Hirdetés

Korstílusok

45 perc olvasás
Korstílusok

Az egyik legjellemzőbb víziószerű költői kép VÖRÖSMARTY MIHÁLY Előszó című költeményéből való:

Hirdetés

„A vész kitört. Vérfagylaló keze Emberfejekkel lapdázott az égre, Emberszivekben dúltak lábai.”

Expresszív (kifejező, a hétköznapi beszédtől eltérő) szóhasználatra, halmozásra és ellentétre találhatunk számos példát a következő MADÁCH IMRE-idézetben.

„Szép tréfa volt. Mi jó az értelemnek Kacagni ott, hol szívek megrepednek. Csak e mindig megifjuló, örökké Szépnek látása ne zavarna folyvást. Úgy fázom idegenszerű körében, Mely a mezetlent is szemérmetessé, A bűnt nemessé és a végzetet Magasztossá teszi rózsáival S az egyszerűség csókos ajkival. – Mért késik oly soká az én világom, A torzalak, a kétes rémület, Hogy elriassza e káprázatot, Mely küzdelemben a már-már bukó Embert mindannyiszor fölkelti újra. De majd meglátjuk, hogyha a halál Borzalma eljő hozzánk nemsokára, Unalmas árnyjátéktoknak vajon Nem lesz-e akkor itt végső határa.” A tájábrázolásnak önmagán túlmutató jelentése van JÓKAI MÓR Minden poklokon keresztül című regényében.

„A szaracénok serege odafenn a Thábor hegyén nem volt különb helyzetben e hatalmas táborral szemközt, mint a méhraj, akinek az odúját a medve ostromolja. De hát nem történik-e meg, hogy a méh elveri a medvét az odújától? A Thábor hegye mint egy nagy kupola gömbölyödik fel a galiléai síkság közepette: ősidőktől fogva hírhedett erősség minden nemzetbeli hadakozók történetében. … Maga a hegyoldal, rétegekre szakadozott szikláival, olyan mint egy természet alkotta vár: lépcsőről lépcsőre kell fáradságosan felkapaszkodni rá. A kanyarodó út, mely csigatekervényben vezet fel a Thábor fennsíkjára, minden fordulónál tömör bástyatornyokkal van elrekesztve, azokat az ostromlóknak egyenként kell megvívni helepolisokkal, falaikat törni ércfejű kosokkal; s védeni magukat az olthatatlan görög tűz ellen, mely a kő és a favár közötti küzdelmet oly egyenlőtlenné teszi. Hónapokig tartó munka várt a keresztes hadakra.”

Hirdetés

A romantika népies vonásai figyelhetők meg ARANY JÁNOS költeményében:

„Széles országúton andalog a jobbágy, Végzi keservesen vármegye robotját. Kavicsos fövénnyel rakta meg szekerét, Annak terhe alatt nyikorog a kerék. Tántorogva ballag a két kajla sőre, Alig tetszik rajta, hogy mozog előre, Méla mind a kettő, mintha gondolkoznék: Hány ízben hozott már és hány ízben hoz még?”

A realizmus és a naturalizmus

A realizmus mint stílusirányzat a romantikával közel egy időben, annak ellenhatásaként jelenik meg az irodalomban, s kisebb változtatásokkal hat napjainkban is felváltva a századelő avantgárd irányzatainak zűrzavarát. A realista stílus tárgyilagos, sokszor hűvös és eszköztelen. Képeinek forrása nem a képzelet, hanem a mindennapi élet. Alapelveiből következik, hogy szóhasználatában kerüli az expresszív kifejezéseket, az egyszerű, hétköznapi beszédre emlékeztető, természetes nyelvi formákat és költői eszközöket igyekszik alkalmazni. A nagy magyar realisták más stílusirányzatokhoz is kötődnek: a romantikához (pl. PETŐFI SÁNDOR, ARANY JÁNOS, MIKSZÁTH KÁLMÁN), a naturalizmushoz (pl. MÓRICZ ZSIGMOND) vagy éppen bizonyos avantgárd stílusokat próbálnak ki (KOSZTOLÁNYI DEZSŐ, ADY ENDRE, JÓZSEF ATTILA stb.). Egyesek a tárgyias intellektuális stílus (ILLYÉS GYULA, NAGY LAJOS, NÉMETH LÁSZLÓ stb.), mások a népiesség (a népi írók, valamint TAMÁSI ÁRON, NYIRŐ JÓZSEF, VERES PÉTER stb.) elemeivel gazdagítják realista stílusú műveiket.

A realista stílus jellegzetességeit figyelhetjük meg NAGY LAJOSKiskunhalom című szociográfiájának következő részletében.

„Fleischerné lefeküdt egyet aludni. Egy-két átkozott makacs léggyel küszködött egy ideig, azután belefáradt a harcba, és elszenderült. Néha ugyan még föl-fölriadt, a konyha felől beáradó kísérteties csöndre, mely ilyenkor úgy zuhant az idegeire, mint leejtett s eltört edények csörömpölése, mert hisz az a gonosz odakünn már megint nem dolgozik! De nem volt ereje, hogy fölkeljen az ágyból, s megnézze Julist, Julis ezt tudta, és csakugyan nem dolgozott.”

Hirdetés

Nagy Lajos: Kiskunhalom

A naturalista stílus a realista módszer túlzó változatának tekinthető. Dokumentáló szándék, nyers, sötét, durva elemek, az argóra jellemző és tájnyelvi elemek gyakori előfordulása jellemzi. Az ábrázolási hűségből következően sokféle nyelvi réteg elemeit felhasználja, emiatt nyelvezete változatosabb, érzékletesebb, képekben gazdagabb, mint a realizmusé. A magyar irodalomban MÓRICZ ZSIGMOND, CSÁTH GÉZA, BRÓDY SÁNDOR, THÚRY ZOLTÁN és több más századvégi novellista egyes alkotásaiban találkozhatunk a naturalista stílus jellegzetességeivel. Mint korhoz nem kötődő ábrázolási módszer a naturalista ábrázolási mód előfordul egyes barokk szerzők műveiben éppen úgy, mint napjaink szépirodalmában.

Lapozz a további részletekért

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10


Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!