Hellenisztikus kor – Az ókori művészet – II. rész

A pergamoni nagy oltár kétségkívül a legjelentősebb, de hatalmas méretű oltárok voltak például Magnésziában is, és hellénisztikus koriak azok az oltármaradványok, amelyek ma is láthatók az itáliai Agrigentóban, Siracusában vagy Paestumban. Ezeken a kolosszális oltárokon nem mutattak be áldozatot, és nem őrizték rajtuk a szent tüzet sem. A hellénisztikus, minden más istent egységbe fogó, univerzális Zeusz nem tartott igényt ajándékokra, áldozatokra, tömjénre; az oltár csak azt jelképezte, hogy Zeusz mindenütt jelen van.

A városi életben azonban továbbra is elengedhetetlen volt a helyi istenek kultusza, és számukra a klasszikus minta szerint építettek templomokat. Az athéni Olümpieion és a Milétosz melletti didümai Apollón-templom bizonyos elemei ázsiai eredetűek. Az i. e. III. században épült didümai Apollón-templom hüpaithrális típusú; hatalmas cellája nyitott belső udvart képez, a homlokzatokon két oszlopsorral. A didümai templom, valamint Héra szamoszi és Artemisz epheszoszi temploma volt az ión föld három legnagyobb épülete. A didümai dekasztülosz típusú, vagyis a keskenyebb oldalon tíz oszlop állt. A templom feltárása nagyon nehéznek bizonyult, mert a talaj elmocsarasodott. Az alaprajzot ennek ellenére sikerült felismerni, és mivel három oszlop áll, az épület magasságára is következtetni tudunk. Az udvart belülről szegélyező oszlopok a falakhoz simultak, és ión stílusú stukkófejezetekben zárultak.

Ebben a korban az új építészeti elképzelések és alapelvek Egyiptomból és Ázsiából, mégpedig elsősorban a kis-ázsiai görög városokból sugároztak ki. Éppen ezért fontos, hogy nyomon kövessük a klasszikus stílusok fejlődését Keleten a hellénisztikus kor folyamán.

A dór rend, amennyiben Kis-Ázsiában alkalmazták, mindig sallangmentes értelmezést kapott. Az oszlopfők echinusa profilban többé nem ívelt, hanem ferde egyenest mutat. A hagyományosan zömök és egymáshoz közel álló dór oszlopok erősen megnyúlnak és távolodnak egymástól. Az ión építésrend is tovább fejlődött Ázsiában, és kialakultak azok a vonásai, amelyeket római utánzataiból olyan jól ismerünk. Az oszlopok bonyolult, magas talpon állnak, volutás fejezetükről elmarad a jellegzetes tojásléc, viszont palmetta-, rozetta- és akantuszdíszek egészítik ki. A periklészi időktől ismert, de ritkán alkalmazott korinthoszi oszlop is tökéletesedett, és a hellénisztikus korban rendkívül népszerűvé vált. Az ekkor kikristályosodott korinthoszi építésrend mintája az athéni Zeusz-templom, az Olümpieion.

Kis-Ázsiában rendkívül kedvelték az építészet szabályait, alapelveit taglaló értekezéseket. A leghíresebb szakíró az i. e. II. században Hermogenész volt, akinek írásait, Vitruvius szerint, Itáliában is olvasták. E szerint az ión városok már ebben a korban ellátták a távoli nyugatot építészekkel, vagy legalábbis az építészetre vonatkozó gondolatokkal. A köztársasági Róma néhány temploma ión stílusú, és más, kevésbé fontos települések műemlékei is arra utalnak, hogy Latium hellénisztikus építészei tanulmányozták és a gyakorlatban is alkalmazták Hermogenész szabályait. Mivel Hermogenész elveszett írásait nem olvashatjuk, fontosnak tűnt az általa tervezett épületek megismerése. Ezért kísérte különösen nagy érdeklődés annak a magnésziai Artemisz templomnak a feltárását, amelyet az ókoriak Hermogenész fő műveként emlegettek. A magnésziai templom sok újítása – például az oromzat hátfalán, a szoborcsoport helyén vágott három nyílás – nem mindig szerencsés. Homlokzatán nyolc oszlop volt; a két középső valamivel távolabb állt egymástól. A kis cellához hatalmas előcsarnok csatlakozott: külső oszlopait meghatározott magasságig falak kötötték össze, ahogy az a Ptolemaiosz-kori Egyiptomban volt szokásos. Hermogenész minden ókori tapasztalatot összegyűjtött könyveiben, épületein pedig e tapasztalatok önálló kombinációjával próbálkozott.

  A hellénisztikus építészek tehát arra törekedtek, hogy elszakadjanak a már kialakult formáktól. Erre a törekvésre példa az i. e. IV. század közepén dolgozó Pütheosz is, a priénéi Athéné Poliasz-templom építésze, a halikarnasszoszi Mausszóleion vezető mestere. Pütheosz egy megoldással megfosztotta az ión gerendázatot a fríztől; az oromzat pereme közvetlenül az architrávra támaszkodik. A reliefekkel díszített sáv azonban az ión rend elengedhetetlen elemének tűnik, nélküle az architráv veszít harmóniájából.