Az égei és a görög antik művészet I. rész

 Amfora, i. e. 800 körül (Kerameikosz-múzeum, Athén).

Az i. e. VII. századtól kezdve megjelennek a vörös alapon fekete alakos, majd a fekete alapon vörös alakos vázák. A színek a későbbiekben tovább változnak.

Szatírpár

Részlet athéni feketealakos amphoráról. I. e. 530 körül. Az archaikus athéni vázafestészet legnagyobb mestere, Exikiász műveiben elérte a feketealakos festésmód nyújtotta kifejezési lehetőségek végső határát. A budapesti amphora a mester késői műve, és festőjének hallatlan rajzkészségéről, merész komponálásmódjáról tanúskodik. A táncoló, ill. lépő szatírpár az amphora egyik oldalát díszítő, Dionüszoszt és kísérőit ábrázoló képhez tartozik.

Az ókori görög építészet

A görög építészet kezdetei

A görög őskor folyamán alakultak ki fokozatosan az alaprajzi rendszer és felépítés elemei. A fejlődés régészeti ásatásokkal feltárt csekély maradványokon és néhány korabeli, épületet ábrázoló iparművészeti tárgyon figyelhető meg. Jól szemléltetik a fejlődést a Korinthoszi-öböltől északra fekvő Thermon egykori Apollón-szentélyében feltárt, korban egymást követő és egymásra rétegeződött épületek maradványai: két megaron, és az egyik helyére i. e. 625 táján épült ún. C-templom. Egy elpusztult megaron alapjai fölé i. e. 625 körül épült szárított agyagtégtából. Keskeny naoszát fa oszlopsor két hajóra osztotta. Nyitott bejárati végét az oldalfalak és a közöttük álló oszlop közeiben kapuszárnyak zárták le. Hátsó végén az erősen kinyúló cellafalak opiszthodomoszt fogtak közre. A naoszt kölapokra állított faoszlopokkal határolt folyosó, pterosz vette körül. A fagerendákból készült párkány frízén a triglifek és metópák színes mázú, égetett agyagból készültek, hasonlóan a kinyúló szarufavégekre szögezett díszes geiszon is. Ezek számos töredékét találták meg az ásatásnál.

Az archaikus kor emlékei

Az i. e. VII. században – még jobbára fa és agyag alkalmazásával – lényegében kialakult a dór peripterosz templomok alaprajzi rendszere, felépítése és oszloprendje, díszítő részleteivel együtt. Az anyag, szerkezet és forma harmonikus egységét azonban csak az i. e. VI. század folyamán teremtette meg a fokozatos áttérés a kőépítészetre. Kezdetben változtatás nélkül átvették a fa-agyag építkezéseken kialakult arányokat. Az arányokkal való kísérletezés során az egyes vidékekre jellemző, egyéni alkotások jöttek létre. Ezt mutatják az archaikus kor kiemelkedő emlékei: Olümpiában a Héra-templom, a szicíliai Szelinus ún. C-temploma, a dél-itáliai Poszeidonia ún. Bazilikája és a korinthoszi Apollón-templom.

Olümpia. Héra-templom

A Peloponnészosz nyugati részén fekvő Olümpia ősi kultuszhelye előbb csak a környékbeli lakosság, majd az i. e. VIII. századtól az összgörögség Zeusz tiszteletére rendezett ünnepi versenyjátékainak lett a színhelye. Az itteni szent liget, az Altisz és környezete a görög és a római kor tíz évszázada alatt nagyszámú. jobbára vallásos, részben világi rendeltetésű, jelentős művészeti értékű alkotással épült be. A Héra-templom, ill. Héraion, az itt állott épületek egyik legkorábbika i. e. 600 körül épült. Dór stílusú, hexaszril peripterosz. Naosza pranaosz és opiszthodomos között cellát foglal magába. Falai mészkő tömbökből rakott lábazat fölött szárított agyagtéglából épültek. Az oldalfalakat a cellában négy-négy beugró falnyelv tagolta, amelyek a falakat merevítették, egyben – a födémgerendák alatt – a fesztávot csökkentették, és így tágasabb belső tér kialakítását tették lehetővé. Utóbb a falnyelvek elé – ezeket talán el is bontva – oszlopsorokat állítottak, amivel a cella háromhajóssá vált. A falnyelvek és a belső oszlopok tengelye egybe esett a külsőkével.

A naoszt a homlokoldalakon hat, a hosszoldalakon tizenhat oszloppal határolt oszlopfolyosó vette körül. Az oszlopok és a gerendázat eredetileg fából készültek. A faoszlopokat évszázadok folyamán fokozatosan cserélték ki a készítésük idejének megfelelő formálású kőoszlopokra. Így ezeken a dór stílus fejlődése az archaikus kor zömök, nehézkes oszloptörzseitől a lapos, erősen kiívelő echinuszos fejezeteitől a hellénisztikus karcsúbb, de kissé száraz, merev formálásáig végig követhető. A finomabb megmunkálású díszítöelemek égetett agyagból készültek. A rendkívül hosszú és nyomott arányú archaikus templomnak ma csak kétlépcsős alépítménye, naoszának lábazati fala és néhány oszlopa áll. Más részeinek nagyszámú töredéke maradt ránk. Az olümpiai szent liget központi épülete a klasszikus kor egyik legjelentősebb alkotása, az V. század közepén épült, hatalmas Zeusz-templom volt, amelynek ma csak a földrengéstől ledöntött romjai láthatók. A templomokon kívüli területen különböző korokból származó szentélyek, kincsesházak, oszlopcsarnokok (sztoák), tanácsház, vendégszállások, tornacsarnok (gümnászion) és birkózótér palaisztra helyezkedtek el. A körítőfalon kívül, keletre fekszik a dongaboltozatos átjárón megközelíthető futóversenypálya, amelyet eredetileg az i. e. VI. században alakítottak ki. A kőlapokból kirakott rajt- és célvonal közötti 192,28 m távolság volt a görög hosszmérték, a stadion. A húsz versenyzőre méretezett, 29 m széles pályát földrézsűkből kialakított, többször bővített lelátók veszik körül, amelyeken 50000 néző foglalhatott helyet.