Az égei és a görög antik művészet I. rész

Auxerre-i istennő

Az Auxerre-i istennő (Louvre, Párizs), amelynek keletkezését i.e. 650 tájára teszik, mindössze 65cm magas, és az ősi, fából faragott xoanon egyik legelső kőváltozata. A frontálisan felépített alak plasztikáját a szoknya mértani díszítményei gazdagítják. A frontálitás a mozgás világától még idegenkedő, kora archaikus stílusnak felel meg.

Az archaikus kor szobrászatára a nehézkes, tömör formálás, a frontális beállítás és az arc merev, sajátos mosoly a jellemző. Kiemelkedő emlékei az ún. teneai Apollón és más ifjú – (Kúrosz-) és leány – (Koré-) szobrok.

Koré szobor (Akropolisz Múzeum, Athén). Az i.e. VI. század vége körül keletkezett szobron többszínű festés maradványai láthatóak. A mosolygó, ferde szemű koré feltételezhetően virágot vagy galambot vitt. Gondosan fésült haja több fonatban hull alá. Ezek a kis mellű, sudár, a köpeny párhuzamos redőibe burkolódzó derűs lányalakok az ifjú kuroszok női megfelelői.

A Méloszi-kurosz i.e. 550 k.

A klasszikus kor szobrászata a valóság hű ábrázolására törekszik, és az emberi est harmonikus arányait keresi. Ennek a kornak legnagyobb szobrásza Pheidiász, az athéni Partheon és az olümpiai Zeu

sz-templom szobrászati díszeinek, valamint az ezekben felállított Athéné-, ill. Zeusz-szobor mestere, a kor kiemelkedő emléke Müron diszkoszvető szobra és Praxitelész Olümpiában talált Hermész-szobra.

Híresek Praxitelész istenalakjai, melyek nyugodt, szép ifjakat ábrázolnak. Egyik legismertebb műve a Gyíkölő Apollón. Praxitelész dicsősége csúcsán, i. e. 340 k. véste márványba a Knidoszi Aphroditét, melynek ma ötvennél több másolata ismeretes.

Diszkoszvető

Müron bronz szobrának római másolata. Márvány, i.e. 450 k. München, Glyptotek Praxitelész és tanítványa, Leókharész az istenek természetfeletti, csodálatos lényét a lehető legbarátságosabb formában ábrázolták. Leókharésznak tulajdonított bronzok római márványmásolatai a Belvederei Apollón és a Vadászó Artemisz avagy a Versailles-i Diana.

A két szobor szoros rokonságot mutat: mindkettő cselekvés közben ábrázol egy légiesen könnyed, töretlen dinamizmusú alakot. A kifeszített íjat lövésre készen tartó Apollón és a tegezből nyilat elővevő Artemisz karja és lábtartása kap fő hangsúlyt. E mozdulat ellenpontjaként a kissé hátravetett fejek a mozgást fékezik.

A IV. század nagy mestere Szkopász a tegeai Athéné-templom tervezője is volt. a hellénizmusban a klasszikus szobrászat mértéktartását, monumentális egyszerűségét, a szenvedélyes mozdulatok, a drámaiság váltja fel. Jellemző emlékei a pergamoni Zeusz-oltár talapzatán körülhúzódó hatalmas dombormű és a Laokoón-szoborcsoport. Rodoszi művészek, Agesandros, Polüdoros és Athenadoros készítették az i. e. II. század közepén, s ma ez a szobor a Vatikánban látható. Talán az i. e. II. század végére helyezhető a Milói Vénusz (más néven: Melosi Aphrodité) keletkezése, melynek erőteljes, friss felfogása ellentmond a hellenizmussal szemben hangoztatott hanyatlásnak. Más feltevések szerint a megformálás, a kidolgozás Praxitelészre vall, s az i. e. IV. századból származik. Az istennőnek e pompás, az életnagyságot meghaladó márványszobrát 1820-ban találták Melos szigetén. Ma a Louvre-ban található. A Vatikánban látható az egyik legismertebb szobor, a Belvederi Apollón. Megkapó a póz, ahogy előttünk áll, kinyújtott kezében íjjal, fejét oldalra fordítva. De fellelhető rajta a régi egyiptomi hagyomány is, hiszen a test minden része a legjellemzőbb nézetben van. Feltevések szerint ez a szobor híresebb, mint a Milói Vénusz.

 Belvederi Apollón; Millói Vénusz

Szobrok, a bal oldali Apollón az i. e. 350 k. készült görög eredeti római másolata. (A két kéz kiegészítés.) Vatikán, Múzeum. A jobb oldali a híres Milói Vénusz, görög márványszobor az i. e. I. századból, valószínűleg egy 300 évvel korábbi szobor nyomán készült.

A szobrok és a domborművek kezdetben égetett agyagból színesre festve, majd kőből, főként márványból, továbbá bronzból készültek. A templomokban felállított márvány istenszobrok egyes felületeit gyakran elefántcsonttal és aranylemezekkel borították. A márványszobrokat élénken színezték. A görög festészet monumentális alkotásai, a falfestmények nem maradtak fenn. Ezekről csak leírások és római kori, festett, ill. mozaik másolatok adnak tájékoztatást. Ránk maradtak azonban nagy számban festett vázák és tálak. Ezeket a mitológiából és a mindennapi életből vett motívumokkal díszítették. Díszítésük és színezésük alapján több stílust különböztetünk meg. Legkorábbiak az i. e. VIII. században készült geometrikus stílusú vázák, világos felületükön sötét színű mértani motívumokkal.