Az égei és a görög művészet – antik művészet – II. rész

Pergamon: Fellegvár. A várost Kis-Ázsia északnyugati részén, a tengertől távolabb, a síkságból kiemelkedő, régebbi várral koronázott hegy alján és teraszán az i. e. III. század elején kezdték építeni, amikor az Attalida uralkodók a pergamoni királyság fővárosává tették. A hegy fennsíkján, a korábbi fellegvár helyén alakították ki a palotanegyedet. A fennsíkra várkapun át bevezető íves útvonal jobb oldalán épültek a perisztil udvaros királyi paloták, kaszárnyák és tárházak. Az út bal oldalán Arhéné kétszintes oszlopcsarokokkal körülvett szent kerülete terült el, amelynek belső szélén állt az együttes legrégebbi épülete, az i. e. III. század elején emelt dór periprerosz templom. Az oszlopcsarnokok alsó szintjét dór, alacsonyabb emeletét ión oszloprendes homlokzat határolta. Az északi csarnokhoz csatlakozott a nagyhírű könyvtár épülete. Ezektől nyugatra a meredek hegyoldalban alakították ki a hatalmas színházat. A pergamoni Zeusz-oltár az együttes legmonumentálisabb elemeként a várkapun kívül, a fallal körülvett déli teraszon az i. e. II. század elején kezdték építeni. Négyszög alaprajzú, 36 X 34 m méretű, lépcsős alépítményen emelkedett a 9 m magas talapzat. Ebbe nyugat felől 28 fokból álló, széles lépcsőzet metsződött be. A felső szinten kialakított áldozati udvart három oldalról fal vette körül a lépcsőzetet is közrefogva. A fal mindkét oldalán ión oszlopos, könnyed, levegős oszlopcsarnokok húzódtak. Az udvarban, amelyet oszlopszékeken álló páros oszlopok vettek körül, emelkedett a hatalmas áldozati asztal.

Mílétosz városa. Az ősi ión kereskedő és kikötő város, Kis-Ázsia délnyugati partjainál a hellénizmus korában derékszögű utcahálózattal és nagyszabású terek sorozatával épült újjá. Ezeket szentélyek, középületek és emlékművek szegélyezték. A középületek közül kiemelkedik az egymással szemben álló tanácsház, buleutérion és a gümnászion épülete.

Athén: Attalosz sztoája. Athént a hellénizmus korában a távoli királyságok uralkodói és főembereik – hódolva a görögség ekkor már inkább csak kulturális központjának – gazdagították monumentális középületekkel. Az i. e. 150 körül II. Attalosz pergamoni király az Akropolisz lábától északnyugatra elterülő agora keleti oldalán nagy méretű oszlopcsarnokot építtetett. A tágas térséget, amelyet átlósan szelt át a Panathénaia ünnep menetének útvonala, már korábban sztoák, szentélyek és középületek övezték. Nyugati oldalán Zeusz sztoája, az istenek anyjának temploma, a Métróon és a tanácsház emelkedtek, mögöttük a dombháton az ún. Thészeion. A tér eukkel átellenes oldalát zárta le Attalosz sztoája.

Athén: Olümpeion. Az Akropolisztól távolabb keletre az i. e. VI. században a város zsarnok ura, Peiszisztratosz korábbi templom helyén kezdte meg hatalmas templom építését az olümposzi Zeusz tiszteletére. Ezt fiai a számoszi Héra-templom mintájára két oszlopsoros (dipterosz) elrendezéssel folytatták. Elűzésük után 350 évvel, i. e. l75-ben IV. Antiochosz szíriai király, római építész irányításával indította meg újból a félbemaradt építkezést a 41 x 108 m méretű alépítményen. A 17 m magas korintoszi oszlopokkal övezett dipterosz épült, végoldalaín nyolc-nyolc oszlop három sorával. Erősen nyújtott naosza mély pronaoszból, háromhajós cellából és adütonból állt. Antiochosz halála után 164-ben az építkezés félbeszakadt. Néhány oszlopot i. e. 85-ben Sulfa diktátor Rómába szállíttatott a Capiroliumi Jupiter-templom építéséhez. Ezek tették a koriutoszi oszloprendet Rómában kedveltté. Az építkezést a korábbi terv alapján i. sz. 130-ban Hadrianus császár fejeztette be. A templomnak ma már csak 16 oszlopa áll az egykori 104 közül.

Athén: Szelek tornya. Az Akropolisz északi lejtője alatt, a római agora mellett i. e. 50 táján a szíriai Andronikosz építette. A vízi és a napórával az időt jelző és szélzászlóval a széljárást mutató kis építmény 2,80 m oldalhosszúságú, 8 m átmérőjű nyolcszög alaprajzú, 12 m magas torony. Két átlós oldalán két-két korintoszi oszlopos, oromzatos előtétből nyílnak bejáratai. Hátsó oldalán hengeres víztartály ugrik ki. Az előterek korintoszi oszlopainak fejezetét az akanthuszlevelek sora fölött sáslevelek veszik körül. Soronként váltakozó magasságú kváderekből épült, tagolatlan homlokzatait fölül a különféle szeleket megszemélyesítő, lebegő szárnyas alakokkal díszített domborműves fríz és geiszon zárja le. A viszonylag épen fennmaradt épületet enyhe hajlású, gúla alakú tető fedi, amit egykor trirón-figurás szélzászló koronázott.