Hellenisztikus kor – Az ókori művészet – II. rész

Délosz egyik érdekes épülete a Bikák oszlopcsarnoka. A hosszú csarnok födémgerendáit pilléreken nyugvó, térdelő bikákat ábrázoló gyámkövek tartják. Az állatábrázolásos oszlopfő vagy gyámkő a római korban gyakori; a rómaiak sokat átvettek a hellénisztikus korban létrejött építészeti típusok közül. A szent helyek köré – nemcsak Déloszban, hanem másutt is – virágzó városok települtek, és ezekben világi rendeltetésű épületekre is szükség volt. A Bikák oszlopcsarnoka ünnepségeknek és gyűléseknek adhatott helyet.

Délosznál is szabályosabb elrendezésű Priéné, KisÁzsia híres hellénisztikus városa, amelyet négyzethálós útrendszerjellemez. Priénét a berlini múzeum megbízásából 1895 és 1899 között tárták fel. Priéné a Maiandrosz folyó fölé nyúló sziklás hegyfokra települt; az utcák által kialakított teraszokróljól látni a síkságon kígyózó, majd a tengerbe vesző folyót. Az erősen lejtős terep ellenére a hat vízszintes és a tizenhat merőleges utca derékszögben metszi egymást. A merőlegesek lejtése azonban olyan nagy, hogy a szintkülönbséget csak lépcsők építésével lehetett áthidalni. A kereszteződésekben márványpadokat állítottak és közkutakat építettek. A korsót egy nyíláson keresztül lehetett a fedett víztartályba meríteni.

A házak az utcák felé csak a legszükségesebb mértékben nyitottak; ha két utcával érintkeznek, akkor bejáratuk a járókelők elől rejtett kisebbre nyílik. A kaputól folyosó vezet a négyszögletes udvar oldalába. Valamennyi szoba erre az udvarra nyílik, így az a díszesebb terem is, ahol a látogatókat fogadták és étkeztek.

A déloszi és a priénéi lakóházak elrendezése meglehetősen egységes. Mindegyikben van egy többé-kevésbé nagy központi udvar, ami kezdetben hiányzik a köztársasági kor római lakóházaiból. Ez a különbség a két típus eltérő eredetéből fakad. Az i. e. I. század kezdetén divatba jöttek Rómában a görög szokások, és megjelentek a belső udvaros házak. A hellénisztikus lakóházak külseje nem volt díszes, az udvart azonban reprezentatív oszlopcsarnok vette körül. A hellénisztikus nagyvárosokban, így például Alexandriában vagy Antiokheiában többemeletes házak is voltak. A déloszi és priénéi típusok a kevéssé népes, épületekkel nem telezsúfolt településeknek feleltek meg.

Priénében az üzletekkel teli piacot, az agorát egy nagy oszlopcsarnok, a sztoa uralja, mint valami fedett sétány. Az oszlopcsarnokok nagy száma jellemző ezekre a félig független keleti városokra, amelyeknek Nagy Sándor utódai annyi előjogot juttattak. A tehetős polgárság ezekben a csarnokokban vitázott, ahol nem érte napsütés meg – az egyébként itt elég ritka – eső. Voltak kétemeletes oszlopcsarnokok is, mint például Pergamonban az az oszlopos tér, amelyet baszilikének neveztek, és kereskedelmi ügyleteket bonyolítottak le benne. A felső csarnok korlátját hadizsákmányokat megörökítő domborművek díszítik (ezt a témát majd a római császárság művészete aknázza ki teljesen). A pergamoni tér északi részén kapott helyet a híres, az alexandriai után a legnagyobbnak számító könyvtár. A könyveket – a pergamen- és papirusztekercseket – egy négyszögletes terem falaiba mélyített fülkékben tartották.

A hellénisztikus korban a városi könyvtár néha külön elhelyezést kapott. Az osztrákok által feltárt epheszoszi könyvtár például homlokzatán két sor nyílással is rendelkező, pompás épület volt. A kéziratokat és tekercseket a falak mentén, az oszlopok között nyitott szögletes mélyedésekben tarthatták. A terem végében még ma is látható egy nagyobb fülke, amelyben talán a várost jelképező szobor vagy a könyvtárat építtető uralkodó istenített képmása állt. Az epheszoszi könyvtárnak egy római utánzata is ismert: Caracalla római thermáinak ásatásakor a küzdőtér két oldalán feltárt épületszárnyakban ugyanolyan falmélyedéseket és oszlopokat találtak, mint az epheszoszi könyvtárban. Mivel az ókori szerzők ezeket az épületrészeket könyvtárként emlegetik, rendeltetésüket illetően nem lehet kétségünk.

A fiatalok testi és szellemi nevelését szolgálta a gümnaszion, a mi gimnáziumunk őse. A szicíliai Szolusz (ma Solunto) gümnaszionja nem sok helyet foglalt el; helyiségei egy kétemeletes (alul dór, felül ión) oszlopcsarnokot zártak közre. Az egészében és részleteiben kis intézmény nyilván megfelelt a település igényeinek. A görög gümnaszion tipikus megnyilvánulásának mégis a Szürakuszaiban (a szicíliai Siracusában) feltártat kell tekintenünk.