(4,67)1. Helye irodalmunkban
– az EMBER TRAGÉDIÁJÁnak, e világszerte ismert/elismert műnek a szerzője – ha csak ezt írta volna, már akkor is méltó helyet szerez irodalmi nagyjaink panteonjában
– nagy gondolkodó, a magyar- és világtörténelem elemző szemlélője, értékelője – ebből születik több jelentős, bár kevésbé ismert színműve (MÁRIA KIRÁLYNŐ; FÉRFI ÉS NŐ; CSÁK VÉGNAPJAI; MÓZES; A CIVILIZÁTOR) – sajátos, friss szemléletmód jellemzi.
2. Jelleme (sorsát meghatározó tények)
– beteges alkat (gyenge a tüdeje és a szíve):
=> zárkózott, visszahúzódó
=> magánúton végzi tanulmányait – széleskörű érdeklődés, filozofikus hajlandóság
=> egészségi állapota miatt sokáig le kellett mondania közéleti ambícióiról
– édesanyja erősen befolyásolja sorsát: => konzervatív szellemű nevelés => nőkkel való ambivalens viszonya (a TRAGÉDIA mellett a FÉRFI ÉS NŐ c. darabja is tükrözi a probléma iránti fogékonyságát)
– romantikus, idealista, aki azonban lépten-nyomon csalódik eszményeiben:
=> csalódik a szerelemben (megromlott házasság) => a romantikus egyéniségben
=> a liberális haladáseszményben
Bár csalódott és kételyek gyötrik, de élete végéig nem tudja elfogadni a vulgármaterializmus új, korában divatos eszméit, folyton vitázik velük.
– hosszú ideig tartó írói visszhangtalanság:
=> gátlások, önértékelési problémák
3.) Élete
a.) 1823. Alsósztregova (Nógrád – ma: Szlovákia) – Születése és családja
– Családja a vidéki középbirtokos nemesség legtekintélyesebb rétegéhez tartozott.
=> édesapja: id. MADÁCH IMRE a megye híres és befolyásos ügyvédje. Tájékozott, haladó gondolkodású, természettudományok iránt is érdeklődő ember.
=> édesanyja: MAJTHÉNYI ANNA, régi vágású magyar nagyasszony. Konzervatív, arisztokratikus, szigorú jelenség. Puritán szellem.
=> testvérei: MÁRIA, ANNA, IMRE, KÁROLY, PÁL.
– 1834. Meghal édesapjuk. Édesanyja nevelőket, tanárokat fogad apa nélkül maradt fiai mellé.
Konzervatív szellemű nevelést kapnak.
– Érdeklődő, művelt kamaszok. Saját lapot állítanak össze (LITTERATÚRIA KEVERCS); járatják és olvassák az Atheneumot.
b.) 1837. Pest – Tanulmányok
– a fővárosba kerülnek a Madách-fiúk, ahol Imre jogi egyetemen folytatja tanulmányait
=> szabadszellemű profok hatása
=> nemesi liberális ifjakból álló baráti kör
=> romantikus lelkesültség
– első szerelme barátjának, Lónyay Menyhértnek testvérhúga, Etelka – emlékét egyetlen, életében megjelent verseskötetében örökítette meg (LANTVIRÁGOK, 1840)
– ekkor születik első drámai kísérlete COMMODUS címen (1839 körül)
c.) 1840. Alsósztregova – Hazatérés és hivatalvállalás
– otthon készül jogi vizsgájára; kúrákat vesz (gyenge egészsége miatt anyja nem engedi vissza Pestre)
– újabb drámái születnek (NÁPOLYI ENDRE, CSÁK VÉGNAPJAI)
– múzsája ekkor Dacsó Lujza – sorsközösségük a betegségben köti őket össze (a lány hamarosan meg is hal)
– 1842. leteszi vizsgáit, majd a Nógrád megye aljegyzője lesz
d.) Alsósztregova – Közélet és irodalom
– csatlakozik a liberális centralisták nógrádi csoportjához
– ismét ír drámákat, írói ambíciói erősödnek (FÉRFI ÉS NŐ; a MÁRIA KIRÁLYNŐ első változata)
– Kisfaludy Társaság pályázatára elküldi Művészeti értekezés c. tanulmányát
– tudósít a Pesti Hírlapnak
– állást foglal a halálbüntetés ellen és az esküdtszék felállítása mellett – társa ebben barátja, Szontágh Pál
e.) 1845. Csesztve – Házasság
– személyes válság:
=> egészségi állapota miatt le kell mondania az aljegyzőségről – ezzel elérhetetlenné vált számára a rég áhított országgyűlési képviselőség is
=> a reformmozgalom ellentmondásai kétségeket ébresztenek benne
=> betegsége miatt állandósul a halálközelség érzése
=> Megoldást csak az oly régóta áhított romantikus szerelemtől remél:
– 1844. Fráter Pálnál, a megye alispánjánál vendégeskedik, mikor megismerkedik annak unokahúgával, Erzsivel – kapcsolatukat sem anyja, sem Szontágh Pál nem nézik jó szemmel (Erzsinek különc, szabados természete miatt rossz híre volt)
– szerelme ihleti a VADRÓZSÁK című ciklusát
– 1845-ös házassága egyúttal szakítás is az anyai házzal – anyja nem támogatja, hogy katolikus létére protestáns lányt vegyen feleségül => Erzsivel a csesztvei birtokra költöznek
– Erzsi vitális, kikapós feleség szemben Madách visszahúzódó jellemével => kapcsolatuk idővel zátonyra fut
– 1848. megszületik kisfiuk, Aladár
f.) 40-es évek második fele, Balassagyarmat – Újra a közéletben
– 1846. nógrádi főbiztos – a megyében állomásozó katonaság ellátását irányítja
– 1847. a csesztvei kúria a szabadelvű ellenzék egyik fontos gyülekező helye lesz
– 1848. két öccsével egyetemben a forradalom hívei lettek
– Madách is csatlakozni akar a sereghez, de betegsége ismét közbeszól
– 1849. a vereség után a nógrádi csapatok a sztregovai Madách-birtokon rejtik el fegyvereiket – részben
g.) 1848/49. – A szabadságharc áldozatai
– a Madách családnak is megvoltak a maga áldozatai:
=> öccse, Madách Pál Kossuth futáraként fontos küldetés teljesítése közben tüdőgyulladást kap és meghal
=> nővére, Mária, annak férje és kisfia rablótámadás áldozatai lettek Nagyvárad felé menet – disznók elé vetették őket támadóik
– 1851. Madách Imrét is börtönbe vetették, mert menedéket adott Rákóczy Jánosnak, Kossuth volt titkárának
– 1 évet tölt Pozsony és Pest börtöneiben – közben családja megszaporodik: megszületik 1851-ben Jolán és közben felesége már ismét várandós Anna-Borbálával
– a fogság nagyon megviseli Madáchot
– felesége elhidegül tőle – felvetődik a hűtlenség vádja is vele kapcsolatban
– 1854. Madách kezdeményezésére elválnak – a gyermekek Madáchcsal maradnak – Erzsi a válást követően mulatozásba, zavaros szerelmi ügyekbe veti magát, s végül zavart elmével a nagyváradi kórházban fejezi be e tragikus életet
h.) 50-es évek vége / 60-as évek eleje – Közéleti sikerek
– a válás után újra erősödik kapcsolata az anyjával
– megírja a CIVILIZÁTOR c. komédiáját – társadalomkritika
– 1861. ott van a februári pátens elutasításának fogalmazói közt
– megújítja képviselőjelölti programját (POLITIKAI HITVALLOMÁS)
– Nógrád megye országgyűlési képviselőjének választják
– a határozati párthoz csatlakozik
– befejezi a TRAGÉDIÁt, majd megmutatja Arany Jánosnak, aki először elveti, majd elismeri a művet: meghozza neki az irodalmi elismerést:
=> 1862. A Kisfaludy Társaság tagjává választják – székfoglalója: AZ AESTHETIKA ÉS A TÁRSADALOM VISZONYOS BEFOLYÁSA
=> 1863. a Tudományos Akadémia tagjává választják – egyik jeles dolgozata: A NŐRŐL, KÜLÖNÖSEN AESTHETIKAI SZEMPONTOKBÓL
i.) 1864. Alsósztregova – Az utolsó felvonás
– nem várja a halált – erről tanúskodnak tervei: pl. TÜNDÉRÁLOM című töredék
– 1863. Alsósztregován hal meg, családi birtokukon.
4. Az ember tragédiája
a.) Keletkezése / Fogadtatása:
Igen rövid idő alatt írta meg Madách fő művét: 1859. február 17. és 1860. március 26- a között született az EMBER TRAGÉDIÁJA.
1861. Pestre viszi – barátai bíztatására – Aranyhoz, aki azonban elsőre gyenge Faust- utánzatnak véli, így félreteszi. Később, mikor rendre végig olvassa, döbben rá, hogy a Tragédia “igen jeles mű”, igazi tehetség munkája.
1862. megjelenik a Tragédia nyomtatásban. Azóta a Tragédia igazi karrier-történetet tudhat magáénak. Nemcsak a hazai színpadok kedvelt darabja, de a világszínpadon is gyakran feldolgozzák.
b.) Műfaja
– drámai költemény
– emberiség költemény
– lírai dráma
– rendkívül összetett tartalom és forma:
=> tartalmában olyan, az emberiség egészét foglalkoztató kérdéseket vet fel, melyek az emberiség költeményekkel mutatnak rokonságot
=> formájában a romantika esztétikáját követi, mikor mind a műfaj, mind a műnem tekintetében “mezsgyén álló” művet alkot – afféle “határesetet” (műfajötvözet)
– Filozofikus jellegű – olvasásra szánta
c.) Műfaji előzmények
– Goethe: Faust
– Victor Hugo: Századok legendája
– Byron: Káin
– Shelley: A megszabadított Prométheusz
– Milton: Az elveszett paradicsom
– Dante: Isteni színjáték
– Biblia
d.) Filozófiája
A széles műveltségű Madách otthon, “oroszlánbarlangjában” szívesen olvasgatta a felvilágosult Voltaire, Rousseau és Montesquieu értekezéseit; a német Kant, Hegel és Büchner filozófiai írásait; de kezébe került Darwin A fajok eredete c. kötete is (egészen friss – a Tragédia írásának kezdetén jelenik meg) akárcsak Carlyle francia forradalomról szóló műve.
A filozófia hatása Madách gondolkodásában
– racionalizmus – családi hagyomány náluk a szabadgondolkodás (nagyapja szabadkőműves volt)
– deizmus, panteizmus – (bár bigott katolikus családban nőtt fel)
– a francia (felvilágosodás) forradalom eszmeisége
A tudományok hatása a Tragédiában:
– Hegel dialektikája és idealizmusa
– Feuerbach materializmusa
– Fourrier utópista szocialista elképzelései (falanszter-elmélet)
– Mechanikus materializmus (a világ mint gépezet – örökös körforgás)
– Fagyhalál-elmélet (entrópia-elv => a Naprendszer kihűlése)
– Frenológia (koponyatan)
– Büchner determinizmusa
– morálstatisztika
e.) Kérdések a Tragédiában
– Van-e célja az emberi létnek?
– Van-e haladás a történelemben? Boldogabb lett-e az emberiség? Megoldotta-e problémáit?
– Van-e szabad akarat?
– Mi a tömeg és a vezér (egyén) viszonya / szerepe?
Beleszólhat-e a tömeg a történelem irányításába?
– Férfi és nő viszonya
– Megismerhető-e a világ?
f.) A Tragédia szerkezete
A. Keretszínek: I., II., III. és végül a XV.
B. Álomszínek: 1. Történelmi színek
a. Ókor: IV., V., VI.
b. Középkor: VII., VIII., X.
c. “Álom az álomban” (Újkor): IX.
d. Újkor: XI.
2. Utopisztikus színek
XII., XIII., XIV.
A Tragédia történelmi színeiben Madách az ún. hegeli triáda (tézis- antitézis- szintézis) elvét alkalmazza. A színekben egy-egy eszme (tézis) útját követhetjük végig, míg csak ki nem ábrándul belőle Ádám. A soron következő eszme az előbbi ellenpárja (antitézis) lesz, majd végül a kettőt egybeolvasztja egy harmadik (szintézis). Remek példa a tézis-antitézis elvére az első két történelmi szín. Az eszmék közül a párizsi szín hármas jelszava van a legmarkánsabban jelen: ez variálódik, mutatja be arcait.
Bibliai nyitószínek (keret I.)
I. Menny (a Teremtés után)
– “A gép forog -az alkotó pihen.” – deizmus
– a világot, mint egy gépet, szerkezetet írja le – mechanikus materializmus
– Isten és Lucifer vitája: L., a teremtmény tagadja a Teremtés nagyszerűségét
=> kifogásai: a.) a teremtés ismételhető (az ember is képes rá vegykonyhájában)
b.) öncélú teremtés – Isten dicsőségére
c.) egyhangú teremtés
– Lucifer szükségszerű léte => ő a másik pólus, ezért nem bántja az Úr – Hegel dialektikája (az ellentétek feltételezik egymás létét)
II. Paradicsom
– két fát adott L.-nek az Úr – Isten lehetőséget ad L.-nek, hogy harcba szálljon vele az emberben
=> az első emberpár a Paradicsomban:
– öntudatlanok
– harmónia ember és természet ill. férfi és nő között (Madách Éden-nosztalgiája)
– Ádám és Éva szimbolikus alakok (nem ősemberek!)
– bűnbeesés: az ember elnyeri függetlenségét, szabadságát, de ezzel elveszti a halhatatlanságot
– Éva viszi bűnbe Ádámot – gyarló asszony (Fráter Erzsi)
– Ádám használni akarja elnyert szabadságát: küzdeni fog
– a kiűzetést elfogadja, maga indul el
III. Paradicsomon kívül (a Kiűzetés után)
– Ádám földet művel (alkotó ember – fausti ember)
– Éva visszaidézi a vesztett Édent => lugasépítés ( a nő, bár ellentmondásos, de az embert megtartó erők közé tartozik)
– öntudatra ébredt az emberpár
– a család és tulajdon megjelenése
– Ádám a jövőre kíváncsi (Elszakadhat-e az ember Istentől? Megállhat-e a saját lábán? Irányíthatja-e saját sorsát?)
– L. álmot bocsát rá – megismerheti Ádám az emberiség jövőjét (a kiűzetés oka is a tudásvágy volt!)
=> az álom megfelelő keret az idő és térbeli utazáshoz, ugyanakkor védelmet is jelent (fizikai értelemben, de illúzió-léte megóvja Ádámot is – ez még csak fikció, egyelőre nem realizálódott)
Ókori színek – Egyiptom, Athén, Róma
IV. Egyiptom
Ádám: ifjú fáraó
Éva: rabszolga
Lucifer: miniszter
– “milliók egy miatt” – elve – autokrácia
– a fáraó önistenítése – a piramis halhatatlanságát szolgálja
– a fáraó mégis boldogtalan: mindene adott, semmiért nem kellett küzdenie
– csak ő szabad – mások elnyomása szüli szabadságát
– Éva vet véget a fáraó önistenítésének => ő menti meg etikailag Ádámot
– a szerelem megváltó ereje (akárcsak Dante Beatricéje, vagy Faust Margitja)
– Ádám maga mellé emeli szerelmi társnak a rabszolga asszonyt – egyenlőség
V. Athén
Ádám: Miltiádész
Éva: Lucia, Miltiádész felesége
Lucifer: harcos
– “egy milliók miatt” – az egyén szolgálja a közt – demokrácia
– M. a nép kezébe helyezi hatalmát – a demagógok és pártütők azonban ellen fordítják a népet (vezér <=> tömeg)
– Lucifer korábban intette Ádámot: a nép szolgalelkű
=> úr kell neki (ezen alapszik a despotizmus)
– Lucia egyenlő társa férjének, de családi boldogságánál is többre értékeli a közjót => a nép leánya (önzetlenség)
– Ádám kiábrándul (a hálátlan nép miatt bukik el az eszme), szembefordul a népszabadság eszményével => az élvezetekbe akarja vetni magát
VI. Róma
Ádám: Sergiolus (élvhajhász patrícius)
Éva: Júlia (kéjhölgy)
Lucifer: Milo (élveteg patrícius)
– orgia a hanyatló Római Birodalomban (hedonizmus)
– szentségtelen kor (halottgyalázás)
– L. remekül érzi magát ebben a romlott környezetben (cinizmus, erkölcstelenség, fertő)
– L. teljesen érzelemmentes <=> Ádám eszményi szerelmet keres és talál még ebben a züllött korban is (Évában még maradt valami az édeni tisztaságból – a test és a lelki értékek különválása)
– Ádám és Éva elutasítja ezt a mocskos világot – ez az első lépés az új felé (hivatásra van szükség)
– az új eszmét Péter apostol hirdeti => kereszténység
– ez a szín nem egy eszme, hanem egy életforma csődjét mutatja
Középkor – Bizánc
VII. Konstantinápoly
Ádám: Tankréd
Éva: Izóra
Lucifer: fegyverhordozó
– az új hivatás: Isten szolgálata
– az egyház azonban a gyűlölet, a viszályok tanává tette a kereszténységet (kifordította önmagából az eszmét; vallási fanatizmus) => Konstantinápolyban félnek a keresztesektől; eretnekégetés
– Évát az apja felajánlja a Szent Szűznek – apáca lett
– Ádám csalódottságát Éva teszi teljessé => szerelmük akadálya: a zárda (test és lélek különválása – nem teljesülhet be a szerelem)
– Ádám újra akarja teremteni a kort – itt viszont az egyén nem győzedelmeskedhet: a kornak “úszója, nem vezére az egyén” – mondja L.
– Ádám kiábrándul: most azonban nem az élvezetekbe, hanem a nyugalomba menekül, távol a világtól: a tudomány elefántcsonttornyába
Kepler és a francia forradalom
VIII. Prága I.
Ádám: Kepler
Éva: Kepler felesége, Müller Borbála
Lucifer: Kepler famulusa
– ellentmondásos kor: a régi, feudális világ még itt kísért: boszorkány- és eretnekégetés; a tudomány és babona együttélése
– Ádám nyugalomra vágyik, nem akar a világ dolgaival törődni => reneszánsz tudós, udvari csillagász Habsburg Rudolf prágai udvarában, DE Rudolf nem a tudományáért tartja, hanem alkímiai, horoszkópkészítő és asztrológiai ismeretei végett
– Kepler szerint mindez babona (SZABADSÁG), de valamiből fedeznie kell felesége igényeit
– Müller Borbála figurája áll legközelebb Fráter Erzsi alakjához: kicsapongó, könnyelmű, férjét megcsaló, eláruló asszonynak ábrázolja Madách, DE Kepler rádöbben a Borbálának szelet csapó udvaronc és maga a kor hitványságára – ezzel mintegy felmenti asszonyát
– az udvarnál lenézik Keplert alacsony származása miatt, holott különb a többieknél (EGYENLŐSÉG – TESTVÉRISÉG)
– új kort kíván, nem ily “törpe kort” => álomba zuhan, s Kepler végszavára már a kövekező szín Dantonja felel
IX. Párizs (“álom az álomban”)
Ádám: Danton
Éva: kettős szerepben => márkinő, pórnő
Lucifer: bakó
– “álom az álomban”
– lendületes, mozgalmas tabló a francia forradalomról
– az eszme ezúttal a Tragédia más színeit is át meg átszövő “Szabadság, Egyenlőség, Testvériség” eszméje
– a haza lép az első helyre az egyénnel szemben
– nagy ellentétek/ ellentmondások kora ez is:
=> Danton – s vele Madách is – elfogadja a forradalmi erőszakot, DE a nép túlmegy a határon – vérszomj, mészárlás, értelmét vesztett erőszak
=> a forradalom tiszta eszméi a gyakorlatban pusztító ideológiává válnak
=> Danton is meginog, látva az értelmetlen gyilkolást (márkinő)
=> ebben a környezetben a nő is szélsőséges, ellentmondásos: a finom, tanult márkinő guillotine alatt végzi, majd Éva másik arccal, mint felgerjedt pórnő tér vissza
=> Danton és a nép (tömeg) – a nép befolyásolható, de nem aljas
– a Danton ellen felhozott vádak is többnyire jogosak
– a forradalom megeszi gyermekeit, de eszméi változatlanul érvényesek
X. Prága II.
(lásd.:VIII. szín)
– “az álom az álomban” megoldás itt nyer értelmet:
Kepler a párizsi színt így, kívülről értékelheti
– a forradalom értékelésében nagy szerepet játszott az 1848/49-es forralom iránti nosztalgia
– konklúzió: a forradalmat minden borzalmával együtt is vállalni kell (nemzeti függetlenség vágya)
– tanítványjelenet: formailag hasonlít a Faust-féle tanítványjelenetre, de a Kepler nem az élet élvezetéért cserébe dobja el fóliánsait, hanem e könyvek számára a múlt előítéleteit hordozzák
– ” Ki a szabadba! -rousseau-i gondolat megjelenése (empirizmus, felvilágosodás)
– ars poeticus: a forradalom eszméi nemcsak a társadalom, az egyén, hanem a művészetek felszabadulását is magával hozza (romantika programja)
A jelen – London
XI. London
Ádám: munkásruhában
Éva: polgárlány
Lucifer: munkásruhában
– elérkezünk a jelenbe – Madách korába
– korai kapitalizmus kora => az új eszme: a szabad verseny (Anglia, ipari forradalom ideje)
– helyszín: vásár – ahol minden és MINDENKI eladó (lásd: Thackerey A hiúság vására!)
– kaleidoszkópszerű színfelépítés: rövid, lazán kapcsolódó jelenetek füzére a kapitalizmusról
– sötét kép a korabeli társadalomról: értékvesztett (itt az Éden is nevetség tárgya), kiábrándító, üres és embertelen kor – ezt illusztrálja a balladaszerű Lovel-jelenet)
– a nőt is lealjasítja, számíróvá teszi a kor, de még mindig Éva az , aki a haláltánc-szerű (lásd.: Arany Hídavatás)záró jelenetből kimagasodik, s átlépi a pusztulásra ítélt kort és társadalmat – még mindig ő az édeni értékeke hordozója
– olyan társadalomra vágyik Ádám, ami nem büntet, de véd; közös erő működteti és a tudomány lesz eszmei háttere
Jövő-színek – Falanszter, Űr, Eszkimó
XII. Falanszter
Ádám: falanszterruhában
Éva: anya a falanszterben
Lucifer: falanszterruhában
– az első utópisztikus szín a jövőből – Fourier, francia utópista szocialista eszméi alapján
– kollektivisztikus társadalom, amit tudományos alapon irányítanak (pl. frenológia)
– Fourier-től azonban csak a társadalmi keretet veszi át – új, pesszimista tartalommal tölti fel
– a gyermeknevelésről szóló részt viszont Platón Államából emeli át
– két előnye van az elképzelésnek: a világbéke és a javakból való egyenlő részesedés
– ebben a világban az egyéniség elszürkül, természetes életkörülményeinek elvesztése egyúttal a természetes ösztönök, vágyak visszaszorításával jár együtt
– uralkodó elvei: uniformizmus (=> egyenruha, nincs név csak szám); racionalizmus, biológiai determinizmus (pl. koponyatan),utilitarizmus (a hasznosság elve => a művészet és az érzelmek felesleges, tehát tiltott dolgok)
– összességében: ez a világ leginkább Orwell 1984, illetve Huxley Szép új világára emlékeztet
– a Tudós e társadalom abszolút feje – a katasztrófa megelőzésén fáradozik (entrópia-elv; a Föld készleteinek végső kiaknázása) <=> nem az emberiség megmentése a célja (öncélú, akárcsak a homunculus-kísérletében) végül: tragikomikus, ahogy a Föld Szelleme széttöri lombikját
XIII. Űr
Ádám: öreg ember
Éva: –
Lucifer: Lucifer
– a falanszter földhözragadt világából “magasabb szférákba” vágyik:
– testi értelemben: a hanyatló Földről elvágyik
– szellemi értelemben: elhagyva testi létét, tisztán szellemi lényként akar élni <=> a Föld Szelleme (egyesek szerint itt: a gravitáció!) nem hagyja
– Ádám a kudarc ellenére is próbálkozik, még a halál sem riasztja el => végül eszméletét veszti => Lucifer már előre örül, hogy Ádám puszta anyaggá válik és örök időkre az űrben lebeg majd, mint bolygó – a Föld Szellem azonban ismét közbelép és megmenti Ádámot
– sokan értelmezik az űrhajózás korának utópiájaként ezt a színt – valóban a gravitáció jelentett sokáig akadályt
– visszatérve Ádám vállalja az újabb életküzdelmet
XIV. Eszkimó-szín
– kérdés: lehetséges-e a további küzdés a Földön
– a tudomány végül is nem tudta elhárítani a végső katasztrófát: az Egyenlítő területén is jégvilág uralkodik – kozmikus erők okozzák a pusztulást => értelmetlennek tűnnek az emberiség eddigi küzdelmei
– az emberek elkorcsosultak => ösztönlényekké váltak újra: a félelem és az éhség irányítja őket
– Ádám kiábrándul, értelmetlennek és eredménytelennek látja az emberi történelem eseményeit – az elállatiasodott Éva megjelenése csak fokozza elkeseredését
Bibliai zárószín (keret II.)
XV. Paradicsomon kívül (az álom után)
– a III. színből már megismert világban ébred Ádám
– Ádám és Lucifer vitája:
– Lucifer sztoikus “vigasztalása”: Ádám törődjön bele sorsába
– Ádám szabad akaratára hivatkozik
– kiderül, hogy Lucifer beletörődés alatt gyáva meghunyászkodást ért, s érvelését morálstatisztikával támasztja alá (=> nagy számok törvénye: az egyes kikerülheti a egész emberiségre szabott végzetet); egyúttal felkelti Ádámban az öngyilkosság gondolatát, mondván: így dacolhat (!) Istennel
– Lucifer ugyanakkor tudja, hogy Ádám tette hiábavaló volna, hiszen Éva gyermeket vár – az emberi nem történelme elindult
– Éva vallomása: Ádámot a hír lesújtja, majd felemeli
– Ádám végül elfordul Lucifertől, s az Úrnak tesz fel három kérdést:
– “E szűk határu lét-e mindenem?” => az Úr válasza: jótékony a bizonytalanság, hiszen a kétség (mi vár rá a halál után) az erkölcsi nagyság biztosítéka
– “Megy-é előbbre majdan fajzatom?” => nem ad rá választ az Úr, nem cáfolja és nem is erősíti meg az álombéli képek hitelességét
– “Van-é jutalma a nemes kebelnek, / Melyet kigúnyol vérhullásáért / A kislelkű tömeg?” => angyalok karának válasza: ne a tömeg háláját, hanem csakis “önbecsét” tekintse célul az ember – az etikus magatartás öncél
– az Úr zárszava bár nem oszlatja el a homályt, de a hit (bizalom) megtartó erejét emlegetve minden további magyarázatot is elvet: az optimista küzdelmet hirdeti
h.) A Tragédia szereplői
A három főszereplő egyúttal három életszféra megjelenítője is egyben:
a.) ÁDÁM
– férfiúi aktivitás
– az állandóan küzdő: elbukó és felálló ember => erkölcse hajtja tovább, hiszen folyton változtatni, jobbítani akar
– nem bír megnyugodni, folyton hajtja valami tovább
– Martinkó András szavaival: Isten teremtő társa
b.) ÉVA
– női passzivitás
– kettős szerep: egyrészt a megtisztító/felemelő erő (“intuitív igazságmegragadó erő” -Németh G. Béla); másrészről a kor produktuma
– hol pozitív, hol negatív szereplő, de mindig inspiráló hatású (az új keresésére biztatja Ádámot)
– a XV. színben döntő fontosságú a szerepe:
visszahívja Ádámot a szirtfokról; az ő jóslata hirdeti a testvériséget; ő hallja és érti az angyalok szavát (az égi szót az ő “szíverén keresztül” hallja Ádám)
– homályos intuíció: egy-egy pillanatra emlékezik az édeni állapotra
– természeti szféra, mely átüt a hideg logikai érvelésen
c.) LUCIFER
– a “tagadás szelleme”
– lázadása még önmagában nem tenné ellenszenvessé, de ártani akar az embernek
– bár ő rendezi az álomjelenetet, mégsem ad hamis képet a történelemről, csak épp a legsötétebb képeket választja ki a történelmükből
– ezzel az a célja., hogy Ádám elveszítse hitét
– rideg, érzelemmentes, latolgató értelem
– racionalizmusa egyfelől hideg, cinikus figurává teszi, máskor éppen ő leplezi le a hamis illúziókat, mond ki alapigazságokat
– fölényes intellektus
– kritikája romboló jellegű: megoldást sohasem nyújt => pusztító szándéka azonban építően hat Ádámra