Madách Imre élete, Az ember tragédiája, elemzés, szereplők

ÁDÁM

• férfiúi aktivitás
• az állandóan küzdő: elbukó és felálló ember => erkölcse hajtja tovább, hiszen folyton változtatni, jobbítani akar
• nem bír megnyugodni, folyton hajtja valami tovább
• Martinkó András szavaival: Isten teremtő társa

ÉVA

• női passzivitás
• kettős szerep: egyrészt a megtisztító/felemelő erő („intuitív igazságmegragadó erő” -Németh G. Béla); másrészről a kor produktuma
• hol pozitív, hol negatív szereplő, de mindig inspiráló hatású (az új keresésére biztatja Ádámot)
• a XV. színben döntő fontosságú a szerepe: visszahívja Ádámot a szirtfokról; az ő jóslata hirdeti a testvériséget; ő hallja és érti az angyalok szavát (az égi szót az ő „szíverén keresztül” hallja Ádám)
• homályos intuíció: egy-egy pillanatra emlékezik az édeni állapotra
• természeti szféra, mely átüt a hideg logikai érvelésen

LUCIFER

• a „tagadás szelleme”
• lázadása még önmagában nem tenné ellenszenvessé, de ártani akar az embernek
• bár ő rendezi az álomjelenetet, mégsem ad hamis képet a történelemről, csak épp a legsötétebb képeket választja ki a történelmükből
• ezzel az a célja., hogy Ádám elveszítse hitét
• rideg, érzelemmentes, latolgató értelem
• racionalizmusa egyfelől hideg, cinikus figurává teszi, máskor éppen ő leplezi le a hamis illúziókat, mond ki alapigazságokat
• fölényes intellektus
• kritikája romboló jellegű: megoldást sohasem nyújt => pusztító szándéka azonban építően hat Ádámra