Előzmények:

  • 1845 és 1847 között egész Európát kiterjedt gazdasági, pénzügyi válság rázta meg. Az élelmiszerárak növekedése, a burgonyavész következtében fellépő  éhínség (Szilézia, Írország), a tömeges  munkanélküliség politikai feszültséget eredményeztek. A kontinens nyugati felén a választójog és a munkáskérdés, középső és keleti felén a nemzeti-függetlenségi törekvések és a  jobbágykérdés tovább növelték a feszültséget.

 

  • 1848 tavaszán Anglia és Oroszország kivételével (a legfejlettebb és a legelmaradottabb) egész Európában „láncreakcióként”, egymást erősítve robbantak ki a forradalmak. Franciaországban – mivel a feudális kötöttségek már jórészt megszűntek  – demokratikus alkotmányt, köztársaságot, Németországban alkotmányosan is biztosított nemzeti egységet, Magyarországon polgári alkotmányt, jogkiterjesztést, a feudális rend felszámolását majd függetlenséget, Itáliában függetlenséget és az olasz egység létrehozását, a Balkánon pedig nemzeti felemelkedést,autonómiát kívántak.

 

Első megmozdulások,forradalmak kirobbanása:

 

  • 1847-ben a  svájci liberális és katolikus kantonok közötti polgárháború eredményezett új szövetségi liberális alkotmányt, majd  Itáliában bontakoztak ki függetlenségi, Habsburg- és Bourbon-ellenes megmozdulások (1847 Ferrara, 1848 január, Palermo).
  • Az 1848 február 22-24-i  párizsi forradalom megdöntötte a monarchiát (Lajos Fülöp, 1830-48), létrejött a Második Köztársaság, mely a munkáskérdés megoldása érdekében számos áttörést jelentő intézkedést hozott (általános választójog, tízórás munkanap, munkához való jog).
  • A Habsburg Birodalom területén 1848 tavaszán mindegyik 100 ezer főnél nagyobb városban felkelés tört ki (március 13. Bécs, március 15. Pest, március 18. Milánó, március 22. Velence). Az osztrák csapatok kiűzése , ill. kivonulása után sorra alkotmányos kormányok alakultak (Nápoly, Firenze, Róma), sőt, Piemont hadat is üzent Ausztriának. A  galíciaiak körében is sor került csekély erejű megmozdulásra, a cseh radikálisok is felkelést robbantottak ki 1848 júniusában.
  • Metternich bukásával Ausztriában és Magyarországon alkotmányos kormányok alakultak, az új alaptörvények felszámolták a jobbágyságot. A berlini forradalom (1848 március 18) következtében létrejött liberális kormány az általános választójog alapján összehívta a porosz alkotmányozó nemzetgyűlést, majd Frankfurtban összeült az első össznémet nemzetgyűlés. Még a román fejedelemségek, Moldva és Havasalföd területén is – melyek 1829 óta a Porta fennhatósága, de orosz protektorátus alatt voltak – mozgolódás volt tapasztalható.

 

A forradalom szakaszai:

  • A forradalmak  – kevés kivétellel- hasonló módon zajlottak le Európa-szerte. A különböző ellenzéki erők együttesen megdöntötték a kormányzatot (1848 február-április), majd a liberálisok kiválásával a korábbi egység felbomlott, s a különböző társadalmi-politikai erők ellentétbe kerültek egymással (1848 május-június). A következő szakaszban a radikálisok, illetve a munkásság megkísérelték saját erejükből folytatni a forradalmat, de leverték őket (1848 június-október). Végül az ellenforradalom felülkerekedése a liberálisokat is elsöpörte (1848 október-december). 1848-ban úgy tűnt, hogy az európai hatalmi rendszer összeomlik, és a meghirdetett célok Európa-szerte megvalósulnak (nemzeti önrendelkezés, modernizáció, nemzetállamok megteremtése, liberális politikai rendszerek létrehozása).

 

A forradalmak bukásának okai:

  1. A liberális és radikális erők közötti szakadás.
  2. A kibontakozó gazdasági fellendülés következményeként a forradalmak egymást erősítő hatása, a „láncreakció” lefékeződött.
  3. Az eltérő, és sokszor csak egymás rovására megvalósítható célok nem tették lehetővé a forradalmi térségek aktív együttműködését.
  4. A paraszti tömegek általában közömbösen figyelték az eseményeket, így a forradalmak többnyire városi jelenségek maradtak (kivétel Magyarország).
  5. A fegyveres erők hűek maradtak a konzervatív kormányzatokhoz, és segítettek a „rendcsinálásban”.
  6. A meghatározó európai hatalmak külpolitikai magatartása (Anglia passzivitása, és aggodalma a status quo felborulása miatt, Oroszország ellenforradalmi aktivitása, intervenciós hajlama a Szent Szövetség szellemében).
  7. Az európai dinasztiák (Hohenzollern, Romanov, Habsburg) ereje, kemény fellépése, és egymás közti szolidaritása.
  8. A politikai-gazdasági széttagoltság (Itália, német területek).
  9. A birodalmi keretek között élő, függetlenségre törekvő népeket szembeállító türelmetlen nacionalizmus (pl. Magyarország).

 

 

A forradalmak következményei:

  • A forradalmak mégsem maradtak következmények nélkül: néhány liberális alkotmány, valamint a jobbágyfelszabadítás, Franciaországban az általános választójog érvényben maradtak, Közép-és Kelet-Európa területén pedig felgyorsult a modernizáció, a feudális rendszerek megszűnésével ill. gyengülésével megkezdődhetett a polgári-tőkés viszonyok kialakulása, a dinasztikus nagyhatalmi politika átrendeződése.

 

 

A pesti forradalom

  • Pesten a Fiatal Magyarország köre a bécsi forradalom hírére 1848 március 15-én cselekvésre szánta el magát. A Pilvax kávéházból reggel induló fiatalság Petőfi Sándor, Jókai Mór, Vasvári Pál vezetésével maga mellé állította a forradalmi lázban égő várost. Landerernél lefoglalták a nyomdát, a cenzúra mellőzésével kinyomatták a követeléseiket tartalmazó 12 pontot és a Nemzeti Dal című Petőfi verset. Délután a húszezres tömeg a Nemzeti Múzeumnál gyülekezett majd a Városháza elé vonult. A márciusi ifjakhoz csatlakoztak a liberális nemesség Pesten tartózkodó képviselői: Nyáry Pál alispán és Klauzál Gábor, később Pest városának tanácsa is a mozgalom mellé állt. A tömeg a Helytartótanács épülete elé vonult, a Várból kiszabadították Táncsics Mihályt. Este-a korábban a cenzúra által betiltott- Katona József Bánk bán című művét adták elő a Nemzeti Színházban.
  • Az Államtanács a követeléseket először visszautasította. A pesti forradalom hírére, majd István nádor személyes közbelépésére azonban az uralkodó jóváhagyta a feliratot. A nádor kinevezte Batthyány Lajost miniszterelnökké.
  • Batthyány Lajos koalíciós kormányt hozott létre. A minisztériumban a magyar politikai élet valamennyi irányzata képviselve volt, a többséget azonban a liberálisok alkották. Batthyány-kormány: Batthyány Lajos-miniszterelnök, Szemere Bertalan-belügy, Esterházy Pál-király személye körüli, Klauzál Gábor-földművelés, ipar és kereskedelemügy, Kossuth Lajos-pénzügy, Mészáros Lázár-honvédelmi, Széchenyi István-közmunka és közlekedésügy, Eötvös József-vallás és közoktatás, Deák Ferenc-igazságügyminiszterek.

 

Az 1848-as áprilisi törvények,a forradalom eseményei

~  Az 1848-as márciusi bécsi és pesti forradalom engedményekre kényszeríttette a Habsburg udvart. Az uralkodó nevében István nádor kinevezte Batthyány Lajost miniszterelnökké s V. Ferdinánd magyar király 1848 április 11-én szentesítette a reformkori ellenzéki politika eredményeit összegző törvényeket. Az Áprilisi Törvényeket alkotmánynak tekinthetjük, mivel rögzítették mind Magyarország új politikai berendezkedését, mind a társadalom átalakulását.

~  Magyarország  alkotmányos monarchiává vált. A  törvényhozó hatalmat (szentesítési jogának köszönhetően) az uralkodó és a Pesten ülésező  népképviseleti országgyűlés gyakorolta. A felsőház összetétele nem változott. Az országgyűlés folyamatos működését is garantálták a törvények (évenkénti ülésezés, az uralkodó csak törvényi feltételekkel oszlathatta fel). A kor liberális elveivel összhangban a választójogot feltételekhez kötötték (cenzusos választójog), s így az összlakosság 6-7%-a lett választópolgár. A férfiak választásra jogosultságát vagyon vagy foglalkozás, ill. valamelyik bevett vallásfelekezethez tartozás határozta meg (nők ekkoriban még egyetlen parlamentáris rendszerben sem kaptak választójogot). Az érdekegyesítési politika jegyében a nemesek feltételek nélkül szavazhattak.

A  végrehajtó hatalom a Buda-Pesten működő  független, a parlamentnek felelős magyar kormány kezébe került. A kormány hatáskörébe tartozott a belügy, a pénzügy, a közmunka és a közlekedés, a földművelés és az ipar, a vallás és a közoktatás, az igazságszolgáltatás és a honvédelem igazgatása. Külön törvénycikk rendelkezett a Nemzeti Őrsereg felállításáról. Az uralkodó rendeletei csak akkor váltak érvényessé, ha a kormány egyik minisztere azt jóváhagyta (ellenjegyzési jog). A törvény szerint a kormány egyik minisztere  – „a király személye körüli miniszter”  – olyan ügyekkel is foglalkozott, amely Magyarországot és az örökös tartományokat „közösen érdeklik”.

Az alkotmány  – egy 1836-os törvény megismétlésével  – kimondta a Partium visszacsatolását, továbbá Magyarország és Erdély unióját. A Magyar Koronához tartozó Horvátország helyzetét nem változtatták meg. A törvények kitértek a megyék, városok, kiváltságos területek (Jász-Kun-, Hajdú kerület) a jövőben véglegesítendő reformjára is. Törvénybe iktatták a sajtószabadságot, a lapalapítást azonban magas letét (kaució) befizetéséhez kötötték.

A társadalmi átalakulás alapjává  a nemesi kiváltságok eltörlése, a törvény előtti egyenlőség és a közteherviselés rögzítése vált. Megvalósult a kötelező örökváltság: az úrbéres jobbágyok szolgáltatásainak megszüntetése és földesúrnak fizetendő állami kárpótlás ígéretével a volt jobbágyok tulajdonosai lettek telküknek. Eltörölték az ősiséget és az egyházi tizedet. A bevett vallásfelekezeteket  – katolikus, evangélikus, református, görögkeleti és az ekkor azzá váló unitárius egyház – egyenjogúsították.

~  A törvény megalkotói számos rendelkezést ideiglenes jellegűnek tekintettek, illetve bizonyos kérdéseket nyitva hagytak. A nem úrbéres jellegű terheket nem törölték el, s a jobbágyfelszabadítás csak a telkes jobbágyokat juttatta földhöz, míg a parasztság 60%-a zsellér volt. Ezt a törvényt a magyar kormányzat – szembesülve a parasztmegmozdulásokkal

– csak alapnak tekintette, s az 1848 nyarán összeülő népképviseleti országgyűlés elővette a kérdést, bár törvény 1848. szeptember 15-én csak a szőlődézsma eltörléséről született. Nem törölték el a céheket sem.

~  Az Április Törvények  nem rendezték egyértelműen Magyarország és a Habsburg tartományok viszonyát, s ebből adódóan az önálló magyar külpolitika lehetőségeit (tekinthető- e a király személye körüli miniszter külügyminiszternek), a magyar hadsereg megszervezésének módját, a pénzkibocsátás és államadósság megosztását sem. Az alkotmány a  Pragmatica Sanctio alapján állt, de értelmezését (perszonálunió vagy szorosabb kapcsolat köti össze Magyarországot és az örökös tartományokat) a két fél az erőviszonyok alakulásától tette függővé.

~  Nem született 1848-ban külön nemzetiségi törvény sem,mivel a liberális politikusok az egyéni polgári szabadságjogok biztosítását elegendőnek ítélték. Kimondatlanul, de a magyar vezetés az „egy politikai nemzet létezik, a magyar” koncepciója alapján állt, s így még nyelvi-kulturális autonómiában sem gondolkodott. Kimaradt az Áprilisi Törvényekből a többször tárgyalt  zsidó emancipációs (egyenjogúsítási)  törvény is, az 1848 tavaszán tapasztalható zsidóellenes megnyilvánulások miatt. Csak az 1848-49-es szabadságharc tapasztalatai fogadtatták el 1849. július 28-án a nemzetiségi és a zsidó emancipációs törvénytA forradalmi tömegek azt várták, hogy minden gondjuk megoldódik: több földet, erdőt stb. szerettek volna.

 

A kormány a nemesség támogatásának elvesztése nélkül azonban nem adhatott többet. Ezért a zavargások színhelyére kormánybiztosokat küldtek ki, akik meggyőzéssel, s ahol kellett, erőszakkal hajtották végre a törvényt. A probléma nem vezetett robbanáshoz, amiben jelentős szerepet játszott, hogy a magyar jobbágyfelszabadítás valóban kedvező volt a jobbágyság számára. A feszült légkörben azonban felszínre törtek a parasztságot sújtó megoldatlan problémák. A szőlőt jórészt volt majorsági földeken telepítették, így azok után nem szűntek meg a szolgáltatások; az Urbárium után a majorsági földeken kihasított telkek szintén nem szabadultak fel. A magyarországi helyzetet megkönnyítette – szemben Erdéllyel -, hogy az 1767-es Urbárium elválasztotta a majorsági és úrbéres földeket, s így a végrehajtás során erre alapozva lehetett a földeket felosztani.

A magyar kormánynak tisztáznia kellett az Ausztriához fűződő viszonyt. Se az osztrák, se a magyar politikai vezetőréteg nem rendelkezett kiforrott állásponttal, hogyan lehet  az alkotmányosság, a polgári állam viszonyai közt megteremteni a birodalmi egységet és a birodalmon belüli egységet. Az Államtanács és az osztrák kormányok a megoldást a magyar hadügy- és pénzügyminisztérium beolvasztásában látták. A magyar vezetés e tárcák elvesztésébe nem volt hajlandó belenyugodni. Mivel azonban katonai fellépésre nem volt erejük, elsőként a nemzetiségieket kívánták felvonultatni. A magyar és osztrák kormány közt számos kérdésben feszültség alakult ki. Batthyány többszöri kérése ellenére a magyar sorozású ezredeket nem küldték haza, ezért utasítást adott az első tíz honvédzászlóalj toborzására (május 16.). Kossuth Lajos pénzügyminiszter június 17-én szerződést kötött a magyar bankjegyek forgalmazására. Az új országgyűléstől 200000 újoncot és a felszerelésükhöz szükséges pénz megszavazását kérte.

Az ország nem magyar népei körében a márciusi forradalom lelkesedést váltott ki, s a vezető rétegek megfogalmazták követeléseiket: autonóm területet, saját nemzeti gyűlést akartak. A nemzeti mozgalmak hasonló célokat tűztek ki maguk elé: a nemzeti fejlődés minél szélesebb körű biztosítását. Ezért egymással is szembe kerültek, s érdekeik összeegyeztetése szinte lehetetlen volt. A nemzetiségek vezetőrétege a magyarokkal szembehelyezkedve közeledtek az ígéretekkel nem fukarkodó bécsi kormányzathoz, amely fel kívánta használni őket a magyar politikai törekvésekkel szemben. Az erdélyi románság vezetői felsorakoztatták maguk közt a jobbágyokat, a nyár végére már megtalálták a kapcsolatot az erdélyi császári főparancsnoksággal, s ősszel a szabadságharc ellen vezették a román jobbágytömegeket.

Nemzeti követeléseiket a magyarországi románok is megfogalmazták, de képviselőik révén részt vettek a magyar országgyűlés munkájában, s nem fordultak szembe a szabadságharccal. A szerbek újvidéki gyűlésükön autonómiát követeltek, de Kossuth visszautasította. A karlócán tartott szerb kongresszus (máj.13-15) kimondta igényüket egy szerb tartomány alakítására. Fegyvert fogtak és rátörtek a Délvidék népére. Horvátország 1848 előtt rendi tartományi különállással bírt. A bécsi kormány által Horvátország élére állított Josip Jellacic a magyar kormánnyal folytatott tárgyalások során más a horvát függetlenséggel sem elégedett meg, Magyarország összbirodalmi alárendelését követelte. Az uralkodó visszavonta az önálló magyar had- és pénzügyminisztérium jogkörét(mint a Pragmatica Sanctióval ellentétes rendelkezést). A magyar vezetés nem fogadta el a törvények visszavonását, ezért Jellacic átlépte a magyar határt (szept.11).

Az országgyűlés elrendelte az újoncozást, kormánybiztosokat küldött. A parasztság megnyerése érdekében eltörölték a szőlődézsmát. Kossuth elnökletével Országos Honvédelmi Bizottmányt (OHB) választottak, mely októbertől a végrehajtó hatalom szerepét töltötte be. A főváros felé előretörő horvát erőkkel magyar sorezredek sorakoztak fel. A főtiszti kar tagjai közül többen nem vállalták a császári és királyi erőkkel szembeni harcot. Jellacic kudarca A magyar hadsereg vezetése Móga János altábornagyra szakadt. A magyar táborba folyamatosan érkezett erősítés. Jellacic garázdálkodó katonáival szemben népfelkelés robbant ki a csapatok hátában. Pákozdnál a magyar sereg visszaverte Jellacic csapatait (1848 szept.29.). A bán visszavonult, a magyar hadsereg időt nyert a felkészülésre. Móga késve követte a bánt a határig, s az országgyűlés felhatalmazása nélkül nem lépte át azt. V. Ferdinánd nevében feloszlatták a magyar országgyűlést (okt.4.). Kossuth közbelépése után a magyar sereg megindult, ám az időközben Csehországból felvonult Windisch-Gratz csapatai Schwechatnál vereséget mértek a még csak alakulóban levő magyar hadakra (1848 okt.30.).

A birodalmi hadsereg támadása Ferenc József decemberben általános támadást indított Magyarország ellen. A főerők Windisch-Gratz vezetésével a Duna mentén indultak támadásra. Velük szemben a feldunai hadsereg állt Görgey Artúr vezetésével. Görgey a túlerő elől visszavonult s menet közben kovácsolta ütőképes erővé csapatait. Kossuth és Görgey közt ellentét alakult ki: a fővezér kerülte a döntő ütközetet, hogy megtartsa a hadsereget, a politikus győzelmet követelt, hogy ébren tartsa a lelkesedést. A főerők harc nélkül feladták Pestet (jan.4.). Az országgyűlés a harc folytatása mellett döntött. A tél közepén a kormányt és az országgyűlést Debrecenbe, a hadiipart Nagyváradra költöztették.Felvidéki hadjárat Görgey Vácon át a Felvidék irányába vonult, hogy elvonja Windisch-Gratz főerőit Debrecen megtámadásától. Február elején a Guyon Richard vezette hadosztály elfoglalta a Branyiszkói-hágót, s ezzel megnyílt az út Görgey serege előtt a Hernád völgyébe. Kassa vidékén egyesülhetett Klapka György seregével, és a Damjanich János vezette alakulatokkal együtt Windisch-Gratzcel szemben jelentős erők sorakoztak fel.

 

Erdély

Az unió életbeléptetésekor már élesen szemben állt egymással a magyarság és románság. Az erdélyi főhadparancsnokság nyíltan fellépett a magyar kormány ellen(1848 okt.18.). A császári katonaság a román határőrökre és népfelkelésre támaszkodva indított támadást a gyenge erdélyi magyar haderő ellen, de a kirobbanó székely népfelkelés megakadályozta, hogy az ellenség a kormány bázisát adó Alföldre kitörjön.  A lengyel Józef Bem tábornok március végére kiverte az osztrákokat Erdélyből: gyorsan mozgatta katonáit, folyamatosan alkalmazta a tüzérséget, és nem riadt vissza a merész vállalkozásoktól. Fontosabb ütközetek: Marosvásárhely (1849 jan.13.), Nagyszeben, Piski (1849 febr.9.). Az egyesült magyar seregek élére Kossuth Henrik Dembinskit nevezte ki. A lengyel tábornok határozatlansága következtében Kápolnánál a magyar sereg vereséget szenvedett (1849 febr.26-27.). Windisch-Gratz a csata jelentőségét eltúlozva a felkelés teljes szétverését jelentette a császárnak. Így a Schwarzenberg-kormány elérkezettnek látta az időt az olmützi alkotmány kiadására (1849 márc.4.), amely Magyarországot a centralizált birodalomba olvasztotta.

 A vereség kiélezte a honvéd tisztikaron belül az ellentéteket, Kossuth kénytelen volt Görgeyt kinevezni főparancsnokká

 

A tavaszi hadjárat

Az új hadvezetés az ellenég bekerítését és egy döntő csapás rájuk mérését tűzte ki célul. Április folyamán a honvédség fél tucat csatában legyőzte a császári haderőt, bár a bekerítésből mind Gödöllőnél, mind Komáromnál kicsúsztak az osztrák főerők. Jelentősebb ütközetek:

  • Hatvan (1849 ápr.2.),
  • Tápióbicske (ápr.4.),
  • Isaszeg (ápr.6.),
  • Vác (ápr.10.),
  • Nagysalló (ápr.19.),
  • Komárom (ápr.26.),
  • Buda (máj.21.).

 

Debrecenben, ápr.14-én a magyar országgyűlés kimondta a Habsburg-ház trónfosztását és Magyarország függetlenségét. Az ország államformájáról nem döntöttek, Kossuth Lajost kormányzóvá választották, és Szemere Bertalan vezetésével új alkotmányos kormányt alakítottak. Mivel a nagyhatalmak a Habsburg Birodalmat az európai egyensúly alappillérének tekintették az oroszokkal szemben, a függetlenség kimondása nem segített az ország külpolitikai helyzetén. 1849 tavaszán a magyarság és a  nemzetiségek között érlelődött a megegyezés. Béketárgyalások kezdődtek a szerbekkel és a románokkal. Balcescu közvetítésével megszületett a megbékélési tervezet (1849 júl.14.), aminek a figyelembevételével alkotta meg a nemzetgyűlés a nemzetiségi határozatot. A határozat széles körű nyelvhasználatot tett lehetővé a közigazgatásban és az oktatásban, ugyanakkor elismerte a magyar államnyelvet, s nem biztosította a területi autonómiát.

A további magyar sikerekhez a nagyhatalmak semlegességére lett volna szükség. Azonban Ferenc József segítséget kért I. Miklós cártól (1849 máj.1.), aki bejelentette hadai megindítását máj.9.). Görgey az egyetlen megoldást az erők koncentrálásában látta, bázisául Komárom térségét ajánlotta. Kossuth azonban Perczel és Dembinski javaslata mellé állt, akik az erők egyesítését Szegedtől délre tervezték, ahol nem volt jelentős erőd és az osztrák és orosz seregek is egyesülhettek. Görgey elfogadta a haditerv megváltoztatását, de az osztrák erők legyőzése sikertelen volt. Vácnál már az orosz erőkön kellett utat törnie magának, több csatát vívott, mire elért Arad térségébe (1849 aug.9.). Kossuth a Délvidéken összpontosuló erők vezérévé Dembinskit nevezte ki, aki Temesváron teljes vereséget szenvedett Haynautól. A vereség hírére Kossuth lemondott, a hatalmat Görgeyre ruházta, aki Világosnál 1849 aug.13-án az oroszok előtt feltétel nélkül letette a fegyvert. A többi harcoló alakulat megadta magát. Az osztrák kormányzat a büntetlenséget biztosító ígérettel szemben a bosszút választotta.