Hirdetés

A hidegháború története (1947-1991)

38 perc olvasás

Hruscsov 1956 és 1964 közt megerősítette   hatalmát, és első lépésként 1961-ben a XXII. pártkongresszuson újra   bírálta Sztálint, majd tetemét elvitette a mauzóleumból. 1957-ben és   1960-ban összehívta a kommunista és munkáspártok vezetőit,   kihangsúlyozva, hogy a Szovjetunió a “szocialista tábor” vezetője, és   bármikor képes érdekszférájában a szocialista érdekek védelmére.

Hirdetés


Hirdetés

Hruscsov előretörése, és az USA   meghátrálása Nyugat Európát a szorosabb összefogásra késztették, így   1957-ben megszülettek a Római-szerződések, majd ezek nyomán az Európai  Gazdasági Közösség (EGK) és a Közös Piac. Tagjai: a Benelux államok,  Franciaország, Olaszország, és az NSZK lett.

A második Berlini válság (1961)

Hruscsov  számára a lengyel mozgalmak és  a magyar forradalom leverése után újra  Berlin kérdése vált a  legfontosabb megoldandó problémává. A szovjet  vezető egyik célja az  volt, hogy a nyugati berendezkedésű Nyugat-Berlin  függetlenedjen az  NSZK –tól, és alakuljon demilitarizált, NATO  csapatoktól mentes, vagyis  az NDK –ra és a Szovjetunióra veszélytelen  önálló állammá. Másik célja  annak elérése volt, hogy meggátolja a  Kelet-Berlinből nyugatra  irányuló szökéseket. Az átszökések száma  folyamatosan emelkedett, és az  50-es években már elérte az évi 30  ezerfőt.Céljai érdekében még az  amerikai elnököt is felkereste 1959-ben,  hogy kezdeményezze  Nyugat-Berlin önállósodását, ám a NATO nem támogatta  javaslatát. Végül  szovjet nyomásra 1960 júniusában Párizsban  négyhatalmi gyűlés  foglalkozott Berlin ügyével. A megbeszélés azonban  kudarcba fulladt,  mivel éppen előtte egy amerikai kémrepülő Szovjetunió  feletti  felbukkanása miatt Hruscsov az USA hivatalos bocsánatkérését  követelte.

Az ügyben a második megbeszélés 1961   júniusában zajlott Bécsben Kennedy és Hruscsov között, ám Amerika itt   sem volt hajlandó ígéretet tenni a Berlinből való csapatkivonásra. A   válság elfajult, és Hruscsov döntő lépésre szánta el magát: 1961   augusztus 13-án 15 ezer katonát és polgári személyt Berlinbe vezényelve a   várost kettéosztó határvonalon – de a keleti oldalhoz tartozó  területen  – felépíttette a híres berlini falat [képen] mely 28 éven keresztül, egészen 1989-ig szeparálta el egymástól Berlin   két részét. Bár Hruscsov követelése végül 1972-ben teljesült az önálló   Nyugat-Berlin létrejöttével, a berlini fal megmaradt és évtizedeken át   volt a hidegháború jelképe.

A kubai rakétaválság (1962-1963)

Kuba 1902-ben lett független, amikor a   szigetet gyarmatként uraló spanyolokat az amerikaiak elűzték. A   békekötéshez kapcsolódó Platt nyilatkozat azonban egészen 1934-ig nem   biztosított teljes függetlenséget Kubának, mivel fenntartotta az USA   beavatkozásának jogát. Később egy Fulgencio Batista nevű katona puccsal   szerezte meg a hatalmat, majd 1944-ben legitimálta elnöki jogait,  amikor  hivatalosan is megválasztatta magát. Később 1948-52 közt  veszített, így  rövid demokratikus rendszer következett Kubában, ám  1952-ben újra  puccsal Batista lett az elnök.

Hirdetés

Egy Fidel Castro nevű fiatal jogász   1953-ban tűnt fel először a történelem színpadán, amikor egy ellenállási   csoportot szervezve próbálta elűzni Batistát Kubából. Kísérlete ekkor   még kudarcot vallott, így két évre börtönbe kellett vonulnia.   Szabadulása után Mexikóban utazott forradalmárokat toborozni, ekkor   csatlakozott hozzá az argentin Che Guevara. Közös csapataikkal 1956-ban   szálltak partra Kubában, és rögtön gerilla akciókba kezdtek laktanyák   ellen. Sikeres mozgalmuk nyomán végül forradalom robbant ki Kubában,   mely 1959.jan.2 –án győzött, a főváros Havanna elfoglalásával.

Castro jó kapcsolatokat alakított ki   Hruscsovval és kialakult Kuba kommunista berendezkedése. Ennek nyomán az   USA megszakította diplomáciai kapcsolatait az „ellenséggel barátkozó”   szigetországgal. Az amerikai – kubai szembenállás során az USA-ból  kubai  emigráns támadás indult CIA segítséggel, ez volt a híres  Disznó-öböl  akció 1961.áprilisában. Ám a rosszul megszervezett támadás  csúfos  kudarcba fulladt!

A rakétaválság, mely majdnem a harmadik   világháború kirobbanásához vezetett, 1962-ben kezdődött, amikor a   Szovjetunió titokban 5 rakétaezredet telepített Kubába. Az USA   biztonságára halálos fenyegetést jelentő akció azonban 1962 októberben   nyilvánosságra került, amikor egy légifelvétel sorozat révén az USA   vezetői értesültek a rakétabázisokról. Az amerikai válasz nem késett   sokáig, Kennedy azonnal tengeri blokádot vont Kuba köré 1962 október   24-én, és kijelentette minden Kubából induló rakétatámadás esetén a   Szovjetunióra fog válaszcsapást mérni. Kennedy a térségbe hatalmas   flottát vezényelt, mely azonnal konfliktusba került a sziget partjainál   cirkáló szovjet hadihajókkal.

Lapozz a további részletekért

1 2 3 4 5 6 7 8 9


Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!