Életmód az az ötvenes években

A plakátművészet sajátosságaiból következik, hogy a megrendelő a legrészletesebben előírhatja, milyen legyen az alkotás. Ennek megfelelően az ötvenes évek plakátjai az éppen időszerű jelszavak, évfordulók, kongresszusok, kampányok népszerűsítésének céljából születtek. Innen adódik, hogy az ábrázolásokon vidám, megelégedett, esetleg harcra elszánt alakok láthatók, a rendszer szimbólumaival. A célirányosan megrajzolt háttéren: gyár, szántóföld, sportpálya, munkafolyamatok stb. Gyakran uralja a képet Sztálin vagy Rákosi alakja. A szovjet propaganda mintáját követik a faliújságszerű plakátok, amelyeket a középületek belső tereinek falára szántak, olykor üresen hagyott felületekkel, hogy a felhasználók maguk tölthessék ki a helyi anyagokkal.

Bár a képzőművészet egyéb területeinek a politika kisebb tudatformáló szerepet tulajdonított, ezeket is igyekezett propagandacélok érdekében hasznosítani. A festők témajavaslatokat kaptak az ábrázolandó pozitív társadalmi változásokról, jelenségekről. Pl.: Sztálin- és Rákosi-képek, a felszabadító Vörös Hadsereg, a szovjet világ követendő példái, a szocializmus előfutárainak vélt történelmi események képei (parasztfelkelések, honvédő harcok stb.).

A mindenható pártállam igényt tartott a mindennapi élet megszervezésére is. A független szerveződéseket (társaskör, klub, sportegylet stb.) felszámolták vagy állami irányítás alá vonták. Ha nem is nyíltan, de számos intézkedéssel igyekeztek korlátozni a család szerepét. Előtérbe kerültek a különböző mesterséges csoportosulások: munkahelyi közösségek, az Úttörő Szövetség rajai és őrsei, a DISZ-szervezetek, pártalapszervek stb. A „kollektíva” munkaidő vagy tanítás utáni foglalkozásain való részvételt gyakorlatilag kötelezővé tették. Az MHK-mozgalom („Munkára, harcra kész!”) a tömegsport fő szervezeti kerete lett. (Az élsport sikerei a propagandában a rendszer felsőbbrendűségét igazolták.)

Ezekben az években érte el azóta is utolérhetetlen csúcsait a magyar sportélet. Valódi tömegsport bontakozott ki: százezrek vettek részt a különböző testedző mozgalmakban. Az 1952-es helsinki olimpián a magyar csapat 16 aranyérmet szerzett és a nemzetek ranglistáján a harmadik helyre került. 1953-ban épült fel a Budapesti Népstadion. A magyar labdarúgás a világ élvonalában volt: a Puskás „Öcsi” vezényelte „aranycsapat” összeállítását mindenki ismerte. A sikereket eredményesen használta fel a pártpropaganda a rendszer népszerűsítésére. A mesterségesen is felfokozott, várakozással kísért 1954-es labdarúgó-világbajnokság döntőjében elszenvedett vereség ugyanakkor utcai tüntetést eredményezett- az ilyen megmozdulásokhoz nem szokott Budapesten

A városi tömegközlekedés– az állami támogatás (dotáció) hatására- rendkívül olcsóvá, mindenki által igénybe vehetővé vált. Ekkoriban már elképzelhetetlen, ami másfél évtizeddel korábban még minden napos volt, hogy az emberek naponta két-három órát gyalogoljanak a munkahelyükre és vissza. Viszont állandósult a zsúfoltság a villamosokon és autóbuszokon. Megkezdődött a budapesti metró építése.

Átalakultak az ünnepek is. A hatalom lehetőleg háttérbe szorította a vallási fogantatású ünnepeket. Karácsony és húsvét másnapját egy időre munkanappá változtatták. Augusztus 20-án a szocialista alkotmányról emlékeztek meg. Március 15. felidézése egyre inkább azt a célt szolgálta, hogy kidomborítsa a „legnagyobb nemzeti ünneppé” tett április 4. jelentőségét: 1848 céljait a Szovjetunió által végrehajtott felszabadításunk teljesíti ki. Állami ünnep lett november 7., május 1., viszont jelentéktelensége süllyesztették március 21-ét, a Tanácsköztársaság kikiáltásának évfordulóját. (Kun Bélával az élen túl sok vezetőjét végezték ki a szovjetunióbeli tisztogatások idején.) Az alkalmi megemlékezések közül kiemelkedett Sztálin 70. és Rákosi 60. születésnapjának országos megünneplése.

Fokozatosan eltűntek az ünneplés 1945 utáni önkéntes, spontán formái. Helyüket megtervezett szertartásrend vette át: dekorációk, papírról felolvasott ünnepi beszédek, a tetszésnyilvánítás formái (pl. a tapsok helye, erőssége, üteme, időtartama), központilag előírt jelszavak, egyre nagyobb szabású katonai díszszemlék és felvonulások.