Az égei és a görög művészet – antik művészet – II. rész

A Parthenon a XVIII. század végéig viszonylag épségben és csekély változtatásoktól eltekintve eredeti alakjában maradt fenn. Az i. sz. IV. századtól keresztény templomnak, 1458-tól a törökök mecsetnek használták. 1687-ben a velencei haderők ostromakor az épületben tárolt lőpor ágyúlövedéktől felrobbant, és súlyosan megrongálta azt. További károsodást okozott, hogy a XIX. század elején Lord Elgin angol követ a törökök engedélyével a szobrászati dísz jelentős részét kibontotta és Londonba szállította, ahol ma a British Museumban látható. A Parthenon feltárását és részleges helyreállítását Görögország felszabadulása után, a XIX. század derekán kezdték meg.

Erechtheion. A Parthenon északi oldalával szemben, a fennsík északi szélén, ősi kultuszhelyek romjai fölött i. e. 42l és 406 között épült Athéné és Poszeidón Erechtheusz tiszteletére. Összetett tömegű építmény, amelynek északi és nyugati homlokfalai a változatos terepalakulat miatt 3 m-rel mélyebb szintről indulnak (mert a déli homlokzat egy korábbi Athéné templom alapfalára épült). Az épület belsejét harántfal hosszában két részre osztja.

A keleti oldalon hat ión oszlopos, nyitott előcsarnokból nyílik Athéné szentélye. A 3 m-rel alacsonyabb padlószintű nyugati részben van a Poszeidón-szentély, és mögötte két sírhelyiség. A nyugati homlokzaton 3 m magas lábazaton négy, kívülről ión féloszlopból belülről félpillérből összetett támasz tartja a főpárkányt és oromzatot. Közeiket a római korban ablaknyílásokká szűkítették.

Az épület oldalhomlokzatai elé északon és délen egy-egy előcsarnok ugrik ki. Az északi oszlopcsarnok túlnyúlik az épület nyugati véghomlokzatán, hogy középső oszlopköze a Poszeidón-szentély bejáratának tengelyébe essék. Az oszlopcsarnok hat ión oszlopának lábazatát és fejezetét finom faragványos díszítés borítja, amit eredetileg fémberakások is gazdagítottak.

A déli, ún. Kariatida-csarnokon oszlopok helyett a magas lábazati falra állított hat márvány leányalak, kariatída támasztja alá a párkányt. Ez csak architrávból és geiszonból áll, talán a túlságos terhelés látszatának elkerülésére.

Az Erechtheion kötetlenül és festőien csoportosított részeit a gondosan összehangolt arányok fogják harmonikus egységbe. A főbb istenség kultuszával meghatározott funkciója mellett szerényebb méreteiben és erősebb tagolásában az a törekvés is érvényesült, hogy a Parthenon zárt, monumentális tömegével ellentétes jellegű, de művészileg egyenrangú épületet állítsanak szembe.

Az Akropolisz területén még további, kisebb-nagyobb szentélyek és más épületek helyezkedtek el. Ókori képét az épületeken kívül az ezek szent kerületét elzáró, kapuzatos körítőfalak, támfalak, továbbá nagyszámú, sokféle megformálású emlékmű és szobor tette változatossá. Az együttesnek egykor hangsúlyos eleme volt a Propülaiának csaknem tengelyében, az Erechtheiontól délnyugatra. Athéné Promakhosz (= védelmező Athéné) hatalmas, bronzból öntött, lándzsás szobra, ugyancsak Pheidiász műve.

Athén: ún. Thészeion. Héphaisztosz és Athéné tiszteletére az i. e. V. század közepétől épült pentelikoni márványból, az Akropolisztól északnyugatra, a völgyben elterülő agorár szegélyező dombháton. A végein hat, oldalain tizenhárom oszloppal körülvett dór peripterosz sok tekintetben a Parthenon elrendezését és arányait követi. Oszlopfolyosója a két végoldalon két oszlopköznyire bővített. Celláját mély pronaosz és rövidebb opiszthodomosz fogja közre. Belsejét a Parthenonéhoz hasonlóan kétszintes oszlopsor U-alakban körüljáróra és középtérre tagolta. Kiváló művészi kiképzése mellett jelentőségét emeli, hogy a legépebben fennmaradt antik görög templom. A középkor óta keresztény templomnak használják. Celláját dongaboltozattal fedték át. Figyelemre méltó, hogy a XVII. században lebontását a szultán tilalma akadályozta meg.

Athén: Dionüszosz-színház. Az i. e. IV. században épült ki végleges alakjában az Akropolisz déli lejtőjén, korábbi színház helyén. A 17 000 nézőt befogadó, köríves nézőterét sugárirányú feljáratok tizenhárom szektorra, két körüljáró pedig három övezetre osztja. A legfelső szabálytalan körvonallal olvad be a lejtőbe. Üléssorait márványtömbökből alakították ki. Az első sorban az előkelőségek díszes faragású márványtrónusai láthatók. A márványlapokból épült mellvéddel körülvett, patkó alakú orkhésztrát az i. sz. I. században készült, dombortnűves proszkénion fal határolja.