Hirdetés

Radnóti Miklós 1909-1944

32 perc olvasás

A Nyugat harmadik nemzedékének tragikus sorsú lírikusa, akinek életműve a szó szoros értelemben a halál árnyékában bontakozott ki. Pályájának ellentmondásos vonása, hogy miközben költőként egyre inkább azonosult a nyelvi és kulturális közösségként értelmezett magyarsággal, sorsa mind jobban a zsidósághoz, annak kollektív tragédiájához kötődik.

Hirdetés

NŐKÉNT AZ INFORMATIKÁBAN: EJTSÜK A SZTEREOTÍPIÁKAT (x)
Az informatika nemcsak kódolás, hanem folyamatos tervezés és tesztelés. Az egyik legdinamikusabban fejlődő terület, ugyanakkor mindig tartogat kihívásokat.
tovább a cikkhez

Költészetét  az avantgárd, elsősorban az expresszionista örökség és az újklasszicista verseszmény határozzák meg. Antikizáló idill, bukolikus motívumvilág, erotika, szerepjáték, ódai és elégikus jelleg, ugyanakkor expresszionisztikus versnyelv, kötött és kötetlen ritmus kettőssége jellemzi a költészetét.

Kötött formák, a klasszikus ókori műfajok: elégia, himnusz, dal és a keresztény hagyományok motívumainak a megjelenése az újklasszicista poétika irányába mozdítják el költészetét.

A harmincas évek végétől lírájának meghatározójává válik a halálközelség, a felelős erkölcsi sorsvállalás, az embertelenség ellenére megőrzött humánum motívumköre.

Elégia

Már arrafelé is őszül, ahol
a szabadság zászlai hullanak,
lobogó vér fut parázs avarra
s alatta rémülten fészkel a mag;

Hirdetés

fáradt megfoganni! És ha mégis:
földbevert bitó, hősi test, avagy
harci gép dúlja fel meleg helyét
s meztelen várja, hogy jöjjön a fagy.

Várak és fűszálak perzselődnek,
vadul rohanó halál szele kél,
délben a füst és pernye közt vakon
röppen a fölriadt szárnyasegér.

Világíts, távol égő tartomány!
hideg van, markos sötét kavarog,
sápadt fák alatt hosszan vacognak
tegnap még símogató patakok.

Őrizz magány, keríts be lusta ősz,
új szégyent ró szivembe az idő,
s rágódva régi, díszes őszökön,
konokon élek, szívós téli tő.

A lélek egyre többet elvisel,
holtak között hallgatag ballagok,
újszülött rémek s hitek kisérnek
és a vándorlófényű csillagok.

Hirdetés

Az 1936-ban keletkezett Elégia verscím már megnevezi a költemény műfaját, s ugyanakkor a műfaji jegyeinél fogva megelőlegezi a szomorú, fájdalmas lemondás, a belenyugvás hangulatát.

Ezt az előfeltevést váltja be a versegész.

A kompozíció idő-, tér- és értékszembesítésre épül: a fenyegetettség felismerésének tudata és az ezzel szemben lehetséges magatártásformák keresése szervezi a költeményt.

A kitüntetett idő a kétféle ősz: „a régi, díszes őszők” és a jelen „lusta ősze”. Végig az ősz idődimenziójában marad a lírai én, csakhogy a múltat idéző ősz, mely elé minősítésként „a régi, díszes” jelzőt  illeszti a költő, az értéktelítettség, a biztonság értékei társulnak, ellentétben a vers jelenének őszével, amelyben a fenyegetettség az értékpusztulás válik egyre fájdalmasabbá. Az értéktelítettség és értékvesztettség ellentéte visszatérő motívumokban teszi feszültté a költeményt.

A versfelütés: „Már arrafelé is őszül, ahol/ a szabadság zászlai hullanak”, a „már” időhatározószó és az „is” hozzátoldó értelmű kötőszó révén azt az érzést kelti az olvasóban, hogy a vers egy elhallgatott gondolat folytatása, s ugyanakkor egy már megindult, pusztulást hozó folyamat fokozatos terjedése következik. Már itt, a versfelütésben megjelenik az ősz, a vers központi motívuma, mely a lírai hagyományban az elmúlás, a pusztulás, a halál közelségének az archetípusa. A „szabadság zászlainak” hullása pedig a zsarnokság győzelmét sugallja.

Hirdetés

Radnóti tisztában volt a fasizmus természetével. 1933 óta nem lehetett kétsége saját sorsa felől. A fenyegetettség és haláltudat beépült mindennapjaiba, költészetébe, s nemcsak afféle költői jóslat, lírai szerepjáték volt számára a rettegés, hanem naponta megélt tapasztalat.

szimmetrikusan felépített kompozíció első része, az első tizenkét sor a szemlélődő lírai én magatartását rögzíti. A motívumokhoz szerveződő érzékletes képek által a személytelen leírás szubjektivizmussal telítődik. Fő motívumok a mag, a fagy, a vár, a fűszál, a bitó, a harci gép. Ezek egyrészt a természet, másrészt az emberi világ szférájából valók. Egymás mellé kerülésük egyetemessé teszi a fenyegetettség élményét, ugyanakkor fölerősítik egymást.

Lapozz a további részletekért

1 2 3 4 5 6 7 8


Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!