Az égei és a görög antik művészet I. rész

Szelinusz: C-templom

 A Szicília délnyugati partján települt gazdag dór város fellegvárának területén négy, keleti részén három nagyméretű dór peripterosz templom romjai maradtak fenn, amelyeket istenségeik biztos ismeretének hiányában az ABC betűivel különböztetnek meg. A legjelentősebb az i. e. VI. század közepén a fellegvárban épült C-templom, a város legrégebbi és legnagyobb temploma.

Erősen megnyújtott cellájába zárt pronaoszból léphettek, amelyet elől antepillérek közötti oszlopok helyett, kapunyílással áttört fal határolt. A nyítást három egymásra hajtható bronz kapuszárnnyal zárhatták. A cella belső végéhez kincstár (adüton) kapcsolódott. A naoszt a homlokoldalakon hat, a hosszoldalakon tizenöt oszloppal határolt, széles oszlopfolyosó vette körül, amelyet a bejárati oldalon második oszlopsorral megkettőztek. Az egymástól viszonylag távol állított, kevésbé zömök, erősen sudarasodó oszlopok fejezete nyaktagból, kis lemeztaggal csatlakozó, nagykiűlésű, lendületes ívű echinuszból és széles abakuszból áll. A gerendázat súlyos, magassága meghaladja az oszlopmagasság felét. A főhomlokzaton a triglifek között archaikus domborművekkel díszített metópák helyezkedtek el. Az orommezőt hatalmas, női szörnyfejet, a Gorgót ábrázoló kerámia dombormű töltötte ki, és kerámia elemekkel burkolt, gazdag ornamentális festésű geiszonok keretezték. Az épület más részein a lyukacsos mészkő tufa felületeket vékony habarcsréteggel simították és festették. A templom négylépcsős alépítményen emelkedett, amely a homlokoldalon nyolclépcsős feljárattá bővült. A fenntnaradt alépítményen 1926-ban állították fel újra az ókorban földrengéstől leomlott építmény északi oszlopsorát a párkányzat egy szakaszával.

Poszeidonia: ún. bazilika

A Dél-Itália nyugati partján alapított acháj telepes-város, latin nevén Paestum Héra-szentélyében fennmaradt két templom közül a tévesen bazilikának nevezett Héra-templom az i. e. VI. században épült. Különleges elrendezésű, archaikus dór peripterosz, végoldalain kilenc, hosszoldalain tizennyolc oszlopos, széles oszlopfolyosókkal. Az antepillérek között három oszloppal határolt pronaoszból két bejárat vezetett a nyújtott cellába. Ezt középtengelyében hét oszlop sora két hajóra osztotta. Zárófalának közepén az oszlopsort lezáró falnyelv nyúlt ki, szélén pedig bejárat nyílt a hátsó kincstárba.

Korinthosz: Apollón-templom

A Peloponnészosz északkeleti partján, a görög félszigettel összekötő földszorosnál, az Iszthmosznál fekvő ősi kereskedő városban, a dór stílus szülőhazájában i. e. 540 körül épült az arányaiban már kiforrott dór peripterosz templom. Négylépcsős alépítmény krepidóma fölött, a véghomlokzatokon hat, kétoldalt tizenöt oszlopos folyosó fogta körül a naoszt. Ezt tömör harántfal osztotta hosszában két belső térre: az antefalak között két oszloppal határolt pronoszból nyíló nyagyobb keleti és nyugati oldaláról nyíló kisebb helyiségre. Előbbit négy-négy, utóbbit két-két oszlop tagolta három hajóra festették.

Naxoszi szfinx

A Naxoszi szfinx (Delphoi Múzeum) egy 10 méter magas márványoszlopon állt. A naxosziak fogadalmi ajándékaként került Delphoiba, i. e. 560 körül. A Gaia istennő kultuszához kötődő szfinx szárnyas szörny, amely elragadja az embereket, és a másvilágba viszi őket. A női fejjel ábrázolt szfinx alakja azt szemlélteti, hogyan olvadnak egybe a fantasztikus és valóságos elemek: a szárnyak, a karmok, illetve a női arc, a nagy szemek, a szomorú kifejezés. (Érdekes felfedezéseket tehetünk a két kultúrát illetően, ha összehasonlítjuk a híres egyiptomi Szfinxszel!) Az oszlopból csak az ión fejezet és az oszloptörzs néhány darabja maradt meg.

A tétel második része: Az égei és a görög művészet – antik művészet – II. rész