Rendszerváltás Magyarországon

A Kádár-korszak utolsó éveit súlyos gazdasági, társadalmi és politikai válság jellemezte, ami végigsöpört az összes közép-kelet-európai szocialista országon.

Gazdasági háttér

• Csak extenzív módon voltak képesek gazdasági növekedésre: nem volt képes a rendszer olyan technológiai fejlődést megvalósítani, amely a hatékonyság, a termelékenység növelésével érte volna el a gazdasági gyarapodást
• Az olajárrobbanás kikényszerítette a hatékonyabb technológiák alkalmazását, amit a rugalmas nyugati piacgazdaság meg tudott oldani, a szocialisták azonban képtelen voltak új növekedési modellt találni, alkalmazkodni a változó világgazdasági kihívásokhoz, ezért megindult a hanyatlási időszak
• Magyarország sem tudott áttérni egy olyan pályára, ami gazdasági növekedést okozhatott volna, hiába kísérletezett az ország gazdasági reformokkal
• A külföldről vásárolt technológiákat nem volt gazdaságos fenntartani, az import csak eladósodáshoz vezetett, hisz hitelből vették
• A kádári vezetés félve az ’56-os események emlékétől, az eladósodás árán is vállalta az életszínvonal-javító politikáját
• A fizetésképtelenségtől az mentette meg az országot, hogy 1982-ben a Világbank és Nemzetközi Valutaalap tagjává vált, és hitelt kapott
• Megkezdődött az infláció, a kormány számos kötött áras termék árát feloldotta

A válság társadalmi hatásai

• Gazdasági pangás és a vállalkozói dinamizmus kibontakozásának kettőssége jellemezte az országot
• Kapukon belüli munkanélküliség – sok embert nem volt gazdaságos foglalkoztatni, de muszáj volt a politikai elvárás miatt
• A magánszektorban egyre több sikeres vállalkozás működött, melyek sokszor jobban jövedelmeztek, mint az állami szektorban, de nem tudtak bővülni, növekedni politikai okokból
• Nem működött megfelelő bankrendszer, hogy hitellel lássa el a beruházókat; a családi vállalkozások saját tőkefelhalmozásának útjában adminisztratív akadályok álltak
• Kialakult egy kettős gazdaság: az volt előnyben, akik maszekban is tevékenykedtek
• A társadalom ugyanakkor a nyugati fogyasztói életmódot akarta folytatni, és aki tehette nyugati termékeket vásárolt (autó); megjelentek a mélyhűtőládák, a VHS videomagnók, a számítógépek
• Növekedésnek indult a szegénység; a városi, többgyermekes, szakképzés nélküli családok voltak a legszegényebbek
• Növekedtek az egyenlőtlenségek

Ellenzéki mozgalmak kialakulása

1988 elejétől a magyar társadalom döntő többsége a változásokat követelte. A válság kibontakozásával párhuzamosan megjelentek különféle illegális ellenzéki csoportok, akik bírálták a rendszert. Véleményüket a szamizdat kiadványokban (saját kiadású) fogalmazták meg, a cenzúra kikerülésével, illegálisan. Az emberi és polgári jogok követelését és védelmét sürgették. Megjelent a Beszélő, a demokratikus ellenzék politikai folyóirata, továbbá nemzeti szempontokat hangsúlyozó mozgalmak alakultak ki.

A népi-nemzeti írók először a hagyományos paraszti világ felbomlásának jelenségeit bírálták, majd felemelték hangjukat a népességfogyással szemben, és a határon túli magyarok védelmében is. Mellettük számos közgazdász is kimutatta a szocialista rendszer életképtelenségét.

Ezek az ellenzéki csoportok 1985-ben Monoron találkoztak, habár szellemiségük különbözött. 45 értelmiségi (filozófus, közgazdász, történész) elemezte a gazdasági-szociális válságot, de nem jött létre egységes ellenzéki mozgalom. A társadalom nagy részére inkább a passzív elégedetlenség volt jellemző, szűk réteg folytatott csak ellenzéki politikát. A nemzetközi presztízs miatt nem léphetett fel a kormány az ellenzékkel szemben.

1985-től az új gorbacsovi vezetése a Szovjetuniónak reformokat hirdetett, de azokat Kádár visszautasította. A meglévő gazdasági és politikai intézményrendszer keretei között szerette volna újra beindítani a gazdaságot. Azonban nem járt sikerrel, nőtt az eladósodás. Nem lett versenyképes a gazdaság, az import-export arány továbbra sem javult. Tudták, hogy kiút csak az állami gazdaságirányítás leállításával lehetséges, és Kádár kezéből egyre inkább kicsúszott a hatalom.

Megteremtették a kétszintű bankrendszert, azaz kereskedelmi bankok hálózatát hozták létre, hogy ellássák a hitelfunkcióikat a lakosság és a vállalkozások felé. Kezdetét vette a privatizáció, a magánosítás a korszerű technológiák iránti igény miatt. Így lehetett tőkét, külföldi partnereket bevonni. Remélték, hogy a veszteséges állami beruházásokból nyereséges cégek lehetnek, de a privatizáció szabálytalanul ment végbe.

A politika átalakulása

1987-től az ellenzéki csoportok formálissá váltak:

• MDF (Magyar Demokrata Fórum) a népi írók csoportosulásából; szabad választásokat követeltek
• SZDSZ (Szabad Demokraták Szövetsége) a demokratikus ellenzék alapításával
• Fidesz (Fiatal Demokraták Szövetsége) mint független ifjúsági szervezet, 35 évig.

Amikor többpártrendszer alakult ki, a szerveződések egy része párttá alakult, többen civil szervezeteket működtettek. A szerveződések egyre komolyabb támogatást kaptak külföldről is (anyagi eszközök, nemzetközi kapcsolatok kiépítése). Szélesebb köröket is elértek, hiszen sokan szimpatizáltak bizonyos ügyekkel (pl. Bős-nagymarosi vízi erőmű ellen a Duna védelmében, Ceausescu-rendszer magyar kisebbségellenes politika ellen, a falurendezési tervezet létében veszélyeztette a magyarságot, ezért tüntetés Budapesten, a hatalom tolerálta, 1988 nyár).

Kádárt eltávolítják (idős és beteg), helyette Grósz Károly kerül az ország élére, azonban ,,rendpárti” keményvonalas elképzeléseit a szovjetek sem támogatták. A pártvezetés kettéoszlott reformpártiakra és reformellenzőkre. Ezután Németh Miklós lett az új miniszterelnök, kormánya a békés átmenet híve volt.

Közben Pozsgay Imre (MSZMP) 1989-ben elsőként nevezi ’56-ot népfelkelésnek, nem pedig ellenforradalomnak a rádióban, mellyel már a hatalom legitimálása is megkérdőjelezhetővé vált. Ugyanebben az évben megünnepelték ’48-at, és újratemették Nagy Imrét és társait is. Tovább folytatódott a pártosodás, a Kisgazdapárt és az MSZDP újjáalakultak, valamint formálisan is párttá vált az MDF és az SZDSZ.

Eközben az ellenzéki szervezetek és pártok felállítják az Ellenzéki Kerekasztalt (EKA) 1989 tavaszán:

• Egyeztetik és közösen képviselik álláspontjukat a hatalommal szemben
• Az EKA a Nemzeti Kerekasztal révén tárgyalásokat folytatott az MSZMP-vel
• A tárgyalásokon kidolgozták az új politikai intézményrendszer alapjait; volt, amiben nem értettek egyet az ellenzéki résztvevők, de 1989. szeptember közepére az EKA megállapodást írt alá a hatalommal
• Ezt az országgyűlés is megszavazta, hiába nem voltak legitimek; tehát az országgyűlés fogadta el az alkotmánymódosítást és az új törvényeket, de a döntéseket a Nemzeti Kerekasztal keretei között hozták