Az égei és a görög művészet – antik művészet – II. rész

Epidaurosz: Aszklépieion. A Peloponnészosz keleti partjánál, Epidaurosz mellett az i. e. IV. századtól alakult ki Aszklépiosz, a gyógyítás istenének legfőbb szentélye. Görög földön több ilyen vallásos gyógyhely, Aszklépieion épült, így Kósz szigetén és az athéni Akropolisz déli lejtőjén is.

Az epidauroszi Aszklépieion ligetes területén, templomokon kívül az álmukban gyógyulást vagy tanácsot váró hívők fekvőhelyéül szolgáló oszlopcsarnokok, vendégházak, gyógykutak, fürdők, továbbá tornacsarnokok és futóversenypálya helyezkedtek el, és színház egészítette ki az együttest. Aszklépiosz peripterosz elrendezésű dór temploma mellett különleges jelentőségű volt az i. e. 360 és 320 között épült körtemplom, a tholosz.

Epidaurosz: színház. A szent kerület falain kívül, a szomszédos hegyoldalban a IV. század második felében épült. Alaprajza és felépítése a görög színházak hagyományos elrendezését mutatja. Környezetbe illesztése, műszaki és művészi megoldásának magas színvonala, kiváló akusztikája a legszebbek egyikévé teszik. Közel 10 m átmérőjű orkhésztráját eredetileg 34 üléssor ölelte körül, utóbb további 20 sorral bővítették. A 14000 személyt befogadó nézőteret sugarasan elhelyezkedő lépcsőfeljáratok 12 szektorra tagolják. Oszlopcsarnokos, többszintes szkénéjének csak az alépítménye maradt fenn, felépítményének csupán töredékeit találták meg. A nézőtér karéját két szélén támfalak zárják. Ezek és a szkéné szárnyfalai között a bejáratokat egy-egy pilaszteres tagolású, ión gerendázatos kapuzat alkotja. Ezeket a töredékekből rekonstruálva újra felállították. A legépebben fennmaradt görög színházat a nézőtér helyreállítása óta ma újból színházi előadásokra használják.

Olünthosz: lakóházak. A klasszikus korból az észak-görögországi, i. e. 348-ban lerombolt Olünthosz város lakóházainak alaprajzi elrendezése ismert. Az ásatások során feltárt városnegyedet az V. század első felében derékszögű utcahálózattal építették, amely a területet 86 x 35 m nagyságú, szélességükben keskeny sikátorral osztott telektömbökre tagolta. Ezeket tíz-tíz házhelyre osztották. Az oldalirányban egymáshoz épült kőházak nagy részénél a bejárat az utcai oldal közepén kis udvarba nyílt, amelyet műhely és nappali szoba fogott közre. Utóbbihoz konyha és fürdő kapcsolódott. A bejárati udvarból az utcai helyiségek mögött a ház teljes szélességében húzódó haránttengelyű, keskeny belső udvarba léptek. Innen nyíltak a hátsó, gyakran emeletes szárny helyiségei, a férfiszoba, a középsö hálószoba és az éléstár. Az emeleten további hálóhelyiségek lehettek.

Kisázsia ión építészeti emlékei

Az ión stílus Kis-Ázsia nyugati partvidékének középső, iónok lakta szakaszán és az előtte fekvő szigeteken fejlődött ki az archaikus kor folyamán, a faépítészetről a kőre való áttérés során. A márványban gazdag szigetek, különösen Párosz mesterei közvetítették az itteni stílust előbb Delphoiba, a szigetek ottani kincsesházainak és emlékműveinek felállításával. Részben onnan vették át a magukat iónoknak valló athéniek a stíluselemeket és alakították ki az attikai ión stílusváltozatot. Ezt a dórral együtt és önállóan az Akropolisz épületein is alkalmazták.

A kisázsiai ión építészet legmonumentálisabb alkotásai Számosz szigetén Héra, Epheszoszban Artemisz és Didümában Apollón templomának korábbi és későbbi épületei voltak.

Számoszon a részben még fából készült első templomot követő korábbi Héra-templom az archaikus kor végén, i. e. 570 körül, ennek pusztulása után pedig a későbbi 540 táján épült, de befejezetlen maradt. Mindkettő 50 x 100 m körüli méretű diprerosz volt. A későbbinek a két végén három oszlopsorosra bővítették az oszlopfolyosót. Cellájukhoz csak rendkívűl mély pronaosz kapcsolódott, amelyet a cellához hasonlóan két oszlopsor osztott három hajóra. Az epheszoszi korábbi Artemiszion 560 és 460 között épült.

Halikarnasszosz: Mausszoleum. Mausszolosz káriai király és feleségének hatalmas sírépítménye az i. e. IV. század közepén épült Kis-Ázsia délkeleti partján, a mai törökországi Bodrum helyén. A 66 x 77,5 m méretű téglalap alaprajzú, lépcsős alépítményen emelkedett kváderfalazatú, domborműves frízzel lezárt alsó része, amely a sírkamrát rejtette magában. E talapzaton állt az ión oszlopokkal körülvett halotti templom (héróon). Háromrészes, fogrovatos párkánya fölött lépcsőzetes piramis zárta le, amelyet, a királyi házaspárt négylovas diadalkocsin ábrázoló, márvány szoborcsoport koronázott. Az épület, amelyet az ókorban az epheszoszi Artemiszionnal együtt a hét világcsoda közé soroltak, a XVI. században földrengés és ostrom következtében pusztult el. A múlt században kezdett ásatásoknál alapjait és szobrászati díszeinek töredékeit találták meg.