Az 1848-as európai forradalmak és a magyar szabadságharc

A társadalmi átalakulás alapjává  a nemesi kiváltságok eltörlése, a törvény előtti egyenlőség és a közteherviselés rögzítése vált. Megvalósult a kötelező örökváltság: az úrbéres jobbágyok szolgáltatásainak megszüntetése és földesúrnak fizetendő állami kárpótlás ígéretével a volt jobbágyok tulajdonosai lettek telküknek. Eltörölték az ősiséget és az egyházi tizedet. A bevett vallásfelekezeteket  – katolikus, evangélikus, református, görögkeleti és az ekkor azzá váló unitárius egyház – egyenjogúsították.

~  A törvény megalkotói számos rendelkezést ideiglenes jellegűnek tekintettek, illetve bizonyos kérdéseket nyitva hagytak. A nem úrbéres jellegű terheket nem törölték el, s a jobbágyfelszabadítás csak a telkes jobbágyokat juttatta földhöz, míg a parasztság 60%-a zsellér volt. Ezt a törvényt a magyar kormányzat – szembesülve a parasztmegmozdulásokkal

– csak alapnak tekintette, s az 1848 nyarán összeülő népképviseleti országgyűlés elővette a kérdést, bár törvény 1848. szeptember 15-én csak a szőlődézsma eltörléséről született. Nem törölték el a céheket sem.

~  Az Április Törvények  nem rendezték egyértelműen Magyarország és a Habsburg tartományok viszonyát, s ebből adódóan az önálló magyar külpolitika lehetőségeit (tekinthető- e a király személye körüli miniszter külügyminiszternek), a magyar hadsereg megszervezésének módját, a pénzkibocsátás és államadósság megosztását sem. Az alkotmány a  Pragmatica Sanctio alapján állt, de értelmezését (perszonálunió vagy szorosabb kapcsolat köti össze Magyarországot és az örökös tartományokat) a két fél az erőviszonyok alakulásától tette függővé.

~  Nem született 1848-ban külön nemzetiségi törvény sem,mivel a liberális politikusok az egyéni polgári szabadságjogok biztosítását elegendőnek ítélték. Kimondatlanul, de a magyar vezetés az „egy politikai nemzet létezik, a magyar” koncepciója alapján állt, s így még nyelvi-kulturális autonómiában sem gondolkodott. Kimaradt az Áprilisi Törvényekből a többször tárgyalt  zsidó emancipációs (egyenjogúsítási)  törvény is, az 1848 tavaszán tapasztalható zsidóellenes megnyilvánulások miatt. Csak az 1848-49-es szabadságharc tapasztalatai fogadtatták el 1849. július 28-án a nemzetiségi és a zsidó emancipációs törvénytA forradalmi tömegek azt várták, hogy minden gondjuk megoldódik: több földet, erdőt stb. szerettek volna.

A kormány a nemesség támogatásának elvesztése nélkül azonban nem adhatott többet. Ezért a zavargások színhelyére kormánybiztosokat küldtek ki, akik meggyőzéssel, s ahol kellett, erőszakkal hajtották végre a törvényt. A probléma nem vezetett robbanáshoz, amiben jelentős szerepet játszott, hogy a magyar jobbágyfelszabadítás valóban kedvező volt a jobbágyság számára. A feszült légkörben azonban felszínre törtek a parasztságot sújtó megoldatlan problémák. A szőlőt jórészt volt majorsági földeken telepítették, így azok után nem szűntek meg a szolgáltatások; az Urbárium után a majorsági földeken kihasított telkek szintén nem szabadultak fel. A magyarországi helyzetet megkönnyítette – szemben Erdéllyel -, hogy az 1767-es Urbárium elválasztotta a majorsági és úrbéres földeket, s így a végrehajtás során erre alapozva lehetett a földeket felosztani.

A magyar kormánynak tisztáznia kellett az Ausztriához fűződő viszonyt. Se az osztrák, se a magyar politikai vezetőréteg nem rendelkezett kiforrott állásponttal, hogyan lehet  az alkotmányosság, a polgári állam viszonyai közt megteremteni a birodalmi egységet és a birodalmon belüli egységet. Az Államtanács és az osztrák kormányok a megoldást a magyar hadügy- és pénzügyminisztérium beolvasztásában látták. A magyar vezetés e tárcák elvesztésébe nem volt hajlandó belenyugodni. Mivel azonban katonai fellépésre nem volt erejük, elsőként a nemzetiségieket kívánták felvonultatni. A magyar és osztrák kormány közt számos kérdésben feszültség alakult ki. Batthyány többszöri kérése ellenére a magyar sorozású ezredeket nem küldték haza, ezért utasítást adott az első tíz honvédzászlóalj toborzására (május 16.). Kossuth Lajos pénzügyminiszter június 17-én szerződést kötött a magyar bankjegyek forgalmazására. Az új országgyűléstől 200000 újoncot és a felszerelésükhöz szükséges pénz megszavazását kérte.