Az égei és a görög művészet – antik művészet – II. rész

A hellénizmus építészete

A hellénizmus korának a korábbiaktól eltérő politikai, társadalmi és gazdasági viszonyai az építészet számára a templomépítés mellett újszerű, nagyszabású művészi feladatokat is tűzött ki. A Nagy Sándor birodalmán osztozó uralkodók székhelyeik monumentális kiépítésére törekedtek, hatalmukat hirdető és alattvalóikat elkápráztató paloták, pompás közösségi rendeltetésű épületek, gyűléstermek, sétacsarnokok (szroák), tornatermek (gümnászionok), könyvtárak, színházak emelésével. Ugyanakkor főembereikkel együtt a görögség régi, nagyhírű szent helyeit és városait is nagyszabású középületekkel gazdagították. Gondot fordítottak a gazdag városi közösségekkel együtt a megújuló régi és a gyorsan növekvő új, főként tengerparti kikötővárosok szabályozására, rendezett beépítésére. Kiforrott városrendezési elvek szerint épültek az e korban felvirágzó nagyvárosok, így a kisázsiai tengerpart vidékén Priéné Mílétosz és Pergamon, Egyiptomban Alexandria. Gondoskodtak egészségügyükről, vízellátásukról, csatornázásukról is.

Az újszerű, monumentális feladatok megoldására tovább fejlődnek a görög építészet alaktani elemei, így elsősorban az oszloprendek és alkalmazásuk módja. Elterjed a kötetlenebb elrendezést lehetővé tevő korintoszi oszloprend, és megjelennek a perzsa állatalakos és az egyiptomi pálmaleveles fejezetű oszlopok görög változatai is. A kétszintes oszloprend, amelyet addig csak belső támaszsorokhoz alkalmaztak, most a dórt és az iónt együttesbe foglalva, a külső architektúra, a homlokzattagolás fontos elemévé válik.

Az oszloprendnek gyakran nincs szerkezeti szerepe, és fél-oszlop vagy pilaszter alakjában pusztán felülettagoló, díszítőelemmé lesz. Az oszlopok aránya karcsúbb, formálásuk a díszítés fokozott gazdagsága mellett szárazabb, merevebb. Korábbi kisázsiai ión építmények hatására gyakoriak a magas, tömör lábazatok, talapzatok, nagyméretű domborműves frízekkel díszítve. A tágasabb belső terek és a többszintes épületek megvalósításához jelentősen fejlődnek a szerkezeti megoldások és az építési eljárások. A márvány alkalmazása általánossá válik

A hellénizmus építészetének kiemelkedő jellegzetes emlékei Kis-Ázsiában Priéné és Mílérosz, továbbá Pergamon fellegvárának épületei és együttesei, az anyaországban pedig Athén e korban emelt középületei.

Priéne városa. A Kis-Ázsia délkeleti részén, a Maiandrosz folyó völgyében állott ősi várost az elmocsarasodás miatt az i. e. IV. század második felében távolabbi hegyoldalba telepítették át. A tervszerűen felépített új város elrendezése és építményei a hellénizmus jellegzetességeit mutatják. A fellegvárral koronázott, meredek sziklahegy tövében, enyhébb lejtőn az ún. Hippodámoszi elvek alapján építették fel az új várost. A terepalakulatot követő városfallal határolt szabálytalan alakú városterületet egyenes, a rétegvonalakkal párhuzaros, vízszintes és azokra merőleges, lejtős vagy lépcsős utcák hálózatával azonos, 47 x 35 m nagyságú telektömbökre osztották. Ezek 4-6 házhelyet foglaltak magukban. A részben emeletes lakóházak belső udvart zártak körül, ahová az utcáról oszlopos folyosó vezetett. Az udvar hátsó oldalát a megaronszerü helyiség kiemelkedő, oszlopos-oromzatos homlokzata határolta. A központban a várost átszelő vízszintes utca kiszélesítésével alakították ki a tágas, téglalap alaprajzú agorárt. Ezt U-alakban oszlopcsarnok (szroa), vette körül, amelyből hátul bolthelyiségek nyíltak, a keleti oldalon pedig Aszklépiosz templomának udvara. A tér északi, az átszelő út melletti oldalán az i. e. II. században kéthajós szroa épült. A tér felől szabadon formált dór oszlopok sora határolta, fogsoros dór párkányát lezárva. Belül ión oszlopok sora osztotta két hajóra, és ezeken nyugodott az alulról nyitott fedélszék gerincszelleme. Az oszlopok törzse magasságuk alsó harmadán sima, efölött kannelurázott volt. Az agorától északnyugatra Athéna Poliász propúlaián át megközelíthető szent kerületében állt az istennő ión peripierosz temploma, a Mausszoleum egyik mesterének alkotása. A város épületeinek jelentős maradványait tárták fel a múlt század vége óta a leomlott építészeti részletek töredékeivel.