Az égei és a görög művészet – antik művészet – II. rész

Arhén: Lüszikratesz-emlék. Az Akropolisz keleti lábánál i. e. 335-ben épült Lüszikratész karvezetőnek kórusával a Dionüszosz-ünnepségeken nyert versenydíja, egy bronz háromláb díszes elhelyezésére. Kis méretű, felül mindössze 2,80 m átmérőjű, 6,50 m magas emlékmű. Négyzet alaprajzú, kváderekből falazott és geiszonnal lezárt magas talapzatán íves lépcsőzet fölött pentelikoni márványlapokból összeállított, karcsú henger emelkedik. Felületét hat korintuszi féloszlop tagolja, amelyek a háromrészes párkányt hordják. Az architráv felső sávján olvasható az emlékfelirat. A frízt Dionüszosz mítoszát ábrázoló dombormű díszíti. Az építményt lapos hajlású, kúpos tető fedi, amelyet gazdagon faragott csúcsdíszítmény zár le. Ezen állt a bronz háromláb. Az emlékmű csaknem teljes épségben maradt fenn.

Delphoi: Apollón-szentély. Az összgörögségnek Olümpia és Dódona mellett legjelentősebb vallása központja Apollón delphoi jóshelye volt a Parnasszosz hegység lábánál húzódó völgyben, a görög félsziget délnyugati részén. A szent kerület ősi kultuszhelye az i. e. VII. századtól épült ki a meredek hegyoldalban. A magasan elhelyezett templomhoz kígyózva felvezető utat a görög városok és uralkodók fogadalmi ajándékait őrző kincsesházak, emlék-művek és oszlopcsarnokok szegélyezték a századok folyamán egyre növekvő számban.

Apollón temploma szabálytalan sokszög alakú kövekből rakott támfallal határolt teraszon emelkedett, több egymást követő templom helyén. Ma már csak érdekes, négyszöghálós alapozása, alépítményének részei és főhomlokzatának néhány újra felállított oszlopa látható.

Az i. e. IV. század derekán épült dór peripterosz alaprajzában, méreteiben és oszlopszámában az i. e. VI. század végén épített és i. e. 373-ban romba dőlt elődjét követte. Ezért késői klasszikus részletformái ellenére elrendezésében, nyújtott alaprajzával, archaikus vonásokat mutat. Végoldalain hat, hosszoldalain tizenöt, viszonylag karcsú dór oszlop határolta. Celláját antefalak között két oszloppal határolt mély pronaosz és rövidebb opiszthodomosz fogta közre. A cellát két oszlopsor keskeny oldalterekre és szélesebb, nyújtott középtérre osztotta. Ennek végében helyezkedhetett el a süllyesztett padlószintű adüron, Apollón jóslatot osztó papnőjének, a Püthiának helyével és a kultusz más építményeivel. A templom keleti homlokzata előtt állt az isten nagyméretű oltára, amelyet ledőlt elemeiből részben újra felépítettek.

Az athéniak kincsesháza

Az egykor nagyszámú kincsesház közül, amelyek általában egyszerű megaron elrendezésűek voltak, a fennmaradt alépítményen leomlott elemeiből e században újra felépítették az athéniak – i. e. 500 körül – pároszi márványból épült, dór stílusú kincsesházát. Kis méretű belső tere előtérből nyílik, amelyet az antefalak között két klasszikus arányú dór oszlop határol. Finom kidolgozású párkányán a merópák domborművei párvíadalokat ábrázolnak.

A kisázsiai és szigetvilágbeli ión városok emlékművein és kincsesházain jelentek meg már az i. e. VI. században az ión stílus elemei először a görög szárazföldön. Így a naxosziak által állított, szfinx-szobrot hordó ión oszlop, továbbá a knidosziak és szifnosziak kincsesházainak homlokzatán domborművekkel gazdagon díszített frízű ión párkány és oromzat, amelyet azantepillérek között oszlopok helyett két leányalak, kariarída támasztott alá.

Az Apollón-templom fölött a meredek lejtőben az i. e. IV. században épült a nagyszabású színház. A legfelső teraszon pedig már az i. e. V. században futó- és kocsiversenypálya, stadion. Végső alakját az i. e. II. században nyerte.

Apollón szentélye alatt a hegyoldalban Athéné szent kerülete terült el. Az itteni templomok és kincsesházak között i. e. 360 körül kis dór körtemplom, tholosz épült. A 13,50 m átmérőjű, háromlépcsős alépítményen a 8,50 m átmérőjű kerek cellát húsz karcsú dór oszloppal szegélyezett körüljáró övezte. A sziklaomlástól romba döntött épületnek fennmaradt alépítményén három oszlopát a párkány megfelelő szakaszával újra felállították. Így érzékelhető a könnyedebbé finomult dór arányok adta kecsessége.

Phigalia: Apollón-templom. Az i. e. V. század végén a Parthenon mestere, Iktinosz tervei szerint épült a Peloponnészosz középső részén, az arkádiai hegyek közötti Basszai-völgyben, Phigalia mellett. Nyújtott alaprajzával és oszlopainak számával tudatosan a régebbi delphoii Apollón-templomot követte. Észak-déli tájolását a helyén állott korábbi szentély határozhatta meg.