Alfred Wegener, német meteorológus a kontinensperemek összeilleszthetőségén túl földtani és őslénytani bizonyítékok alapján állította azt, hogy eredetileg a Földön csak egyetlen őskontinens a Pangea létezett, amelyet az egyetemes tenger, a Panthalassza vett körül.

Mintegy 200 millió évvel ezelőtt a Pangea összetöredezett, és a töredékek, a mai kontinensek, lassan sodródni kezdtek jelenlegi helyük irányába. Wegener azonban nem tudott elégséges magyarázatot adni a kontinensvándorlás okaira és mechanizmusára.

Az 1950-es években nagy lendületet vett a Föld mágnesességének vizsgálata. Amikor egy kőzet kialakul, ásványai a Föld mágneses terének az adott időben és helyen fennálló irányával párhuzamosan mágneseződnek. Ez a paleomágnesesség. A paleomágneses adatok vizsgálata során kiderült, hogy a kontinenseknek egymáshoz képest el kellett mozdulniuk. Valamint még az is kiderült, hogy a Föld mágneses tere időről időre megfordul.

A globális lemeztektonikai elmélet szerint az asztenoszférában a litoszféra-lemezek határait keskeny tektonikus zónák alkotják. A lemezek általában óceáni és kontinentális kéregrészeket egyaránt tartalmaznak.

Az óceáni kéreg viszonylag vékony és fiatal, nincs 200 millió évnél idősebb része. A vékony üledék alatt főként bazaltos kőzetből épül fel.
A kontinentális kéreg vastagabb, s 3,8 milliárd éves kőzeteket is tartalmaz. Szerkezete bonyolult, üledékes, vulkanikus, gyűrt, átalakult és gránitos kőzetekből épül fel.

A lemezhatároknak három típusát különböztetjük meg:

Az épülő határok, melyek mentén új óceáni litoszféra keletkezik. Ezek az óceánközépi hátságok.

A pusztuló határok, mely az alábukási övezetekben jön létre, ahol a litoszféra-lemez lehajlik, lassan megolvad és visszaalakul magmává.

A konzervatív határok, amelyek mentén a lemezek kölcsönhatása nem jár se keletkezéssel, se pusztulással.

Mindhárom típusra jellemző a vulkáni tevékenység és a földrengés.