Zrínyi Miklós portréja
készítette: Jan Thomas van Ieperen [Közkincs]

Zrínyi családjában tradíció volt a török elleni harc. A kettős identitású család birtokai részben Magyarországon, részben Horvátországban voltak, a „végeken”, azaz a meghódolt és a megőrzött földek határvonala közelében. A Zrínyiek léthelyzete volt otthonuk védelme, a katonáskodás. Zrínyi Miklós dédapja, a vele azonos nevű szigetvári hős 1566-ban maroknyi csapatával több mint egy hónapig (augusztus 5-től szeptember 7-ig) tartotta várát Szulejmán hatalmas seregével szemben. Helytállása, kirohanása, önfeláldozása ismert volt Európában.

Családja: dédapja a szigetvári hős, testvére, Péter a Wesselényi összeesküvés résztvevője. Péter lánya az a Zrínyi Ilona, aki Munkács várát védte. Ilona fia pedig II. Rákóczi Ferenc.

Nevelője Bornemisza Péter, majd Bécsben, Grazban, Nagyszombatban tanult. Hosszú itáliai tanulmányút után Csáktornyán, a családi kastélyban élt, ha éppen nem harcolt.

Zrínyi már 26 évesen tábornok, majd felépíti Zrínyi-Újvárt. A negyvenes évek elején részt vett a harmincéves háborúban, és keserű élményként élte meg, hogy a svédek oldalán magyarokkal került szembe.  1663-64-ben ő vezeti a híres téli hadjáratot.

1646-ban megnősült, 1647-ben horvát bán lett. Első felesége halála után újra megházasodik, ebből a frigyből születik meg a fia, Ádám (1662).

1664. 11. 18-án vadászbalesetben vesztette életét.

Irodalmi műveiben megmutatkoznak széles műveltségének nyomai. Homérosz, Vergilius, Tasso művei köszönnek vissza Zrínyi eposzában. (A vezérek veszekedése-Homérosz, a propozíció-Vergilius, az invokáció Szűz Máriát hívja segítségül – Tasso).

Eposzán kívül egyéb írásai is híressé váltak. Értekezései a korabeli Magyarország problémáival foglalkoztak. Tábori kis tracta című írása (1651) hadsereg-szervezési elveit, szervezésre, létszámra, ellátásra vonatkozó nézeteit fejti ki. A Vitéz hadnagy (1653) a jó hadvezér tulajdonságait mutatja be. A Mátyás király életéről szóló elmélkedések (1657) a független nemzeti király eszméjét népszerűsíti. Az török áfium ellen való orvosság című értekezése (1661) felméri Magyarország helyzetét s összeveti az európai valósággal. Verseket is írt, ezeket Az Adriai tengernek szirénája című kötetben teszi közzé. Ebben a kötetben jelent meg a Szigeti veszedelem című eposz is, mely a költő-hadvezér fő alkotása.

A Szigeti veszedelmet 1645-től írta, majd 1651-ben jelent meg. Célja az, hogy ezzel állítson példát saját korának: a törököt le lehet győzni, és ennek most érkezett el az ideje. Fontos a műben az idő és a hírnév kérdése is

Zrínyi hatása óriási az utódok körében. Kazinczy 1817-ben újból kiadatja a művet.

A reformkorban többek között Kölcsey „veszi elő” a témát, és megírja híres verseit Zrínyi dala és Zrínyi második éneke címmel, valamint a Himnuszban is „visszaköszön” a bűn és bűnhődés gondolata. Arany János Zrínyi és Tasso címmel értekezést írt, majd a XIX. században Mikszáth Kálmán ír regényt Új Zrínyiász címmel.

Szigeti veszedelem

Barokk eposzunk írásába a költő a harcok szünetében, 1645/46 telén kezdett, s talán már tél végén, de valószínűbb, hogy csak 1648-ban aláírhatta:

„Véghöz vittem immár nagyhírű munkámat
Melyet irigy idő sem tűz el nem bonthat.”

Az eposz témája: dédapja 1566-os várvédése és vértanúsága.

A költő célja, hogy az elődök példájának felmutatásával kortársainak bizonyítsa: a török legyőzhető. Klasszikus mintái egyrészt a homéroszi eposzok, Vergilius Aeneise, továbbá Tasso A megszabadított Jeruzsálem című eposza és Marino kiseposzai voltak.

Az író és műve viszonya minden korábbitól különbözik, hiszen a korábbi eposzköltők harcot közelről aligha láttak, lőporfüstöt aligha szagoltak. Ám Zrínyi a harcok résztvevője volt, ismerte az életveszélyt, az egymásnak csapódó fegyverek hangját, s azt a pillanatot is, amikor a kard az élő testhez ér. A harci jelenetek leírásainak valószerűsége – mondhatni realizmusa vagy naturalizmusa – valóságos élményekből táplálkozik.

A 15 énekből – 1566 számozott strófából – álló hősköltemény a műfaji követelményeknek megfelelően az eposzi kellékekből építkezik. A propozíció (a téma megjelölése):

„Fegyvert s vitézt éneklek, török hatalmát,
Ki meg merte várni Szulimán haragját,
Ama nagy Szulimánnak hatalmas karját,
Az kinek Európa rettegte szablyáját.”

Az invokáció (segítségkérés) az antik eposzoktól eltérően nem a múzsákhoz, hanem a magyarok Nagyasszonyához, Szűz Máriához szól:

„Te ki szűz Anya vagy, és szülted Uradat (…)
Adj pennámnak erőt, úgy írhassak, mint volt,
Arrol, ki fiad szent nevéjért bátran holt,
Megvetvén világot, kiben sok java volt;
Kiért él szent lelke, ha teste meg is holt.”

A deus ex machina (isteni közreműködés) a cselekmény indításakor és befejezésekor is világosan kirajzolódik. A török sereget isteni akarat küldi a magyarok ellen, s az indok a bűn, az eltévelyedés, amiért büntetés jár. (Zrínyi a protestáns prédikátorok érveit veszi versbe. ) Csodás elem, hogy Zrínyi imájakor a feszület háromszor lehajlik hozzá, jelezve, hogy Isten elfogadta felajánlását.

A tartalom teljes megtekintéséhez kérlek lépj be az oldalra, vagy regisztrálj egy új felhasználói fiókot!