Életmód az az ötvenes években

 Szerző: Granyák Irén A szocialista mozgalmak jövőképében központi rendezőelv volt a társadalmi különbségek, igazságtalanságok kiküszöbölése, az egyenlőség. A magyarországi pártállam is e sokat ígérő eszme hangoztatásával rendezte át a társadalom életét. Eközben nem volt tekintettel mélyen gyökerező hagyományokra, szokásokra illetve a szocialistának tekintett eszmevilágtól eltérő értékekre (pl. szabadelvűség, verseny, egyéni érvényesülés stb.)

A milliókat érintő hirtelen életformaváltás az „alulról jövők” számára emberibb, civilizáltabb életforma lehetőségét teremtette meg, ugyanakkor az erőltetettség szétzilálta korábbi kapcsolatrendszereiket (kis közösségek, család). A gyökértelenné válás devianciák, neurózisok okozója lehetett.

Az emberek táplálkozása lényegében visszaállt a háború előtti szintre. Időnként ugyan komoly élelmezési gondok támadtak (1951-ben ismét bevezették a már többször eltörölt kenyér-, illetve húsjegyet), országos átlagban mégis némi javulásról beszélhetünk. Ekkor vált ugyanis általánossá az üzemi étkeztetés, amelynek kertében az emberek többsége legalább napjában egyszer olcsón meleg ételhez jutott. Kiépült a gyermekétkeztetés hálózata is.

A politika nyomása erőszakosan felgyorsította a társadalmi mobilitás folyamatait.

Az 1945 előtti vezető csoportok tagjai (földbirtokosok, tőkések, „úri középosztály”) vagy külföldre menekültek, vagy munkásként, alkalmazottként dolgoztak (feltéve, ha nem sújtotta őket börtön vagy internálás).

Az államosítások a kisiparos, kiskereskedő rétegeket is megfosztották tulajdonuktól.

A parasztság egy része a hatalom elnyomó intézkedései elől földjét is odahagyva a városokba, elsősorban a nagyberuházások színhelyeire költözött. A régi értelmiségi- hivatalnoki rétegekre az új rendszernek is szüksége volt, mivel gyors és tömeges cseréjük lehetetlen lett volna. A „reakciós elemek” eltávolítása után ellenőrzésüket, irányításukat a föléjük helyezett rendszerhű „káderek” végeztek, akiket zömmel a munkásság és a parasztság soraiból emeltek ki.

Az egyenlőségi elv megcsúfolásaként a lakosság átlagos viszonyaihoz képest kiugróan magas életszínvonalat biztosított magának az új elit. A párt és az állam különböző szintű káderei külön ellátóhálózatból jutottak jó minőségű árucikkekhez. Az általános lakáshiány idején tágas otthonokat utaltak ki számukra. (Igaz, a kedvezményeket politikai hiba, kegyvesztettség esetén bármikor elveszthették.)

A társadalmi egyenlősítés nem annyira a szegény rétegek anyagi felemelése, mint inkább a jobb helyzetben élők lesüllyesztése útján történt. Az állam mindenki számára biztosította a munkát, de a béreket alacsonyan tartotta. (még ezeket a jövedelmeket is megcsapolta a különböző kölcsönökkel.)

A kereseteknek ezt a szintjét azzal indokolták, hogy az állam ingyen vagy jelképes térítésért gondoskodik a lakosság szükségleteinek nagyobb részéről. Csekély lakbérek, egyre inkább kiterjesztett ingyenes egészségügyi ellátás, társadalombiztosítás, ingyenes bölcsőde, óvoda, általános és középiskola jelezte többek között a szociálpolitika fő irányait. A gazdaságpolitika azonban éppen az életszínvonal emelésétől, a társadalmi jólét fokozásától vonta el a ráfordításokat. Emiatt a rendszer nem lehetett tekintettel az élet minőségére. A szűkösség elvileg biztosított szolgáltatások, árucikkek mennyiségét, választékát is viszonylagossá tette. Mindez kiáltó ellentétbe került a harsány sikerpropagandával.

A modern technika hiányát pótolta a nagy számban rendelkezésre álló olcsó munkaerő. Ennek következtében 1949-re megszűnt az addig jelentős munkanélküliség. 1950-51-ben pedig munkába álltak az addig „rejtett” munkanélküliek is: azok a parasztok, akiknek munkaerejét a 2-3 hold föld csak az év egy részében kötötte le, és azok a feleségek, akik addig háziasszonyokként férjeik fizetéséből éltek. Ha nem is jól fizetett, de valamilyen munkát mindenki talált magának, még az alacsonyan képzettek vagy a képzettség nélküliek is.

A modernizációs folyamat felgyorsult. Az ötéves terv során több mint ezer faluba jutott el a villany, ami gyökeresen átalakította a falusi lakosság életét. Nyomában megjelent a mozi és a rádió. A rádió ekkor vált a mindennapi élet szerves tartozékává. Magántulajdonú személygépkocsi még alig volt az országban, viszont a motorkerékpár elérhetővé vált, főleg a jobban kereső ifjúmunkások vásárolták.