A hidegháború története (1947-1991)

A hidegháború története (1947-1991)

A hidegháború kifejezés

 Az 1947 és  1991 közti időszakban az akkori két szuperhatalom, az  Amerikai Egyesült  Államok és a Szovjetunió – illetve szövetségi  rendszereik (NATO és a Varsói Szerződés) – között kialakult, tényleges háború nélküli, de a  harmadik  világháború veszélyét folyamatosan magában hordozó ideológiai,   fegyverkezési, kulturális, gazdasági, és politikai összecsapást illetve  rivalizálást  nevezzük hidegháborúnak. A kifejezés érzékletesen mutatja meg, hogy miről is volt szó valójában: elhidegülésről, elzárkózásról, a másik fél folyamatos megfigyeléséről és a versengésről minden létező területen.

A hidegháború kezdete

Winston Churchill volt   angol miniszterelnök 1946 március 5-én a Missouri állambeli Fulton   városában megtartott beszéde volt az első jele annak, hogy a második   világháborúban még szövetséges és a közös ellenséggel – a németekkel –   szemben együtt harcoló USA és Szovjetunió közt egy ellenséges és   rivalizáló állapot alakult ki. A beszédben Churchill arra hívta fel a   figyelmet, hogy a Szovjetunió a háború befejezése óta hatalmát és   ideológiáját ki akarja terjeszteni a Balti-tengertől Adriáig.   Kijelentette, hogy a lengyelországi Sczecin és az olaszországi Triest   közti vonalon egy vasfüggöny alakult ki Európában. [A térképen kékkel jelölt  országok a nyugati  hatalmakat, míg a  pirossal jelölt területek a  szocialista, vagy más  néven népi  demokratikus berendezkedésű államokat  jelölik.]

A hidegháború kialakulását serkentette   az amerikai diplomáciában kialakuló feltartóztatás politikájának   kialakulása is. A fogalom létrejötte egy George Kennan nevű amerikai   diplomatához köthető, aki moszkvai működése (1944-47) után 1947-ben   hazatérve egy nagy hatású leleplező cikket írt arról, hogy mi is a   Szovjetunió valódi célja. Ezt a célt Kennan a terjeszkedésben határozta   meg, és felhívta a figyelmet ennek veszélyeire, illetve arra, hogy az   orosz kommunizmus és diktatórikus államrend terjedése óriási veszélyeket   rejt a szabad világra nézve.

A hidegháború kialakulásának harmadik  lépése a Truman doktrina volt. Harry Truman amerikai  elnök (1945-1953) a Kongresszusban 1947  március 12-én elmondott híres  beszédében először a görögországi  polgárháborúról számolt be, majd  kijelentette, amennyiben az USA nem  lép közbe, akkor a kis Dél-európai  országban hamarosan kommunista  vezetés alakulhat ki. A beszédben  rádöbbentette hallgatóságát és az  egész amerikai népet arra, hogy az  USA-nak fontos elemi érdeke  támogatnia a göröghöz hasonló szabad népeket  abban, hogy elhárítsák a  kommunista, elnyomó rendszerek kialakulását.

A kongresszus 1948-tól jelentős   segéllyel támogatta Görögországot és ezzel megindult a Truman doktrina   gyakorlati működése is, mivel ezt követően Nyugat-Európában is   ösztönözni kezdte a hatalomra kerülő koalíciókból a kommunista pártok   kiszorítását!

A Truman doktrina fontos részét képezte a  Marshall-terv (1947.júni) mely George Marshall USA  külügyminiszter nevéhez fűződik.  Az amerikai politikus Harvardi  beszédében kifejtette, hogy a kimerült  Európát pénzügyileg segíteni  kell, annak érdekében, hogy részint el  tudja hárítani a baloldali  szélsőségek megerősödését, részint képes  legyen visszafizetni kölcsöneit  az USA felé.

A Marshall-terv végül Nyugat-Európa   segítője de ugyanakkor Kelet-Európa elszigetelője is lett. Bár a   Kelet-európai országokat nem zárták ki a csatlakozásból – Molotov el is   ment az előkészítő tárgyalásokra – de olyan kéréseket szabtak a   csatlakozás feltételéül, mely jelentős beleszólást követelt a belépők   belügyeibe. Ezt a beleszólást a Szovjetunió elutasította, így a segély   végül kizárólag csak a nyugati kapitalista államokra korlátozódott. A   segély szétosztására alakult meg 1947-ben az Európai Gazdasági   Együttműködési Szervezete (GATT-1947) majd később a Közös Piac 1957-ben.   A Szovjetunió válaszul 1947 szeptemberében létrehozta a Kominformot (Kommunista  és Munkáspártok Tájékoztató Irodája) és 1949 január 25 –én a Kölcsönös Gazdasági Segítség  Tanácsát, a KGST -t, mely kizárólag a Kelet-európai, tehát a  szovjet érdekszférába  tartozó országoknak nyújtott gazdasági  összefogást. A Kominform  szervezetileg biztosította a kommunista pártok  moszkvai irányítását.