Hirdetés

Roger Martin Du Gard: A Thibault család

38 perc olvasás
brown leather bifold wallet on brown wooden table

„1920 tavaszán tökéletesen elzárkóztam Verger d’Augy-i gyümölcsösömben, mégpedig határozott céllal: hogy kidolgozzam Thibault család részletes és teljes tervét” – írja Roger Martin du Gard egyik visszaemlékezésében.

Hirdetés


Hirdetés

A regény eredeti terve két fiútestvér pályafutásának bemutatását tartalmazza. Valójában lírai mű, mert a két főszereplő a szerző lelkivilágának egymással homlokegyenest ellentétes irányait mutatja be. Jacques a függetlenség, a lázadás képviselője, Antoine pedig a rend és a mértéktartás megszállottja. Ilyen módon a regény nagymértékben szubjektívvá válik, mert a szerző lép fel benne kettős szereposztásban.

Roger Martin du Gard negyven év történetét akarja bemutatni. Mint az Oklevéltani Intézet egykori hallgatója tudományos módszerrel dolgozik: cédulákon rögzíti az összegyűjtött anyagot. Több ezer céduláját clermont-i házának tizenkét asztalán rendezi el, mert tizenkét korszakra osztotta a regény cselekményét. Visszaemlékezésében többek között ezt írja a munka folyamatáról: „Zárt ajtók mögött reggeltől estig álltam a nagy sakktábla közepén, kezemben ceruzával, notesszel, és néhány cédulával jöttem-mentem egyik asztaltól a másikig, haboztam, meggondoltam magamat s tízszer is visszafordultam, míg végre elhelyeztem a megfelelő rekeszbe az ujjaim között tartott jegyzetet. A cédulák lassanként fölhalmozódtak az asztalokon, egész iratcsomókká nőttek… A műnek egyetlen sora sem volt még megírva, de már az egész ott állt a szemem előtt…”

A Thibault család első négy kötetének elkészültével a szerző részleteket olvasott fel a kéziratból író barátainak és kritikusoknak. Ezek két táborra szakadtak. Egy részük maradinak tekintette Roger Martin du Gard művészetét, mert nem talált „újat” a szövegben. Elsősorban Georges Duhamel bírálta ebből a szempontból. Többek között ezt mondta a szerzőnek: „Felolvasás közben elgondolkoztam azon, mi újat hoz a könyve. És őszintén szólva, nem hoz eleget. A vállalkozás bátor és egészében sikerült is. De végül nem tesz mást, csak felhasználja a XIX. század nagy francia és idegen regényíróinak eredményeit.” Duhamel azt is tanácsolja barátjának, hogy térjen vissza a párbeszédben írt regény formájához, amelyet már az Egy lélek történetében kipróbált. Ezzel szemben Gaston Gallimard, a lelkes kiadó 1921-ben két napig hallgatta a szerző felolvasását, és éppen ellenkező értelmű tanácsokat adott. Gallimard arra biztatja barátját, hogy őrizze meg saját egyéniségét, ne próbálja az újítás kedvéért utánozni a Nouvelle Revue Francaise íróit. Rámutat Roger Martin du Gard legfőbb stílushibájára: a szerző mesterkélten fejezi ki magát, pedig az egyszerűségben van az ereje. Az emberábrázolásról többek között ezt mondja: „Annyira hatalmadban tartod az alakjaidat, hogy a figyelmedet egyetlen testi vagy jellembeli sajátosságuk sem kerüli el; és okvetlenül szükségesnek tartod, hogy tetőtől talpig megmutasd nekünk őket, el nem engednél egy árva részletet sem. Mire való ez? Elég, ha cselekedni és beszélni hagyod őket, s tüstént egész bonyolultságukban megjelennek előttünk.”

Roger Martin du Gard a kiadó tanácsait fogadja meg, s szakít a párbeszédes regény sikerének illúziójával.

Hirdetés

Mégsem kerülheti el a mesterkéltséget: a regény ötödik könyvében Jacques novelláját mutatja be, tehát egy idegen szerző stílusával próbálkozik. Utólag maga is hiábavalónak tartja ezt a próbálkozást, André Gide pedig, akinek 1927-ben felolvasta, így nyilatkozott róla: „Ugyan ne bűvészkedjék, kedvesem! Ezek a fogások nem illenek magához; a keze folyton kilátszik!”

A Thibault család hatodik könyve Az apa halála címmel 1929-ben jelenik meg. A szerző tovább dolgozik az eredeti terv szerint, és 1930 decemberében már csaknem készen áll a Vitorlabontás, amely az eredeti terv szerint a regény hetedik könyve lenne. Csakhogy 1931. január l-jén Roger Martin du Gard-t autóbaleset éri, és hosszú hónapokat kell kórházban töltenie. Ezalatt újra megvizsgálja eredeti tervét. Megállapítja, hogy még tizenöt kötetet kell írnia, s mindez unalmassá válnék az olvasó számára, mert már a Vitorlabontásban meglassította a cselekmény menetét. Másrészt nem találja kielégítőnek a tervezett szakaszokat. (Az eredeti terv szerint Antoine egészségesen visszatér a háborúból, elveszi Jennyt, lánygyermekük születik, s együtt nevelik Jacques fiát, Jean-Pault. Ez a fiú szüleinek szélsőséges természetét örökli, szerelmi kalandba bonyolódik, majd gyilkosságba keveredik. Ilyen módon a regény bűnügyi történetet tartalmazna lélektani ábrázolással.)

Lapozz a további részletekért

1 2 3 4 5 6 7 8 9

Címkék: világirodalom


Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!