Az 1848-as európai forradalmak és a magyar szabadságharc

 A vereség kiélezte a honvéd tisztikaron belül az ellentéteket, Kossuth kénytelen volt Görgeyt kinevezni főparancsnokká

A tavaszi hadjárat

Az új hadvezetés az ellenég bekerítését és egy döntő csapás rájuk mérését tűzte ki célul. Április folyamán a honvédség fél tucat csatában legyőzte a császári haderőt, bár a bekerítésből mind Gödöllőnél, mind Komáromnál kicsúsztak az osztrák főerők. Jelentősebb ütközetek:

• Hatvan (1849 ápr.2.),
• Tápióbicske (ápr.4.),
• Isaszeg (ápr.6.),
• Vác (ápr.10.),
• Nagysalló (ápr.19.),
• Komárom (ápr.26.),
• Buda (máj.21.).

Debrecenben, ápr.14-én a magyar országgyűlés kimondta a Habsburg-ház trónfosztását és Magyarország függetlenségét. Az ország államformájáról nem döntöttek, Kossuth Lajost kormányzóvá választották, és Szemere Bertalan vezetésével új alkotmányos kormányt alakítottak. Mivel a nagyhatalmak a Habsburg Birodalmat az európai egyensúly alappillérének tekintették az oroszokkal szemben, a függetlenség kimondása nem segített az ország külpolitikai helyzetén. 1849 tavaszán a magyarság és a  nemzetiségek között érlelődött a megegyezés. Béketárgyalások kezdődtek a szerbekkel és a románokkal. Balcescu közvetítésével megszületett a megbékélési tervezet (1849 júl.14.), aminek a figyelembevételével alkotta meg a nemzetgyűlés a nemzetiségi határozatot. A határozat széles körű nyelvhasználatot tett lehetővé a közigazgatásban és az oktatásban, ugyanakkor elismerte a magyar államnyelvet, s nem biztosította a területi autonómiát.

A további magyar sikerekhez a nagyhatalmak semlegességére lett volna szükség. Azonban Ferenc József segítséget kért I. Miklós cártól (1849 máj.1.), aki bejelentette hadai megindítását máj.9.). Görgey az egyetlen megoldást az erők koncentrálásában látta, bázisául Komárom térségét ajánlotta. Kossuth azonban Perczel és Dembinski javaslata mellé állt, akik az erők egyesítését Szegedtől délre tervezték, ahol nem volt jelentős erőd és az osztrák és orosz seregek is egyesülhettek. Görgey elfogadta a haditerv megváltoztatását, de az osztrák erők legyőzése sikertelen volt. Vácnál már az orosz erőkön kellett utat törnie magának, több csatát vívott, mire elért Arad térségébe (1849 aug.9.). Kossuth a Délvidéken összpontosuló erők vezérévé Dembinskit nevezte ki, aki Temesváron teljes vereséget szenvedett Haynautól. A vereség hírére Kossuth lemondott, a hatalmat Görgeyre ruházta, aki Világosnál 1849 aug.13-án az oroszok előtt feltétel nélkül letette a fegyvert. A többi harcoló alakulat megadta magát. Az osztrák kormányzat a büntetlenséget biztosító ígérettel szemben a bosszút választotta.