Petőfi életrajza, pályaképe

A Sors, nyiss nekem tért című művét 1846. áprilisában írta. Az elején valamit tenni akar, a 4. szakaszban megtalálja, hogy mit: meghalni az emberiség javára. Itt magányos, ez egyedi tett, a népnek ebben semmi szerepe. Egyedüli tett, nincs szó se a nép pozitív, se negatív szerepéről. Maga a cél a halál az emberiségért. Imitatio Christi. Megváltó költő. Megszólítással kezdődik, újszövetségi képanyag, ritmus felgyorsulása, aprózás, ettől zaklatott, magasztos nyelvezet óda. Altruista, elégikus. Isteni dicsőséget nyer.

7. Romantikus személyes líra (Minek nevezzelek?, Szeptember végén)

Petőfi 1848. januárjában írta a Minek nevezzelek? című versét. Az utolsó sorban eljut a kérdésre a válaszhoz, de az utolsó refrén ezt megkérdőjelezi: elégséges-e ez? A költemény mintha az arcot írná le, minden versszaknak van egy központi gondolata, ami köré az egész felépül. Szem, tekintet (összefüggenek), tekintet, hang (párhuzam), hang, ajkak (összefüggenek), szem, ajak (párhuzam). Megnevezni az ókorban még az uralkodást, birtoklást jelentette, az újkorban főleg megismerést jelent. Fokozatosan akar birtokolni, megismerni, míg el nem jut az egészhez. A metaforák képei és jelöltjei szoros összefüggésben állnak egymással. Sugár, csillag – fénylik az égen – metafizikai érték. Tiszta patak – erkölcsi, természeti érték. Szem hordozza a metafizikai, erkölcsi, természeti értékeket is. Galamb, olajág – bibliai kép, de képzavar, mintha rosszul lenne összerakva, minden versszak egy-egy allegória. Harmadik versszakban a tavasz kép, képzettársításban a hang (tavasz) a halálból való feltámadást, újraéledést jelent. Csalogány dala – szerelem képe is megjelenik a negyedik versszakban (ajak, csók). Lángoló rubinkő – metafizikai értékek, magasztos tartalom. Legvégén jönnek a megnevezési kísérletek, először metaforákkal. Első négy szakasz az arc leírása alapján jellemzi a személyt. Nehéz lehet megnevezni. Hitvesem csak részben igaz. Első négy szakasszal feltölti jelentéssel a hitves szót. Utolsó kérdés: még sokkal több mindennel fel lehetne tölteni. A költészet eszközei sem elegek arra, hogy kifejezzék az érzéseket. Rapszodikus jellegű. Második versszakban képzavar, hibának tekinthető, de a szenvedély következménye. Kérdés: a költészet, nyelv képes-e a lényegi mondanivaló közlésére. Nem befejezett, keretes szerkezet, lezáratlanság.

Szeptember végén: 1847. szeptember. Elmúlik a nyár, élete, nő szerelme. „de látod amottan …” a második versszak alapján a nőnek szól. Párhuzam: nyár van, de már a havasokban látszik az ősz, fiatal – öreg, élet elmúlik. Figyelmeztetni kell a nőt, meg kell neki mutatni, hogy van elmúlás, mert a nő a jelenben él, felületes. „Ki most fejedet …” idill pillanat, a nő átéli, átadja magát ennek a pillanatnak, a férfi arra gondol, hogy mi lesz, ha meghal, számára nem létezik boldogság, látja a jövőt, halált. A nő számára van boldogság, de ez csak pillanatnyi. A férfi szerelmét nem befolyásolja a halál. Tragikus a szerelem, nem azonos a boldogsággal, magában foglalja a halált. A nő csak a pillanatban él. A férfi szerelme értékesebb a nő szerelménél, szexizmus, nem meglepő a XIX. században. Petőfi verseiben az erotika nincs jelen, a szerelem itt is csak filozófiaként jelenik meg. A gócpont egy filozófiai töprengés, ezt nem az elvont fogalmak szintjén mutatja be, hanem egy képzelt helyzetet vázol föl. A költő szemlélődik, az őszülő tájat nézi, s ez adja az indíttatásokat a filozofáláshoz. Nem tájleíró költemény, hanem kontempláció. Kontemplatív líra: valaminek a szemléléséből indul ki, majd filozofikus tartalom (különböző fajták). Az első verslábban nem szerepelhet anapesztus (4, 4 és feles) a többiben csak ez szerepelhet. Ez kötöttebb forma. A verselés nagyon dallamos, keresztrím is hozzájárul. Ez az elégikus hangnemet erősíti. Ezekben a költeményekben semmi jele nincs a népiességnek, a nemzeti költőt látjuk, a romantika műfajait, témaválasztását gyakorlja. Nem a népnek, hanem mindenkinek ír. Ez a törekvés 1845-1846-ban indult, most tetőzött. Petőfi mindenkinek író költő lett.

8. Költészete a forradalom idején (Nemzeti dal, A királyokhoz, A márciusi ifjak, Az Apostol)

1844-ben (47?!) Petőfi érdeklődése a politika felé fordult. A francia forradalom történetét olvasta jakobinus szellemű írásokban. Ez hatással volt álláspontjára. Petőfi körül kialakult egy radikális csoport, a Tízek Társasága. Ez fiatal írókból állt, akik nagyobb honoráriumot akartak a kiadóktól. Életképek címmel újságot indítottak, és elhatározták, hogy más lapoknak nem írnak, csak az Életképekben jelentetik meg írásaikat. Az újságot viszont elvették tőlük. Ennek ellenére a fiatal írók együtt maradtak és politizáltak. A Tízek Társaságából Fiatal Magyarország nevű szervezetük alakult ki. Most már függetlenséget és köztársaságot akartak. A Pilvax volt a törzshelyük. A forradalmat 19-ére tervezték, de a 14-i bécsi forradalom miatt 15-e lett.