Az 1848-as európai forradalmak és a magyar szabadságharc

Előzmények:

• 1845 és 1847 között egész Európát kiterjedt gazdasági, pénzügyi válság rázta meg. Az élelmiszerárak növekedése, a burgonyavész következtében fellépő  éhínség (Szilézia, Írország), a tömeges  munkanélküliség politikai feszültséget eredményeztek. A kontinens nyugati felén a választójog és a munkáskérdés, középső és keleti felén a nemzeti-függetlenségi törekvések és a  jobbágykérdés tovább növelték a feszültséget.

• 1848 tavaszán Anglia és Oroszország kivételével (a legfejlettebb és a legelmaradottabb) egész Európában „láncreakcióként”, egymást erősítve robbantak ki a forradalmak. Franciaországban – mivel a feudális kötöttségek már jórészt megszűntek  – demokratikus alkotmányt, köztársaságot, Németországban alkotmányosan is biztosított nemzeti egységet, Magyarországon polgári alkotmányt, jogkiterjesztést, a feudális rend felszámolását majd függetlenséget, Itáliában függetlenséget és az olasz egység létrehozását, a Balkánon pedig nemzeti felemelkedést,autonómiát kívántak.

Első megmozdulások,forradalmak kirobbanása:

• 1847-ben a  svájci liberális és katolikus kantonok közötti polgárháború eredményezett új szövetségi liberális alkotmányt, majd  Itáliában bontakoztak ki függetlenségi, Habsburg- és Bourbon-ellenes megmozdulások (1847 Ferrara, 1848 január, Palermo).
• Az 1848 február 22-24-i  párizsi forradalom megdöntötte a monarchiát (Lajos Fülöp, 1830-48), létrejött a Második Köztársaság, mely a munkáskérdés megoldása érdekében számos áttörést jelentő intézkedést hozott (általános választójog, tízórás munkanap, munkához való jog).
• A Habsburg Birodalom területén 1848 tavaszán mindegyik 100 ezer főnél nagyobb városban felkelés tört ki (március 13. Bécs, március 15. Pest, március 18. Milánó, március 22. Velence). Az osztrák csapatok kiűzése , ill. kivonulása után sorra alkotmányos kormányok alakultak (Nápoly, Firenze, Róma), sőt, Piemont hadat is üzent Ausztriának. A  galíciaiak körében is sor került csekély erejű megmozdulásra, a cseh radikálisok is felkelést robbantottak ki 1848 júniusában.
• Metternich bukásával Ausztriában és Magyarországon alkotmányos kormányok alakultak, az új alaptörvények felszámolták a jobbágyságot. A berlini forradalom (1848 március 18) következtében létrejött liberális kormány az általános választójog alapján összehívta a porosz alkotmányozó nemzetgyűlést, majd Frankfurtban összeült az első össznémet nemzetgyűlés. Még a román fejedelemségek, Moldva és Havasalföd területén is – melyek 1829 óta a Porta fennhatósága, de orosz protektorátus alatt voltak – mozgolódás volt tapasztalható.

A forradalom szakaszai:

• A forradalmak  – kevés kivétellel- hasonló módon zajlottak le Európa-szerte. A különböző ellenzéki erők együttesen megdöntötték a kormányzatot (1848 február-április), majd a liberálisok kiválásával a korábbi egység felbomlott, s a különböző társadalmi-politikai erők ellentétbe kerültek egymással (1848 május-június). A következő szakaszban a radikálisok, illetve a munkásság megkísérelték saját erejükből folytatni a forradalmat, de leverték őket (1848 június-október). Végül az ellenforradalom felülkerekedése a liberálisokat is elsöpörte (1848 október-december). 1848-ban úgy tűnt, hogy az európai hatalmi rendszer összeomlik, és a meghirdetett célok Európa-szerte megvalósulnak (nemzeti önrendelkezés, modernizáció, nemzetállamok megteremtése, liberális politikai rendszerek létrehozása).

A forradalmak bukásának okai:

1. A liberális és radikális erők közötti szakadás.
2. A kibontakozó gazdasági fellendülés következményeként a forradalmak egymást erősítő hatása, a „láncreakció” lefékeződött.
3. Az eltérő, és sokszor csak egymás rovására megvalósítható célok nem tették lehetővé a forradalmi térségek aktív együttműködését.
4. A paraszti tömegek általában közömbösen figyelték az eseményeket, így a forradalmak többnyire városi jelenségek maradtak (kivétel Magyarország).
5. A fegyveres erők hűek maradtak a konzervatív kormányzatokhoz, és segítettek a „rendcsinálásban”.
6. A meghatározó európai hatalmak külpolitikai magatartása (Anglia passzivitása, és aggodalma a status quo felborulása miatt, Oroszország ellenforradalmi aktivitása, intervenciós hajlama a Szent Szövetség szellemében).
7. Az európai dinasztiák (Hohenzollern, Romanov, Habsburg) ereje, kemény fellépése, és egymás közti szolidaritása.
8. A politikai-gazdasági széttagoltság (Itália, német területek).
9. A birodalmi keretek között élő, függetlenségre törekvő népeket szembeállító türelmetlen nacionalizmus (pl. Magyarország).

A forradalmak következményei: