Korstílusok

KASSÁK LAJOS Az angyal átröpült című versében megfigyelhetjük a futurista stílus jó néhány jellemzőjét:

„az erdőn túl még látni amint a világ vörös ködbe oldódik s a legszelídebb kutyák pávatollal hátuljukban a hold felé repülnek semmi kétség ez a tizenkettedik óra ra ra ra ó ra ra ó kempeler úr meggyújtotta a csillagokat a hadirokkantak becsukták a boltot s mi hárman egypár szalmapapucsban átsétálunk a meghasadt hegyeken.” 

A dada nem aratott igazi sikert Magyarországon. Legismertebb alkotása, BARTA SÁNDOR Mese a trombitakezű diákról című írása szerepel a dadaizmus nemzetközi bibliográfiájában.

Az expresszionizmus a magyar avantgárd legerősebb stílusirányzata. Merít a szecesszió és a szimbolizmus eszköztárából. Képviselői az elképzelhető legnagyobb nyelvi energiával akarnak hatni, merész és egyéni képzettársításon alapuló képeik középpontjában elsősorban a külvilág (természet és technika) és az ember kapcsolata áll. A nyelvtani formabontás tipikus esetei: a tárgyatlan igék tárgyas használata és a szokatlan igekötős igék alkotása. Hatásnövelő szerepe van a legkülönfélébb eszközökkel megjelenített túlzásoknak, nagyításoknak. Az expresszionista stílus (igestílus) uralkodó szófaja az ige, amely az indulatokat közvetlenül és nagy erővel fejezi ki. Az ige stílusértékét fokozza, ha bővítménye is szokatlan. A költő a szokásostól eltérően szerkeszti mondatait, ezzel is érzékeltetve izgatottságát, lelkesültségét. Az élmény nyers és hatásos kivetítése érdekében teljes stilisztikai szabadságot hirdet, ezért sokszor alkalmaz merészen egyéni stíluselemeket és stilisztikai formákat, gazdag jelentéstartalmú szavakat, erős hanghatásokat, indulatszókat, hangutánzó és hangulatfestő szavakat. Tipikusnak tekinthetők KASSÁK LAJOS és SZABÓ DEZSŐ expresszionista ihletettségű művei, de erősen hatott ez a stílus JÓZSEF ATTILA, SZABÓ LŐRINC és ILLYÉS GYULA költészetére is. A 20. századi felgyorsult élettempóhoz igazodó expresszionista költészetre leginkább a mozgalmasság, a dinamizmus és a formai korlátok ledöntése jellemző.

Az expresszionista szövegek jellegzetességeit hordozza az alábbi részlet: „A nap ugyanaz, a föld ugyanaz, mit zokognak hát a vonagló mezők? Milyen nagy keresés tántorog a megüresedett természetben? Miért nem vidám lobogó a kiserkedő élet, mért hegedül sírást kifeszült életén a tavaszi sugár? Mintha megbomlana a rögök példás rendje, mintha habba tolulna a merev föld, s fiatal, szép hullák dagálya csapna ki a gyökerek alul. Ők ezekért a gyökerekért mentek messzire halni, ez a nagy szerelem, ez az egyetlen ígéret s hiába született parancs. És mintha az új széna friss szaga egy elbiggyedt ajak lágy sírása lett volna. A távoli nagy hegyek, ahol lobogó hajú erdők daloltak, a növekvő kalászok fejei, az elterült zöld vetemények, a máz-szagú fák: az embert építő anyagok belehajoltak életébe, s elsírták vágyukat az erős, a munkás szép férfi után. Olyanok voltak a nagy üres mezők, mint egy egyetemes tetemrehívás, mint egy kiürült ház, ahol meggyilkoltak valakit. Nehéz vád és meggyengült panasz csordult fel a dolgok ajakára.”  SZABÓ DEZSŐ

A szürrealista stílus közvetlen előzménye a szimbolizmus. Kulcsszava a dadaista eredetű automatizmus, azaz az alkotás spontán (ösztönös, közvetlen) módja. A realitáson túli álomvilágot szokatlan, merész képekkel jeleníti meg. A tudatalatti előhívására az egyéni képek mellett szokatlan szavak és szókapcsolatok, sajátos szóösszetételek, jelzők szolgálnak. A formai elemek a gyakran montázstechnikával összeálló képeknek vannak alárendelve. Huszadik századi költőink szinte kivétel nélkül kísérleteztek ezzel a stílusirányzattal. Az avantgárd irányzatok közül az expresszionizmus mellett a szürrealizmus hatása napjainkig érezhető.

A mai magyar költészetből vett példa érzékelteti a szürrealista stílus jellemzőit:

„Nézz tükörbe és szólj ha mersz fordítsd el hisz léttelen jajong képednek torza testedben a torzó forgolódj a nézés álomtalan almán nyald le a foncsort egyél üveget A léttelenből dobd fel a képed a tükrök itt torzan egymásbafutnak magaddal szemben s háttal állsz pompeji polgár nézz a tükörbe lebegtessed átlátszó (sz)árnyadat” VÁSÁRHELYI GÉZA