Életmód az az ötvenes években

Az egyén eltűnt a tömeg mögött. A megkövetelt magatartásformáktól való eltérés (pl. öltözködésben, hajviseletben, kedvtelésekben) hivatalos vagy „közösségi” rosszallást vont maga után. Mivel az éberségi kampányok világában egyetlen rosszindulatú feljelentés súlyos következményekkel járhatott, könnyen kialakulhatott egyfajta védekező magatartás: a „közösségi” normák látszólagos, külsőségekben megnyilvánuló betartása.

Az iskolák államosítása mellett az egyházak befolyásának visszaszorítását szolgálta a fakultatív hitoktatás bevezetése. Erre 1949. szept. 6-án került sor. A hittan iránti érdeklődés ezt követően drasztikusan csökkent. A vallásos ünnepek egy részét- pünkösd, húsvéthétfő- eltörölték, másik részét új tartalommal igyekeztek megtölteni. A Mikulásból így lett Télapó, a karácsonyból fenyőünnep, aug. 20.-ából, Szent István király és az ezeréves magyar államiság ünnepből pedig az új kenyér és alkotmány napja.

Bár Szovjetunióéhoz hasonló hevességű vallás- és egyházüldözés nálunk nem bontakozott ki, s az egyházakkal kötött egyezmények lehetőséget adtak a hitélet erősen korlátozott fennmaradására, az aktív, nyilvános vallásgyakorlás hátrányos helyzetbe hozta a hívőket (pl. a közéleti, munkahelyi vagy iskolai érvényesülésben).

egyezmények az állam és az egyházak között: 1948-ban sorrendben a református, az unitárius, az evangélikus egyház és az izraelita felekezet írt alá egyezményt az állammal. Ezek közös vonása a vallásszabadság és az egyházak működésének biztosítása, néhány oktatási intézmény meghagyása a felekezetek birtokában, 20 évig fizetendő, de 5 évenként csökkentett állami támogatás. A katolikus egyházzal kötött megállapodás /1950 szept. 7/ II. részében ugyanezek szerepelnek. Az I. részben a klérus hűségnyilatkozatot tett a Magyar Népköztársaságnak. Támogatnia kellett az ötéves tervet, a termelőszövetkezeti mozgalmat és a kormány „békepolitikáját”. A megállapodás értelmében az Elnöki Tanács megvonta a szerzetesrendek többségének működési engedélyét. Koholt vádak alapján letartóztatták Grősz József kalocsai érseket, akit tizenöt évi börtönbüntetésre ítéltek. Az egyezményektől függetlenül a diktatúra igyekezett minél teljesebb ellenőrzés alá vonni az egyházakat. Politikai és rendőrségi zaklatás, újabb politikai perek és az Állami Egyházügyi Hivatal /1951/ működése jellemezte az állam fokozódó nyomását az ötvenes évek elején.

1951-52-ben már az élet minden területén zavarok keletkeztek. 1952-53 telén szénhiány miatt a lakások és hivatalok egy részét nem fűtötték. Hiány mutatkozott az alapvető élelmiszerekben. A lakosság reáljövedelme és fogyasztása 1950 és 53 között 10-15%-kal csökkent. Az újságok győzelmi kijelentéseit a lakásokban éhesen didergő emberek olvasták. A propaganda arroganciája bőszítette az embereket.

Nagy Imre megkísérelte helyreállítani a törvényességet: feloszlatta az internáló táborokat és megkezdte a perek felülvizsgálatát. Könnyített a parasztok helyzetén: leállította a tsz-szervezést. Enyhítette a beszolgáltatási kötelezettséget, elengedte a parasztoknak az állammal szemben felgyülemlett adósságait. Leállította a legköltségesebb beruházásokat (budapesti metró építése). Nagyobb összegeket fordított a fogyasztási cikkek termelésére.

1955 elején Nagy Imrét leváltották a miniszterelnöki posztról, később kizárták a pártból is.

Az MDP központi vezetőségének 1956. júliusi ülésén Rákosi Mátyást „egészségi állapotára való tekintettel” felmentették tisztségéből. Úgy vélték, hogy a módosításokkal ott lehet folytatni a szocializmus építését, ahol abbahagyták. Tévedtek. Az 1956-os forradalom és szabadságharc véget vetett az „ötvenes éveknek”.

deviancia: a „normáktól”, a normálisnak tekintett viselkedéstől eltérő magatartás. neurózis: szervi okokhoz nem köthető funkcionális idegrendszeri betegség, pl. kóros fáradtság, ingerlékenység, kényszerképzetek, alkalmazkodási zavar, másodlagos testi tünetekkel társadalmi mobilitás: más társadalmi csoportba kerülés a társadalom szerkezetében. Felöleli a társadalmi felemelkedés és lesüllyedés folyamatait. Történhet egyénileg, csoportosan, egy nemzedéken belül vagy nemzedék között. káder: párt, intézmény, szervezet munkatársa, alkalmazottja. A kifejezés gúnyos jelentésárnyalatot is hordoz: gyenge képességű, esetleg képzelten, de megbízhatósága okán kiemelt személy. kölcsönök: A Békekölcsön és a Tervkölcsön lényegében a lakosságtól elvett kb. 5,6 milliárd Ft kényszerkölcsön volt. Többnyire 1 havi munkabér jegyzését követelték meg kampányuk során. NÉKOSZ: Népi Kollégiumok Országos Szövetsége. Tagkollégiumai munkás- és parasztszármazású középiskolásoknak, és egyetemistáknak adtak otthont. Céljuk az új értelmiség kinevelése. Demokratikus önkormányzati elvek szerint működtek. szakérettségi: 1 majd 2 évi gyorsított középiskolai képzés munkás- és parasztfiatalok számára. A tanulmányok végén letett érettségi vizsga szakirányú felsőfokú továbbtanulásra jogosított.