Az égei és a görög antik művészet I. rész

Az ókori görögség történelmének szakaszai (a társadalmi viszonyok változása alapján)

• A görög őskor (i. e. 2. évezred végétől az i. e. VIII. sz. végéig): Erre a korra esik a görög törzsek vándorlásainak lezáródása, végleges elrendeződése.

• Az archaikus kor (i. e. VII-VI. századra esik): A rabszolgatartó társadalom teljesen kialakul. Az árutermelés és a pénzgazdálkodás fejlődése a vagyoni egyenlőtlenséget tovább fokozza. A földbirtokok elaprózódása, a hajózás és a kereskedelem fejlődése nyomán fokozottan megindul a gyarmat-, helyesebben a telepesvárosok alapítása a szigetvilágban és a távolabbi tengerpartokon. Az arisztokrata uralom főként a dór városokban marad fenn, ezek leghatalmasabbja Spárta. A demokratikus fejlődés erőssége, Görögország másik élretörő városa, Athén.

• A virágkor vagy klasszikus kor (i. e. V. század és a IV. század első kétharmada): Periklész vezetése alatt Athén marad a politikai, gazdasági, egyben a kulturális vezető szerep a görögségen belül. A demokratikus Athén és az arisztokratikus Spárta között az ellentétek a 30 éves peloponészoszi háborúhoz vezettek, amely háborúban szinte az egész görögség részt vett. A háború Athén vereségével, s megszállásával végződött. A további háborúskodásban meggyengült városokat, köztük Athént is, a IV. század közepétől megerősödő Makedonia katonai hatalma Fülöp király vezetése alatt meghódolásra kényszeríti. Az így egyesített Görögország hatalmi állását Fülöp utóda, az athéni kultúrán nevelkedett Nagy Sándor alakítja ki. Hatalmas birodalmat hoz létre, mely azonban halála után szétesik.

• Késővirágzás vagy hellénisztikus kor

A görög kultúrának talán legharmonikusabb, legmagasztosabb hajtása az építészet, melynek középpontjában a templomépítés állott. A görög templomtípus a lakóházból fejlődött ki. A legrégebbi időkben a templom egyhajós terem volt, belső oszlopsorokkal. Az oszlopok fából, a falak vályogból voltak. A kifejlődött templom általában hosszúkás négyszög alaprajzú volt. Fontos része az egyhajós, vagy oszlopsorokkal három hajóra osztott cella, mivel itt őrizték annak az istennek a szobrát, amely tiszteletére állították a szentélyt. A görög építészet alapvető alaktani eleme az oszloprend, a támaszgerendás szerkezeti rendszer művészi megfogalmazása. Az épületek művészi megjelenését és részletképzését az oszloprend adja meg. A görög oszloprend három alapvető fajtája a dór, az ión és a korinthoszi, mely már a klasszikus kor tudatos művészi alkotása.

Akropolisz

A legrégebbi nagy kőtemplomok Peloponészosz és Szicília dór templomépítészetének remekei. A dór stílus legjellemzőbb motívumai az egyszerű, lábazat nélküli oszlopok, melyeknek felső része kerek párnából és egy négyzetes lapból áll. A gerendázat arhitrávból, frízből és koronázó párkányból tevődik össze. A templom keleti és nyugati homlokzatát háromszöglet orommező – timpanon – zárja le. Ebben a stílusban épült az athéni Parthenon és Theseion, az olümpiai Zeusz-templom.

A perzsa háborúk után a görög művészet legfényesebb periódusa, Periklész kora következik. Az Akropoliszt a perzsák romba döntötték, s Periklész volt az, aki az V. század közepén kezébe vette az újjáépítést. Az erős és dacos várból Athén szent hegye lett. Iktinosz és Kallikratez megépítik a Szűz Athéné (Athene Parthenosz) templomát, a Parthenont. Szentélyében állott az ókor legkiválóbb szobrászának Pheidiásznak a 12 m magas, elefántcsont és aranyborítású gyönyörű Athéné-szobra. Ión stílusban épült az athéni Erechteion (az Akropoliszon) és az epheoszi Artemisz-templom. Az Erechteion erkélyszerű csarnokát hat, kőből faragott nőalak – a híres kariatüdák – tartja. A késői görög építészetre a korinthoszi oszlopok felhasználása a jellemző. A legmonumentálisabb korinthoszi architektúra az athéni Olümpieion. A hellenisztikus korból származik a hellén művészet egyik legnagyobb alkotása, a halikarnasszoszi Mauzóleum.

Nagy Sándor fényes korának emlékei csaknem mind elvesztek, pedig a nagy hódító vagy hetven új várost alapított a meghódított területeken. Elpusztult a világ egyik csodája, az alexandriai pharosz, amelyet a III. század elején fejeztek be. A hellenizmus korában Görögország kisebb fejedelemségekre szakadt, a vezető szerep Phodoszé és a kis-ázsiai Pergamoné volt. Pergamon híres volt szobrászatáról. Itt emelték a híres pergamoni Zeusz-oltárt, amelyet az i. e. II. század elején kezdtek el építeni. A görög képzőművészet legjelentősebb ránk maradt emlékei a szobrok és domborművek. Ezek részben a templom oromzatát, párkányuk frízét, ill. ennek metópáit díszítették, részben önálló emlék- és fogadalmi szobrok voltak. A szobrászat főtémája már az archaikus kortól kezdve a ruhátlanul ábrázolt emberi alak.