom számkivetettjeire irányítja a figyelmet, és irántuk részvétet kelt, de félrevezeti olvasóját, amikor felemás megoldást ajánl.

Hirdetés

Lapozz a további részletekért

1 2 3 4 5 6 7