A hidegháború története (1947-1991)
Kommunista hatalomátvétel Kelet-Európában (1946-1949)
Amikor a NATO 1955-ben felvette soraiba az NSZK –t, végképp megromlott a viszony a nyugati országok és a Szovjetunió közt. Így Hruscsov egy önálló katonai szervezet létrehozásáról döntve 1955 május 14-én létrehozta saját katonai szervezetét a Varsói Szerződést. A szervezethez azon Kelet-európai országok csatlakoztak, melyek a második világháborút követően szovjet megszállás alá kerültek, így Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, Kelet-Németország (NDK) Románia és Albánia.
1945 és 1955 közt kialakult tehát a hidegháború évtizedeinek két nagy katonai és gazdasági tömbje a NATO és Varsói Szerződés. A szembenállás kiteljesedésével párhuzamosan a Kelet-európai országokban 1946 és 1949 közt mindenhol lezajlott a kommunisták hatalomátvétele, mely mindenhol ugyanazon „recept” alapján történt. Első lépésként a háború befejezésének évében koalíciós kormányok alakultak, melyekben a kommunisták mellett még más pártok is szerepet kaptak. Ezt követően a második lépésben a kulcspozíciók, mint a belügyminisztérium és rendőrség vezetése szinte észrevétlenül a kommunisták kezébe került, miközben megindult a koalíciós partnerek tönkretétele és kiszorítása a hatalomból. A hatalomátvétel harmadik lépésében a kommunisták mindenhol kialakítottak egy olyan frontot, mely elméletileg minden politikai akaratot összefogott, ám valójában a kommunisták vezetése alatt állt. Zárásként a létrejött front részvételével egypárti választásokat tartva átvették a teljhatalmat, és új alkotmányt hoztak létre. A folyamat azért tudott sikeresen végbemenni, mert a kommunisták mögött minden országban ott állt a Szovjetunió katonai ereje.
Változások a Szovjetunióban
A háború után Sztálin visszaállította a kolhozrendszert, mely a szovjet birodalom több szegmensében – Baltikum, Kárpátalja – erőszakos eszközökkel, többször nemzeti ellenállásokba ütközve munkatáborok felállításával történt. A háború utáni években a Szovjetunióban egy sajátos kettős diktatúra alakult ki, melyben a Lavrentyij Berija belügyminiszter vezette politikai terror ötvöződött az Andrej Zsdanov vezette ideológiai terrorral. A másként gondolkodókat elhurcolták, a tudományos műhelyek egy részét bezárták (genetika, kibernetika) és a művészetekben, oktatásban a marxizmust, materializmust illetve a szocialista realizmust tették kötelezővé. Sztálin 1953 március 5-én bekövetkezett halála után Nyikita Hruscsov (1953-1964) [képen] kezébe került a hatalom, miközben mellette egyetlen riválisa Georgij Malenkov állt. Ám 1957ben Malenkovval is leszámolva, Hruscsov a Szovjetunió teljhatalmú vezetője lehetett. A sztálini „keményvonalas” külpolitikához képest Hruscsov az „olvadás” politikáját, a nyugathoz közeledés elvét hozta, melynek első jele volt, hogy 1956 február 25 -én, a XX pártkongresszus zárónapján nyíltan elítélte a Sztálini személyi kultuszt. Ezt követően csökkentette a politikai rendőrség befolyását és az USA-val kapcsolatban az egymás mellett élés kompromisszumát, követte. Fegyverszünetet kötött Koreában, és Vietnám ügyében is a négy hatalom külügyminisztereinek genfi megállapodását (1954) pártolta. Emellett ő volt az aki „tető alá hozta” a megegyezést Ausztria kérdésében, és a kiegyezést Titoval. Jugoszlávia kérdésében kijelentette, a balkáni államnak joga van megválasztania, hogy a szocializmus mely útját követi. Hruscsov 1953 és 1956 közt az enyhülés híve volt, amellett ráébredt arra, hogy a Szovjetunióban, muszáj javítani az életkörülményeken. Elrendelte a sztálini modell szerinti hadikiadásokat csökkentését és a békülékeny politikai légkör megteremtését. A folyamat azonban nem tartott sokáig.
Az 1956-os magyar forradalom és szuezi válság
Magyarországon is éreztette hatását az enyhülés, ugyanis Hruscsov az enyhébb (Sztálinizmussal szakító) politikája miatt 1953 júniusában Moszkvába rendelte Rákosit és felszólította, hogy adja át a miniszterelnökséget Nagy Imrének! Nagy Imre jelentős reformokba kezdett, és megindította a sztálinizmussal szakító gazdaságpolitikai programját. Ám közben a Szovjetunióban újra nagy fordulat történt, mivel a NATO 1955 május 9-én felvette soraiba az NSZK-t.
Lapozz a további részletekért