Hirdetés

A hidegháború története (1947-1991)

38 perc olvasás

Kommunista hatalomátvétel Kelet-Európában (1946-1949)

Amikor a NATO 1955-ben felvette soraiba   az NSZK –t, végképp megromlott a viszony a nyugati országok és a Szovjetunió közt. Így Hruscsov egy önálló katonai szervezet   létrehozásáról döntve 1955 május 14-én létrehozta saját katonai   szervezetét a Varsói Szerződést. A szervezethez azon   Kelet-európai országok csatlakoztak, melyek a második világháborút   követően szovjet megszállás alá kerültek, így Bulgária, Csehszlovákia,   Lengyelország, Magyarország, Kelet-Németország (NDK) Románia és Albánia.

Hirdetés


Hirdetés

1945 és 1955 közt kialakult tehát a   hidegháború évtizedeinek két nagy katonai és gazdasági tömbje a NATO és   Varsói Szerződés. A szembenállás kiteljesedésével párhuzamosan a   Kelet-európai országokban 1946 és 1949 közt mindenhol lezajlott a   kommunisták hatalomátvétele, mely mindenhol ugyanazon „recept” alapján   történt. Első lépésként a háború befejezésének évében koalíciós   kormányok alakultak, melyekben a kommunisták mellett még más pártok is   szerepet kaptak. Ezt követően a második lépésben a kulcspozíciók, mint a   belügyminisztérium és rendőrség vezetése szinte észrevétlenül a   kommunisták kezébe került, miközben megindult a koalíciós partnerek   tönkretétele és kiszorítása a hatalomból. A hatalomátvétel harmadik   lépésében a kommunisták mindenhol kialakítottak egy olyan frontot, mely   elméletileg minden politikai akaratot összefogott, ám valójában a   kommunisták vezetése alatt állt. Zárásként a létrejött front   részvételével egypárti választásokat tartva átvették a teljhatalmat, és   új alkotmányt hoztak létre. A folyamat azért tudott sikeresen   végbemenni, mert a kommunisták mögött minden országban ott állt a   Szovjetunió katonai ereje.

Változások a Szovjetunióban

A háború után Sztálin visszaállította a kolhozrendszert, mely a   szovjet birodalom több szegmensében – Baltikum, Kárpátalja – erőszakos   eszközökkel, többször nemzeti ellenállásokba ütközve munkatáborok   felállításával történt. A háború utáni években a Szovjetunióban egy   sajátos kettős diktatúra alakult ki, melyben a Lavrentyij Berija   belügyminiszter vezette politikai terror ötvöződött az Andrej Zsdanov   vezette ideológiai terrorral. A másként gondolkodókat elhurcolták, a   tudományos műhelyek egy részét bezárták (genetika, kibernetika) és a   művészetekben, oktatásban a marxizmust, materializmust illetve a   szocialista realizmust tették kötelezővé. Sztálin 1953 március 5-én   bekövetkezett halála után Nyikita Hruscsov (1953-1964) [képen]  kezébe került a hatalom, miközben mellette egyetlen riválisa Georgij  Malenkov állt.   Ám 1957ben Malenkovval is leszámolva,  Hruscsov a Szovjetunió teljhatalmú vezetője lehetett. A sztálini  „keményvonalas” külpolitikához képest Hruscsov az „olvadás” politikáját,   a nyugathoz közeledés elvét hozta, melynek első jele volt, hogy  1956  február 25 -én, a XX pártkongresszus zárónapján nyíltan elítélte a  Sztálini személyi  kultuszt. Ezt követően csökkentette a politikai  rendőrség befolyását és  az USA-val kapcsolatban az egymás mellett élés  kompromisszumát, követte.  Fegyverszünetet kötött Koreában, és Vietnám  ügyében is a négy hatalom  külügyminisztereinek genfi megállapodását  (1954) pártolta. Emellett ő  volt az aki „tető alá hozta” a megegyezést  Ausztria  kérdésében, és a  kiegyezést Titoval. Jugoszlávia kérdésében  kijelentette, a balkáni  államnak joga van megválasztania, hogy a  szocializmus mely útját követi.  Hruscsov 1953 és 1956 közt az enyhülés  híve volt, amellett ráébredt  arra, hogy a Szovjetunióban, muszáj  javítani az életkörülményeken.  Elrendelte a sztálini modell szerinti  hadikiadásokat csökkentését és a  békülékeny politikai légkör  megteremtését. A folyamat azonban nem  tartott sokáig.

Az 1956-os magyar forradalom és szuezi válság

Magyarországon is éreztette hatását az   enyhülés, ugyanis Hruscsov az enyhébb (Sztálinizmussal szakító)   politikája miatt 1953 júniusában Moszkvába rendelte Rákosit és   felszólította, hogy adja át a miniszterelnökséget Nagy Imrének! Nagy  Imre jelentős reformokba kezdett,  és megindította a sztálinizmussal  szakító gazdaságpolitikai  programját. Ám közben a Szovjetunióban újra  nagy fordulat történt,  mivel a NATO 1955 május 9-én felvette soraiba az  NSZK-t.

Lapozz a további részletekért

1 2 3 4 5 6 7 8 9


Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!