Az égei és a görög művészet – antik művészet – II. rész

 

 

Exekiasz

Az i. e. 570 körül készült vázán hat sávban láthatók különféle, mitológiai témájú jelenetek, középpontban Thetisz tengeristennőnek és a halandó Péleusznak (Akhilleusz szüleinek) lakodalmával. A peremet és a füleket állatalakok és növényi ornamentika díszítik, elkülönülve a figurális ábrázolásoktól. Kleitiasz a szereplők mellett a nevüket is feltüntette, így mindegyikük könnyen azonosítható. A festő az összes figurát gondosan kidolgozta, körvonalaikat pontosan megrajzolta. Néhány alakot egymás mögé helyezett, de térbeliséggel itt még nem találkozunk. A dinamikus jelenetek nagyszerűen érzékeltetik a mozgást: a vázán szinte mindenütt a lendület és az életszerűség jut érvényre.

A vázák a görög élet számos részletéről tájékoztatnak, és megerősítik vagy kiegészítik az irodalmi szövegeket. A díszítőjelenetek némelyike a hősi mondák illusztrációja, mások ma már elvesztett, nagyméretű freskók kicsinyített másolatai.

 

 

 

Amphora

Akhilleusz és Aiasz kockázik: vállukon gazdagon hímzett köpeny, lándzsájuk a kezükben (Musei Vaticani, Róma). A feketealakos vázafestészetet i. e. 550 és i. e. 530 között Exekiasz kiegyensúlyozott kompozíciói, a váza alakjához tökéletesen alkalmazkodó jelenetei uralják.

Aigina: Aphaia-templom. Az Athén tengerpartjától délre fekvő, dórok lakta szigeten korábbi szentélyek helyén i. e. 500 körül épült az Artemisz istennővel azonosuló helyi istenség tiszteletére. Bár még őriz archaikus vonásokat, arányai és formái érettek. Aránylag rövid tömegét háromlépcsős alépítményen két végén hat-hat, oldalain tizenkét, viszonylag karcsú dór oszlop szegélyezi. Gerendázatának magassága az oszlopokénak már csupán egyharmada, és ezáltal könnyedebb hatású. A cellához két végén antefalak között két oszloppal határolt pronaosz és opiszthodomosz kapcsolódik. Belsejét kétszintes, alsó magasabb oszlopok áthidalójára állított felső alacsonyabb oszlopokkal alakított oszlopsorok két – csupán 90 cm széles szélső és 3 m széles középső – hajóra osztják.

Akragasz: Zeusz-templom. A Szicilia déli partján állott dór város, a mai Agrigento szent kerületében, – ahol öt dór peripterosz templom romjai is fennmaradtak -, az i. e. V. század elején épült. Egyik legnagyobb, egyben legsajátosabb görög templom, az egyetlen ismert pszeudoperipterosz. A hatalmas, 53 m széles és 110 m hosszú épületet szabadonálló oszlopsor helyett tömör fal határolta. Ezt kívül a végoldalakon hét, a hosszoldalakon tizennégy óriási féloszlop, belül ezek tengelyében falpillérek tagolták.

Poszeidónia: ún. Poszeidón-templom. Az archaikus Héra-templom mellett valószínűleg Zeusz tiszteletére az i. e. V. század közepén épült, az olümpiai Zeusz-templom mintájára. A klasszikus szigorú dór stílus legépebben fennmaradt emléke. Végoldalain hat, hosszoldalain tizennégy oszloppal határolt (pronaosszal és opiszthodomosszal közrezárt) celláját kétszintes oszlopsorok osztják három hajóra. A templom a lebontott cellafalak födém és tető híjával teljes egészében, párkányzatával és oromzataival együtt fennmaradt. Így jól érzékelhető súlyos, nyugodt tömegének egykori uralkodó jellege az alacsony beépítésű környezetben.

Athén: Akropolisz. Athén szent kerületét alkotó fellegvára hegyekkel és dombokkal körülvett medence közepén magasodik a város fölé. A mükénéi korból eredő vár helyén épült archaikus templomegyüttest a perzsák i. e. 480-ban a város megszállásakor lerombolták. Ehelyett épült az i. e. V. század közepétől, Athén fénykorában az új együttes. Rendeltetése egyaránt volt vallási és politikai. Elsősorban az idegen hódítók fölött Athéné istennő segítségével aratott győzelem emlékművének szánták, és építésének költségeit jelentős részben a hadizsákmányból fedezték. Ugyanakkor a vezető szerephez jutott Athén és politikai vezére, az építkezés fő mozgatója, Periklész a görögség egyik vallási, politikai és kulturális központjává akarta tenni. Ezért a legmagasabb művészi színvonalon igyekeztek megvalósítani, hogy felülmúlja más vallási központok, Olümpia és Delphoi fényét és jelentőségét, és méltó módon hirdesse Athén gazdagságát és hatalmát.

 

Delphoi

Delphoi a legrégibb időktől kezdve kultusz- és jóshely volt. Szentélyéhez hozzátartoztak a kincsesházak is, mint pl. az athéniaké, mely típusát tekintve jellegzetes ante-templom. Szerkezete nagyon egyszerű; az egykori mükénéi megaron származéka. A meghosszabbított cellafalak között két oszlop támasztja alá a bejárat gerendázatát. A vájatolt oszlopoknak nincs lábazatuk, hanem közvetlenül az alépítményre támaszkodnak. Dór fejezetek tartják az architrávot. A képszéket triglifek (az egykori fagerendák végére emlékeztető, függőleges vájatok) és metopék (az egykori nyílásokat fedő sima felületek) díszítik. A párkányok által szegélyezett nyeregtető a háromszögű oromzatot rajzolja ki.