A Jagellók kora Magyarországon – (1490-1526)

1. Magyarország a Habsburg és a Török Birodalom árnyékában

Mátyás halála után ismét trónviszályok kezdődnek. A jelöltek:

1. Corvin János
2. I. Habsburg Miksa német-római császár
3. Jagelló Ulászló cseh király és öccse
4. János Albert lengyel herceg

Corvin János a bosnyák királyi és a szlavón hercegi címért, valamint a horvát bánságért és a Hunyadi-birtokokért cserében lemondott trónigényéről. Utóbb ugyan meggondolta magát, de Báthory István erdélyi vajda és Kinizsi Pál alsó-magyarországi főkapitány hadai fegyverrel kényszerítették a megállapodás betartására¹.

A rákosi országgyűlés 1490. július 15-én II. Ulászlót választotta királlyá (1490-1516). A megválasztásának feltételeit rögzítő egyezményben megígérte, hogy nem vezet be újításokat, eltörli az egyforintos állami adót, és a királyi tanács és a rendek megkérdezésével kormányoz majd. Ulászló megválasztása mellett szólt², hogy származása reményt nyújtott a Cseh- és Lengyelországgal fennálló viszályok tartós rendezésére, s távol tartotta a tróntól a magyar nemesség körében népszerűtlen Habsburgokat.

János Albertnek nem voltak támogatói, s trónigényét fegyverrel sem sikerült érvényesítenie. 1491 elején kiegyezett bátyjával és lemondott trónigényéről sziléziai és magyarországi birtokokért.

Miksa támadása veszélyesebbnek ígérkezett.

Ulászlónak sikerült pártjára vonnia Mátyás zsoldosseregét³. Komoly szerepük volt Ulászló sikerében. Utána azonban feleslegessé váltak, fosztogattak. A török határra, a Száva mellé vezényelték őket. A török területekre nem mertek beütni, helyette a lakosságon élősködtek. Végül Kinizsi Pál 1492 nyárutóján számolta fel a sereg még meglévő maradványait.

A belvillongások felkeltették a török támadókedvét. Kinizsi törökföldi beütésekkel igyekezett fékezni a törökök megnövekedett támadókedvét. 1495-től azonban helyreállt a béke. Az elmaradhatatlan határvillongások ellenére a Jagelló-kor első 20 esztendejébem egyetlen fontosabb erődítmény sem cserélt gazdát.

Válaszul a magyar rendek azon határozatára, hogy Ulászló utód nélküli halála esetén többé nem választanak idegen uralkodót, Miksa 1505 szeptemberében hadat üzent Ulászlónak. A Jagelló és a Habsburg-ház azonban 1506. márciusában végül is kiegyezett: családi örökösödési szerződésre léptek egymással. Eszerint Miksa unokája, Ferdinánd feleségül veszi Ulászló lányát, ennek esetleg születendő fia pedig Ferdinánd húgát, Máriát. A dinasztikus szerződés ismertté válása után a magyar rendek rákényszerítették a királyt, hogy hadat üzenjen Miksának, de mivel Ulászlónak 1506. július 1-jén fiúgyermeke született, a háború aktualitását vesztette.

A Jagelló-kori Magyarországot nem érte idegen támadás

Belpolitika:

II. Ulászló üres államkincstárt örökölt, s az államháztartás egyensúlyát soha többé nem sikerült helyreállítani. A passzív és erélytelen Ulászlótól távol állt a kormányzat megreformálásának gondolata. Az ország irányítása átcsúszott a királyi tanács kezébe. A királyi tanácsban a főkancellár volt a hangadó, aki hovatovább második „királlyá” vált. Ezt a tisztet a kancelláriai szolgálataik jutalmául esztergomi érsekségre emelt hivatalnokok töltötték be.

A bárók⁴ külön jogokat szereztek maguknak.

A főúri-főpapi érdekcsoportok összetétele gyakorta változott, a belpolitikai élet áttekinthetetlenné, az ország csaknem kormányozhatatlanná vált.

Az egyik legbefolyásosabb főúr Szapolyai János (1510-től erdélyi vajda) volt.

2. Az 1514. évi parasztháború

1512. áprilisában II. Bajazidot I. Szelim (1512-1520) váltotta fel a szultáni trónon. Mivel az 1510-ben lejárt békeszerződést még nem újították meg, a határ mentén fellángoltak a harcok. A helyi török erők elfoglalták a szreberniki bánságot, amivel ötven év után először jelentősen sikerült módosítaniuk a határokon. Az újabb török sikerek hatására X. Leó pápa 1513-ban keresztes hadjáratot hirdetett és annak vezetésével Bakócz Tamás bíborost, esztergomi érseket és főkancellárt bízta meg. A felhívás váratlanul élénk visszhangra talált: április végén május elején már mintegy 40 000 parasztkeresztes gyülekezett a kijelölt táborhelyeken. Alighogy a hadszervezés megkezdődött, máris összeütközésekre került sor a keresztesek és a köznemesek között, akik kezdettől fogva görbe szemmel nézték a vállalkozást. Leginkább ők szenvedték meg ugyanis a hadbaszálltak hiányát, s nekik kellett legjobban tartaniuk az ilyesfajta ellátatlan seregeket árnyékként kísérő kihágásoktól. Mezőtúron május első felében véres összecsapásra is sor került.