Az 1917. évi februári orosz forradalom és a bolsevik hatalomátvétel

A kormánynak – az alkotmányozó gyűlés megválasztásáig is szüksége volt parlamenti támaszra, ezért a Demokratikus Tanács egy 555 tagból álló testületet választott, az úgynevezett előparlamentet.

A februári forradalom eredményeinek megszilárdulását akarták jelezni azzal is, hogy Oroszországot még szeptember 14-én köztársasággá nyilvánították.

 

A bolsevikok megerősödése

Mivel az Ideiglenes Kormány nem tudott úrrá lenni a válságon, nőtt az elége­detlenség, erősödtek a bolsevikok. A Kornyilov-lázadás leverésének másnapján, szeptember 13-án ülést tartott a Pétervári Szovjet, s ezen sikerült elfogadtatniuk az általuk kidolgozott programot. Ebben követelték a demokra­tikus köztársaság kikiáltását, az iparban a munkásellenőrzés bevezetését, a földesúri földek magántulajdonának megszüntetését és a háború azonnali befejezését. A bolsevikok győzelmével végződött szavazás után a szovjet mensevik elnöke, Csheidze lemondott, s helyébe a kommunista Lev Trockijt választották elnökké. Rövidesen a moszkvai szovjet is a bolsevikok kezébe került.

 

A bolsevik hatalomátvétel

A fegyveres felkelés előkészületei:  A bolsevik párt az elvetélt júliusi fegyveres felkelési kísérlet után visszavonta a „Minden hatalmat a szovjeteknek” jelszót. Lenin ugyanis korábban úgy gondolkodott, hogy a szovjetek békés úton megszerzett hatalma egy bolsevik (kommunista), mensevik (szo­ciáldemokrata) és eszer (parasztpárti) kormánykoalícióban való­sulhat meg. Kizárnának tehát a hatalomból minden polgári és egyéb politikai erőt, amelyeket közösen megsemmisítenének. Ezt követően a megerősödött bolsevikok szembefordulnának a men­sevikekkel és eszerekkel is, kiszorítanák őket a hatalomból, s lét­rehoznák a proletárdiktatúrát. A mensevik és eszer vezetők tisztában voltak mindezzel, tehát következetesen visszautasították a bolsevik ajánlatokat.

A bolsevik vezetés – hosszas viták után -1917 szeptemberében el­fogadta a fegyveres felkelés tervét. A hatalomátvételben Lenin fon­tos szerepet szánt a november elejére már meghirdetett második szovjetkongresszusnak, ezért annak megnyitásához időzítette a fel­kelést. Az volt a célja, hogy a fegyveres hatalomátvétellel kész tények elé állítja a szovjetkongresszust, s ezzel az ország népe előtt „törvé­nyesíti” a bolsevik hatalmat.

 

A bolsevik államcsíny

Az Ideiglenes Kormány tehetetlennek bizonyult a jól szervezett fegyveres államcsínnyel szemben, amely november 6-án este vette kezde­tét, hogy a második szovjetkongresszus megnyitás ára befejezze a hatalomátvételt. Ennek során a kommunisták fegyveres alakulatai sorra elfoglalták a legfontosabb középületeket, s amikor november 7-én (október 25-én) este a Szmolnijban megkezdte tanácskozását a második szovjetkongresszus, már az Ideiglenes Kormány székhelye, a Téli Palota is jórészt a bolsevikok kezében volt.

Az összegyűlt 670 kongresszusi küldött közül 390 volt bolsevik. A mensevik és eszer küldöttek követelték az Ideiglenes Kormány elleni harc beszüntetését. Miután ezt a bolsevikok visszautasították, elhagy­ták a kongresszust. A teremben maradt bolsevik küldöttek elfogadtál a hatalomról szóló határozatot (dekrétumot), azaz hogy a megdöntött kormány helyett a szovjetkongresszus veszi kezébe a hatalmat. Ekkor egyes mensevik és eszer csoportok visszatértek a terembe.

November 8-án fogadta el a második szovjetkongresszus a békéről és a földről szóló határozatokat. Ezek jelentősége abban állt, hogy az ország népének elege volt a háborúból, tehát azokba ve­tette bizalmát, akik azonnali békét teremtettek. A parasztság pedig, amely a korabeli orosz társadalom döntő többségét alkotta,. a béke mellett – hisz nagy részük katona volt – földet akart, s ezt most a békével együtt a bolsevikoktól kapta meg. Ráadásul a bolsevikok által beterjesztett, földről szóló határozat az eszer párt ál­tal készített földreformtervezetre épült, amit az orosz parasztság ismert, de mindeddig hiába várta megvalósulását.

 

A demokrácia utóvédharca

A bolsevik többségű második szovjetkongresszus „törvényesítet­te” a bolsevik kormányt, amelyet Népbiztosok Tanácsának nevez­tek, s elnöke Lenin lett.

A mensevikek és eszerek azonban nem fogadták el a történteket, s létrehozták a Hon- és Forradalommentő Bizottságot. A vasutas ­szakszervezet pedig ultimátumban követelte a Népbiztosok Taná­csától, hogy a kormányba vonják be a mensevikeket és eszereket is, s Lenin helyett más legyen a kormány elnöke. E követelést még egyes bolsevik vezetők is méltányosnak ítélték (Grigorij Zinovjev, Lev Kamenyev), a többség azonban visszautasította. A felháborodást jól érzékelteti, hogy Makszim Gorkij is ekkor for­dult szembe egy rövid ideig Leninnel és a bolsevikokkal.