Hirdetés

A háborús bűnös elemzés (novella a Magyar örökség című kötetből)

30 perc olvasás
A háborús bűnös elemzés (novella a Magyar örökség című kötetből)

Délfelé járt az idő. Magasan fönt, a Standing Indian sziklás gerincén ragyogva izzott a nap aranypora. Alant, a völgyi legelon, borja után bogött egy jóllakott tehén s a hegyoldal tölgyesében valahol harkály kopogtatott.

Hirdetés

A görbedt vállú, sovány vénember lassan, fáradtan ereszkedett alá a hegyrol, karján a kiskosár gombával. Mögötte kilógó nyelvvel kullogott a hosszúszoru, nagy veres vadászkutya. Belefáradt már a kajtatásba, friss vízre s árnyas fekhelyre vágyott.

Szelíd, békés, vénembernek való augusztusvégi nap volt. Gyümölcsérlelo nap. S ahogy lassan, ügyelve lépdelt a hegyoldal kanyargós ösvényén, árnyékos tölgyek, borzolt fenyok alatt, a vénember gondolatai messze jártak. Egy régi, odaveszett otthon hajdani gyümölcsösében. Vajon a pojnyikalmafák megvannak-e még? – tunodött. A muskotálykörte? A szoloskert fölött a vén diófák?

A ház bizonyára összedolt azóta, gondolta és sóhajtott hozzá. Harminc esztendo bizony nagy ido. Talán a gyümölcsfákat is kivágták már azóta, ki tudja? De a szomorúság nem sajgott már nagyon. Megszokott, szinte megbékélt szomorúság volt az emlékké vénült hajdani otthon távolodó képe. Bizony, sok ido eltelt…

Tova lent feltunt már a fák között az új otthon fényes lemezfödele a hallani lehetett lentrol a kispatakot 313j93d is. Immár hat éve, mióta nyugdíjazták a gyári munkából, ide húzódott meg, hogy legalább a hegyek között lehessen újra. Kedves hely volt ez, ott a Füstös Hegyek lábánál, szép, békés és szelíd. Vénembernek való, meghalni való hely volt. Bár a hegyek mégsem voltak ugyanazok. Valami hiányzott belolük. Talán az ifjúkor emlékei, a muskotálykörte íze, erdélyi vadvirágok illata, ki tudja… Valami hiányzott.

Hirdetés

A nagy veres kutya eloreloholt, kilógó nyelvvel. Talán a patak csörgése hívta. De hirtelen csak megállt és ugatni kezdett a ház felé. Majd ugatva egyre, eliramodott lefele a lejton. De akkor már a vénember is kiért a tisztás csücskére. Lent, a kis faház tornáca elott két gépkocsi állt a saját ócska tragacsa mellett. Egyiket felismerte nyomban: a helybeli deputy aranycsillagos szolgálati jármuve volt. Mellette pedig egy hosszú, fekete, idegen kocsi.

– Na, ki a fene? – tunodött a vénember, karján a gombás kosárral s meggyorsította kissé a lépteit. A nagy veres kutya már ott ugatott akkor a ház sarkában.

– Burkus, nye! – rikkantotta el magát a vénember. – Nyehónye!

Gazdája szavától abbahagyta a kutya az acsarkodást s csak állt ott, akár a cövek. A hangra mozgás támadt odalent az árnyékos tornácon. Egy köpcös, egyenruhás ember lejött a kislépcson s rászólt a kutyára. A deputy volt. Egy magas, sötétruhás ember felkelt a padról, fekete irattáskával a hóna alatt és a korláthoz lépve nézett az érkezo felé. Egy harmadik emberi alak ülve maradt hátul, a tornác árnyékában lévo kerti széken.

A kutya vakkantott egyet, hátranézett a gazdájára, majd megindult le a patak felé.

Hirdetés

A deputy elébe jött az útig. Gondterheltnek látszott.

– Sorry, Mister Pujoni – dörmögte fojtott hangon. – Ha tudtam volna, mirol van szó, küldtem volna figyelmeztetést. Megleptek engem is…

– Nem baj, Joe, nem baj – vigasztalta jószívvel a vénember -, bárkit is hoztál, jól tetted. Kik ezek az urak?

– Hivatalos személyek, Washingtonból – morogta a deputy s többet nem szólt, csak ballagott nagy, súlyos léptekkel a vénember mellett, a várakozók felé.

A lépcso fejénél álló sötétruhás, csontos, komoly ábrázatú ember elohúzott belso zsebébol egy kis fekete igazolvány-tárcát s kinyitva a vénember elé tartotta:

Hirdetés

– Thomas Holt, rendkívüli nyomozó, az Igazságügytol. Ön Vasile Pujoni?

A vénember megtorpant a szótól, arca megkeményedett és haragosan mondta:

– Az én nevem Pujoni László. Leslie Pujoni, itt Amerikában.

Az idegen, nyugodt mozdulattal elohúzott egy összehajtogatott papírost a zsebébol és belenézett.

– Vasile Pujoni. Mi ezt az embert keressük. Ha maga Leslie, akkor ki ez a Vasile? Rokona?

Hirdetés

– Leslie és Vasile ugyanaz a név. – szólalt meg éles kellemetlen hangon a tornácon ülo idegen, egy harminc-negyven év közötti, vereshajú, hosszúlábú, pufókarcú, sportruhás fiatalember. – Leslie angolul van. Vasile románul. László magyarul – ennyi az egész.

– Ez Mister Blum, szakérto és tolmács – mutatta be kelletlenül kísérojét a nyomozótiszt. – Ön tehát azonos ezzel a Vasilével. Román állampolgár volt. Igaz?

Lapozz a további részletekért

1 2 3 4 5 6 7


Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!