Hirdetés

Hellenisztikus kor – Az ókori művészet – II. rész

28 perc olvasás

Félkörös színházának lépcsőfokain az előadások iránt érdeklődő polgárok foglaltak helyet. A színházat egy kis templom választja el a mögötte elhelyezett hatalmas küzdőtértől, amely a testgyakorlás színtere volt. A küzdőteret oszlopcsarnok veszi körül, ahol sétálni, beszélgetni lehetett, és amely valószínűleg a könyvtárat is magába foglalta.

Hirdetés

Sok hellénisztikus város másik fontos eleme a buleutérion, a városi tanács palotája volt. Kis-Ázsia számos városa olyan fokú autonómiát élvezett, hogy ebben az épületben saját kis szenátusa ülésezett.

A milétoszi tanácsház bejárata kis propülaia volt, homlokzatán négy oszloppal. Áthaladva rajta egy négyszögletes, oszlopokkal szegélyezett udvarba jutottak. Az udvar közepén található emelvény oltár vagy egy dicső polgár sírja lehetett, hasonló a héróonokhoz. Hátul kaptak helyet a hivatali helyiségek és maga a tanácsterem.

A színház egyetlen hellénisztikus városból sem hiányozhatott. Még a legeldugottabb, a sivatag szívében és az állam határán található városok is rendelkeztek színházzal. A hellénisztikus színház típusa eltért a klasszikus görögétől; főleg a színpad változott meg és lett egyre fényűzőbb. A színészek száma nőtt, és olyan színpadokra volt szükség, amelyek képesek a leglátványosabb előadások befogadására is. Így keletkeztek az oszlopokon álló, már önmagukban is monumentális színpadok. A fokozatosan gazdagodó díszítés a római korban már egyértelműen fényűző volt. A színpad két oldalán kettős ajtón léptek be a színészek és a kórus. Az előadás kezdetben a kerek orkhésztrán, a hellénizmus időszakában pedig egy kiemelt pódiumon játszódott (az orkhésztrában ekkor már csak a kórust helyezték el). A nézők félköríves lépcsősorokon ültek, a kulisszát a színtér mögötti szkéné szolgáltatta.

Az i. e. IV. században épült epidauroszi színházban rögtön szemünkbe ötlik a lent, középre rajzolt kör. Ez határozza meg a görög színház alaprajzát; Vitruvius szerint a színpad helyét az alsó lépcsősor meghosszabbításával kapott kör érintőjével jelölték ki. Ebben a körben állt a kórus. A hellénizmus idején a kórus szerepe szinte megszűnt, hiszen az újkomédiában a mellékszereplők monológjaikat megjegyzésekkel kísérték, kommentálva az eseményeket. Ezután tehát már nem volt szükség a görög színház teljes körére, a közelebb hozott színpadot pedig valamilyen magas építménnyel zárták le, amely visszaverte a hangot.

Hirdetés

A közönségnek helyet adó lépcsősorok a hellénisztikus városok színházaiban hatalmas méreteket öltöttek. A városok színházukkal kérkedtek, és még a legkisebbek is több ezer nézőre méretezték őket. A magas rangú papoknak és tisztségviselőknek nagyszerű márványszékeket tartottak fenn az első sorban.

Hogy a hellénisztikus városról teljes képünk legyen, érintenünk kell a sírokat is, bár ezen a téren igen nagy az eklekticizmus, mivel a soknemzetiségű Görögország minden táján tovább éltek a helyi halotti kultuszok. Athénban a polgárok továbbra is a Kerameikoszban temették el halottaikat, de a sírokról a nagyméretű sztélék az i. e. IV. század legvégén eltűntek. A megszokott témák – például az örök búcsú – gyakran egészen kis reliefen, akantusz-akrotérion alatt jelennek meg. Máskor, így néhány elegáns, halotti urnára emlékeztető vázán, a motívumok kizárólag díszítő jellegűek. Kis Ázsiában a Mausszóleionra emlékeztető sírépületek élnek tovább, általában egyszerűbb változatokban. Ezek típusát a rómaiak is átvették.

Sok kis-ázsiai városban maradtak fenn szarkofágok, egyik-másik rendkívül gazdag díszítéssel. A szarkofágba való temetkezés nem görög, hanem keleti eredetű, és a márványkoporsókat még a kereszténység általánossá válása után is sokáig Kis-Ázsiából hozatták be Görögországba és Rómába. A reliefdíszek kezdetben mégis a görögök kedvelt témáit ábrázolták, ugyanazokat, amelyeket a halotti urnákon találunk: gyászba öltözött siratóasszonyok, a temetés alkalmából rendezett kocsiversenyek, csata, vadászat és lakoma.

A vallási rendeltetésű épületek ragaszkodnak leginkább a kialakult hagyományokhoz, de ebben az építkezési formákat megújító korban még ezeken is érezhető a mindent átfogó változás. A kor megőrizte ugyan az egyes istenek kultuszát, de filozofikusabb jellegű, panteisztikus hitének jobban megfeleltek a gazdagon díszített, nagyméretű oltárok, egy elvontabb istenséghez szóló áldozatok. Az oltár régebben a templom előtt állt; emlékeztetett a mükénéi oltárra, amely a megaron előtt, az udvaron kapott helyet. A hellénisztikus korban viszont gigantikus méretű, önálló oltárokat építettek. Ezek a hatalmas, esetenként domborművekkel díszített kőemelvények pompájukkal tükrözték, milyen jámbor érzelmekkel viseltetnek építőik az újraértelmezett, kozmikus Zeusz, az ég és a föld atyja iránt.

Lapozz a további részletekért

1 2 3 4 5 6


Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!