Korstílusok

A naturalista stílus jellegzetes jegyeire bukkanhatunk az alábbi szövegrészletben:

„Egyetlenegyszer jött rendőr, sose piszkálták őket, csak ez kekeckedett velük. Ki tudja, honnan bújt elő, mert Ondris csak azt látta, hogy fölírja a jónépet. Egyedül ő maradt a csőben, a többiek idejében elhúzták a csíkot. Benn ült a vason, amikor észrevette, hogy mi a helyzet. Megrémült, és úgy belevágta magát a mélybe, hogy mindkét könyökéről lejött a máz. Jó húsz métert ment víz alatt, de nem ért túl rajta, éppen előtte bukkant föl. Érezte, hogy valami nincs rendben, mert a keze mintha elzsibbadt volna. Amíg kikászálódott, a lehorzsolt bőr és hús helyén sírni kezdtek az erek, s bő patakokban folytak végig a karján. Különös, először meg se nyikkant a seb, tán egy perc is beletelt, míg megindult a vér. Az egyenruhás megsajnálta, azt mondta néki, hogy ha nem rohan haza, fenéken billenti. Hetekig nem merte megmozdítani a karját, úgy összeszáradt a hatalmas heg.” SARUSI MIHÁLY

Szimbolizmus, impresszionizmus, szecesszió

A szecesszió egyike a századforduló hatásos stílusirányzatainak, amely a többihez hasonló módon keveredik, kereszteződik a kor többi stílusáramlatával. A képzőművészetekből az irodalomra átterjedő szecesszió magával hozza a hagyománytiszteletet (neogótika, neoklasszicizmus, neoromantika), a díszítő jelleget, a távoli vidékek egzotikus művészetének tiszteletét (pl. a háromsoros japán haiku versforma átvételét). A kor jellegzetesen dekadens életérzése a költészetben, a „menekülés”, legkülönfélébb nyelvi-stilisztikai ábrázolásában jelenik meg. Ennek eszköze a dekorativitás, a stílus hangulati telítettsége (álomszerűség, illúzió, szorongás, melankólia, nosztalgia, idill, tiltakozás stb.), a díszítő jelzők és egyéb dekorációs elemek halmozása, a forma elsődlegessége a tartalommal szemben, a mondat- és szövegszerkesztés fontossága, a nyelvi megformáláshoz kapcsolódó zeneiség (pl. alliteráció). Kedvelt stíluseszköz a művészetek szakszókincsének felhasználása a szépirodalomban, gyakran különleges hangsúllyal, szimbolikus értelemben (pl. az „Élet szimfóniája” ADY ENDRE Sóhajtás a hajnalban című versében). A természetábrázolás a szecesszióban elveszíti üdeségét, mesterkéltté, díszletszerűvé válik (pl. üvegház, akvárium). A szecesszió jellegzetességei között megtalálhatók a korábbi dekoratív stílusirányzatok (gótika, rokokó, biedermeier) elemei éppúgy, mint a századforduló szimbolizmusának, impresszionizmusának bizonyos eszközei.

A szecesszió stílusirányzatát szemlélteti Bródy Sándor, Az ezüst kecske című regényéből való részlet: „Beléptek a fehér szobába, ahol egy karosszékben álmodott egy fehér lélek …A nagy szoba mindenfelé – de mind fehér alapszínű – függönyök és mozgatható falak segedelmével búvóhelyekre, fülkékre, intimus, kéjes – és oly tiszta – nyugvóhelyekre volt osztva. Az egyik sarokban fehér faráccsal körülvett szép kert … Fehér viola nyílott benne … A szoba bágyadt, ragyogó, szomorú és diadalmas fehérségében a selymek, régi és új szövetek, az aranyozott fehér bútorok, állatszőrök, csipkék és virágok egy alapszínében az asszony volt a legfehérebb.”

A realizmus és a naturalizmus objektivizmusával, tárgyiasságra törekvésével szemben a romantika és a biedermeier szubjektivitását folytatja és alakítja át a 20. század elejének egyik legjelentősebb stílusirányzata, a szimbolizmus. A szimbolista stílust a szimbólumok, sőt szimbólumrendszerek alkalmazása jellemzi, zeneiségre, festőiségre is törekszik, kedveli az expresszív szavakat, kifejezéseket, az ismétléseket és általában a formai gazdagságot. Minden felhasznált nyelvi eszköz a szimbólumok hatását növeli. A modern szépirodalomban gyakori a merész képzettársításokat eredményező szimbólumok alkalmazása, de néhány költő teljes életművét uralják a szimbólumok, szimbólumrendszerek (pl. KOMJÁTHY JENŐ, ADY ENDRE). A szimbólum megváltoztatja a mű egyéb rétegeinek jelentését is, látomássá nőhet, amely a reális szemlélet számára a szimbólumban megjelenített merész, hangulati-érzéki képet hitelessé teszi. A szimbólumok alkalmazása a költészetben együtt jár az újszerű szóalkotással, szókapcsolatokkal, valamint a verszene felfokozásával.