Kölcsey Ferenc – Huszt
Kölcsey Ferenc: Huszt
Bús düledékeiden, Husztnak romvára megállék;
Csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli hold.
Szél kele most, mint sír szele kél; s a csarnok elontott
Oszlopi közt lebegő rémalak inte felém.
És mond: Honfi, mit ér epedő kebel e romok ormán?
Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér?
Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort;
Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!
A mű keletkezése
Kölcsey Ferenc Huszt című verse 1831. december 29-én született Csekén. A Himnuszban a lírai én Istenhez fohászkodva a magyar népre kért áldást, a haza megmaradásáért könyörgött, a nyolc évvel később íródott Husztban pedig már a haza fiaihoz intézett felhívást.
Az 1830-as évek elején az előző években elindult reformelképzelések következtében fellendült a magyar politikai élet. Kiemelkedő volt Széchenyi István Hitel című műve, amelyben a múlton való merengés helyett már a jelen sürgető feladatainak megoldása jelenik meg: „A múlt elesett hatalmunkból, de a jövendőnek urai vagyunk. Sokan azt gondolják: Magyarország volt, én azt szeretném hinni: lesz!” Széchenyi a gazdasági folyamatok irányából hívta fel a figyelmet a változtatás szükségességére, amely Kölcsey életszemléletére is nagy hatással volt.
A költő ebben az időszakban szemléletváltáson ment keresztül: előtérbe került a cselekvés és a hazáért való munkálkodás fontossága. A politikai közéletben a megyei közgyűléseken és a pozsonyi országgyűlésen is felszólalt és küzdött a reformokért, a jobbágyfelszabadításért és a nemzeti függetlenségért. A költészetében a múlt és a jelen összevetése helyett az alkotó jelen és a jövő állt a középpontban. Kölcsey ebben a korszakában több epigrammát is írt, köztük a Husztot.
A mű címe, műfaja, szerkezete
A címben szereplő Huszt vára a XIV. században épült. A várat bevehetetlennek tartották, a Rákóczi szabadságharc idején a felkelők fontos központja volt, így a nemzeti függetlenség egyik jelképévé vált. A szabadságharc bukása után az osztrákok visszafoglalták, és a császár utasítást adott a lerombolására, azonban megtagadták a parancs végrehajtását, a várat nem rombolták le. 1766-ban egy nagy viharban három helyen is villám csapott a várba, tűz ütött ki, és a lángok elérték a lőportároló tornyot, amelynek következtében az egész vár felrobbant és csak romjai maradtak. Soha nem építették újjá, Kölcsey – akinek birtokaihoz közel volt a mai Kárpátalján található Huszt vára – már csak a romokat láthatta.
A cím metaforikus jelentést hordoz magában, hiszen Kölcsey a várrommal azonosítja a hazát, Huszt vára Magyarországot jelenti. A leomlott vár képe a múltra emlékezteti a költőt.
A vers műfaja epigramma. Szerkezete és gondolatmenete is a klasszikus epigrammák szerkezeti és gondolati felépítését követi. Az első szerkezeti egység a mondanivaló előkészítése, amelyben valamilyen tárgy vagy tény egy romantikus költői képben jelenik meg, a második szerkezeti egység pedig a mondanivaló megfogalmazása, a csattanóval való lezárás. Az epigramma görög elnevezés, „utóiratot”, sírfeliratot jelent, amely egy gondolatot röviden kifejtő, néhány soros költemény. Az 1830-as években a költők az epigrammák által juttatták kifejezésre a felpezsdült politikai élet jelmondatait.
A mű elemzése
Az első szerkezeti egységet az 1-4. sor, a második szerkezeti egységet pedig az 5-8. sorok alkotják.
Az első egység a leíró rész, romantikus hangulatú kép, amelyben Kölcsey bemutatja a várromot, az éjszakát, a megjelenő szellemet, a múlt romjain mereng. A „bús” jelző a hely komorságát és kísértetiességét mutatja. A leomlott, romos vár képe által a költőben a múltra való visszaemlékezés jelenik meg.
A „sír szele kél” olyan képet ábrázol, mintha a sírok közül jönne egy fuvallat, vagy a múltból tűnne elő egy rémalak , a régi dicsőség árnyalakja, aki szózatot intéz az őt meglátó hazafihoz.
A második egységben egy jelenet elevenedik meg: a sírból kikelő árny, aki a múlt megszemélyesített szelleme, a jelenben találkozik a lírai énnel, akit megszólít. A rémalak ráébreszti a lírai ént, hogy ne rágódjon a múlton, amely által a merengés haszonaltanságára figyelmeztet.: „És mond: Honfi, mit ér epedő kebel e romok ormán?”
Kölcsey több szónoki kérdést is feltesz – Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér? -, amely által arra hívja fel a figyelmet, hogy ha nem teszünk valamit a jelenért a múlt dicsőítése mellett, akkor a jelennél is rosszabb jövő következik majd. Ezek a kérdések a passzív múltba merengés, múltszemlélet helyett a jövőre irányuló aktív cselekvésre hívják fel a figyelmet.
Emellett azonban a múlt tanulságaira is mindig figyelemmel kell lenni: „Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort”.
A vers 7-8. sora csattanószerűen fogalmazza meg a reformkor vezérgondolatát. Szinte erkölcsi utasítás formájában hangzik el, hogy a nemzetért való munka hozza létre a jobb jövőt.
A versben keverednek a klasszicista és romantikus jegyek. A nyelvezet romantikus, valamint a várrom, az éjfél, a feljövő Hold, a fény-árny játék és a rebbenő árny romantikus képek. A klasszicista jegyeket tükrözi a szerkezet, valamint az a mondanivaló, hogy tegyünk a jobb jövőért.
Kölcsey epigrammája szellemisége és időtállósága folytán jelképpé vált, egy örök érvényű alkotás, amely a későbbi korokra is hatással volt. A Husztban a tettekben megnyilvánuló hazaszeretet eszméje fejeződik ki. A haza fejlődése érdekében a mű a tettrekészségre, a gyakorlatias cselekvésre, a jövő felé fordulásra buzdít. A vers a cselekvő hazafiság szállóigéjével zárul: „Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!”
