Korstílusok

„Vígan várnak s rendet állnak Kígyók, békák seregi; S mint ama szép udvari nép, Úgy fogadnak öregi. Alig várják, hogy bézárják A sírásók vermedet; Hogy rághassák, s marconghassák Gyengén hízlalt Testedet.” NYÉKI VÖRÖS MÁTYÁS

A rokokó

A barokk késői, a miniatűr szépségekhez vonzódó változata a rokokó, de még a klasszicizmus költői (pl. CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY) is írnak néha rokokó stílusban, olyannyira kedveltté válik a könnyedség, a játékos forma, a dallamos versforma, a csengő rímek alkalmazása. A rokokó költő szereti a finomkodó hangot, az apró képekből összeállított tájrajzot, amelyet a részletek aprólékos kidolgozásával állít elénk. Költői eszközei között gyakoriak a madár- és virágmotívumok, a színek (különösen a rózsaszín, fehér, piros, kék, kékezüst) éppúgy, mint a (mesterkélt, finomkodó) társalgási nyelvi fordulatok, anekdoták, pletykák, szójátékok. A mitológiai elemek díszítőelemekké válnak, s a különféle érzetek megjelenítésére szolgálnak. A barokk pátosszal szemben az intimitás jellemzi, a rokokó mozgalmasságának érzékeltetésére alkalmas az igék halmozása, az igeképzők kedvelése, a rövidebb mondatok használata. A magyar irodalomban összekapcsolódik a népiességgel, és előkészíti a nyelvújítók stílusújító munkáját is.

A rokokó jellemzőit figyelhetjük meg az alábbi szövegrészletben:

„A kéd szép, de igen kurta leveleit kedvesen vettem, édes néném, mért kíván kéd olyan gyönyörűségtől megfosztani, amely egy pénziben sem telik kednek. A meleg házban nem mesterség írni, a kéd leveleit pedig a hideg házban is gyönyörűség olvasni. Egy kis pirongatás nem árt némelykor, reménlem, hogy másszor megjobbítja kéd magát. Itt mi nagy csendességben élünk, Isten tudja meddig, mert innét való elmenetelünk merre és mikor lehetne, azt nem lehet kigondolni. A porta nem régen csinált a császárral húsz vagy huszonnégy esztendeig való békességet; huszonnégy kőfallal rekesztették bé tehát az utunkot Erdély felé, már afelé nem is kell gondolkodni. Úgy tetszik, hogy még másfelé is bévágták az utat, és amint mostanában folynak Európában a dolgok, legkisebb sugárát sem láthatjuk megszabadulásunknak, és még csak a reménséget is ládában kell zárni.” MIKES KELEMEN

Az alábbi jellegzetes rokokó versrészleten megfigyelhetjük a stílus jellemzőit:

„Bolond az ollyan Az ki haszontalan Tűr, mind eb az árnyékért, Az hajó járásán S kigyó nyoma után S az bogarat követi: Ezt nem gondoltam, Még megpróbáltam, Vagyok meséje És szenvedője, Mért kinlódtam ezekért?!” AMADE LÁSZLÓ

A klasszicista stílus

A felvilágosodás korának klasszicista stílusát hűvös, emelkedett hangvétel, pátoszra való törekvés, választékos nyelvhasználat, gondos, arányos szerkesztés jellemzi. A klasszicista stílus elveit az ókori és a francia klasszicizmus eszményei határozzák meg. Az aprólékosan meghatározott normák szerint felépülő irodalmi művek stílusára, nyelvezetére is a „nemes egyszerűség és a nyugodt nagyság” (WINCKELMANN), azaz a mértéktartás, a világos fogalmazás, a stílus fegyelme jellemző. A klasszicista művész kerüli a felesleges díszítéseket, a homályos, a többértelmű fogalmazásmódot. Mindez nem a hétköznapi nyelvhasználattal összekapcsolódva jelentkezik, hanem egy nagyon is igényes, kényes ízléssel, műgonddal párosulva. Tiszta klasszicizmussal a mi irodalmunkban ritkábban találkozunk, többnyire más (pl. szentimentalista, romantikus) jellemvonásokkal együtt fordul elő.

A klasszicista stílusú művek képei tiszták, az alkotórészeket világosan meg lehet különböztetni. Jellegzetes költői képe a metonímia (ok-okozati vagy egyéb logikai kapcsolat), kedveli az antik elemeket, amelyek nem díszítőelemek, hanem életelvet jelenítenek meg. Kerüli a népnyelvi kifejezéseket, a hétköznapiságot, helyette a ritka, kellemes hangzású szavakat részesíti előnyben (pl. KAZINCZY FERENC). A mondat- és versszerkezet pontos, szilárd vázat alkot, a részletek arányos elrendezése harmonikus összhatást eredményez. A művészi arisztokratizmus gyakori velejárója a klasszikus időmértékes verselés is. A magyar szépirodalomban BARÓTI SZABÓ DÁVID, VIRÁG BENEDEK, CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY, BATSÁNYI JÁNOS, VERSEGHY FERENC, VITKOVICS MIHÁLY, SZEMERE PÁL, KÖLCSEY FERENC, FÁY ANDRÁS, BERZSENYI DÁNIEL egyes műveiben figyelhetjük meg a klasszicista stílus jellemzőit.