Petőfi: Egy gondolat bánt engemet…

Életrajz

Petőfi Sándor 1823-ban Kiskőrösön született. 1824 októberében a család Kiskunfélegyházára költözött. Petőfi összesen kilenc iskolában tanult, ebből adódóan nagyon fiatalon igen gazdag élettapasztalattal rendelkezett. 1835-1838-ig Aszódon tanult, s itt a legelső tanulók egyike. 1838-ban a tanév végén ő mondja a záróünnepségen a búcsúbeszédet. Ez a költemény a Búcsúzás (1838), mely Petőfi első ránk maradt verse. 1838-ban beiratkozott a Selmeci líceumba. Itt ismerkedett meg alaposabban az újabb magyar költészettel, Csokonaival és Vörösmartyval. Édesapja, aki 1838-ban tönkrement, nem bírta tovább finanszírozni fia tanulmányait. Ekkor kezdődött életének az az 5-6 éve, mely tele volt nyomorral, szenvedéssel, örökös vándorlással. 1839 szeptemberében beállt önként katonának. A vékony, gyenge testalkatú fiú azonban nem bírta a katonáskodás megpróbáltatásait, s 1841 végén elbocsátották a katonaságból. Leszerelése után sehol sem lelte nyugalmát, s éveken át ide-oda sodródott az országban. 1842. május 22-én az Athenaeum című folyóiratban megjelent nyomtatásban első verse, A borozó. Gyakran volt színész ebben az időszakban, s általában különböző társulatoknál színészkedett rövidebb ideig. Kapcsolatba került a fővárosi értelmiségi ifjúsággal, s naponta megfordult a Pilvax kávéházban. 1844. februárjában nekivágott a pesti útnak azzal a szándékkal, hogy költő lesz. Felkereste Vörösmarty Mihályt, aki már a korábbi években is segítette, s az ő ajánlatára a Nemzeti Kör vállalta verseinek kiadását. 1844-ben megjelent A helység kalapácsa című komikus eposza, s két hét múlva első verseskötete is napvilágot látott Versek 1844-48 címmel, s belefogott a János vitézbe. Pesten ismerkedett meg első szerelmével Csapó Etelkével, aki azonban váratlanul meghalt. A meg nem valósult szerelemvágy és a gyász költeményeit egy versciklusba gyűjtötte össze (Cipruslombok Etelke sírjáról). Egy újabb sikertelen szerelem következett életében, mivel Berta szülei nem engedték, hogy Petőfi elvegye lányukat. A Berta-szerelem verseit a Szerelem gyöngyei versciklusban adta ki 1845 októberében. 1845 októberében megjelent második verseskötete (Versek II.). Lelkiállapotának hű tükre az a Szalkszentmártonban írt 66 epigramma, mely könyv alakban Felhők címmel jelent meg. 1846 tavasza fontos fordulópont életében és költői útján. Ebben az évben sikerült kigyógyulnia kedélybetegségéből. 1846 szeptemberében ismerte meg Szendrey Júliát, aki később felesége lett. Róla szólnak a Júlia-versek. 1847. márciusában jelent meg Összes költemények című kötete. 1848. januárjától a forradalomvárás lázában égett. Március 15-ének egyik vezetője, de az elért politikai eseményeket kevesellte. Királyellenes verseket írt, népgyűléseket szervezett, szembekerült vezető politikusokkal, s így került sor arra, hogy júniusban a képviselőválasztáson nemcsak nem jutott be a nemzetgyűlésbe, hanem menekülnie kellett. Ez a kudarc nem múlt el nyom nélkül. Ennek következményeként született meg Az apostol, mely politikai nézeteinek módosulását jelentette. 1848. decemberében született meg fia, Zoltán Debrecenben. 1849. januárjában jelentkezett Bem tábornoknál. Feljebbvalóival többször összeütközésbe keveredett, ezért lemondott tiszti rangjáról. Súlyos anyagi gondok is gyötörték mivel nem kapott fizetést. Mezőberényben megírta Zoltánka életrajzát, egy nagy történelmi drámába kezdett. Lényegében civilként vett részt a segesvári csatában. Itt és ekkor tűnt el örökre Petőfi 1849. július 31-én. Egyesek szerint fogságba esett, mások szerint meghalt és tömegsírba került. Sajnos ez soha nem derül ki. Petőfi előtt a családi élet intimitásai nem voltak költői témák. Petőfi jelentős újszerűsége, hogy legszemélyesebb, legbensőbb családi kapcsolatairól is fesztelen, közvetlen modorban közügyként beszél. Az Egy estém otthon című művét 1844-ben írta. A költő nagy művészi erővel imitálja a kötetlen, könnyed családi társalgás természetességét. A csipkelődő, ironikus dialógus és elbeszélés felvillantja apa és fia ellentmondásos viszonyát: a szeretet mellett egymás kölcsönös meg nem értését. Az apa mindig is helytelenítette a színészetet, melyért Petőfi viszont teljes szívéből lelkesült. Megjelenik a szülők iránti tiszteletteljes szeretet. A Vén zászlótartóban az apjáról ír, mikor épp beáll katonának.

Egy gondolat bánt engemet…

Petőfi Sándor 1846 végén írta az Egy gondolat bánt engemet című, forradalmi költészethez tartozó versét, szilveszterkor. Az esztendő utolsó napján eltöpreng a jövőről. Műfaja: rapszódia. Csapongó, érzelmes, vers -> „A szívén viseli az ország sorsát”

A költő ebben a versben kétfajta halálról szól. A természetes halálról és az önként vállalt mártírhalálról. A természetes halál békés, csendes, lassú halált jelent, az önként vállalt mártírhalál, pedig gyors, hősi halált. Petőfi a mártírhalált választaná inkább, mert jobban szeretne gyorsan, hősként meghalni a szent világszabadságért és jobban szeretné, ha a hősökkel egy közös sírban temetnék el. A költő két párhuzamos hasonlat segítségével teszi szemléletessé a „lassú”, természetes halált.

Lassan hervadni el, mint a virág (…) Elfogyni lassan, mint a gyertyaszál

A virág ellentétét a gyors, hősi halálban a fa képezi. Mindkettő növény, de méretekben, erőben különbség van közöttük. Míg a virág kis méretű, gyenge növény, addig a fa nagy méretű, erős növény. A gyertya ellentétét a kőszirt képezi. Ezek között méretbeli és tapintásbeli különbség van. Míg a gyertya kicsi, egy marokban is elfér és könnyű, addig a kőszirt nagy, nehéz és kemény. Az első szerkezeti egységet Petőfi három ponttal és egy gondolatjellel zárja. Ez a vers gondolatmenetében azt jelképezi, hogy egy látomás kezdődik a versben. Ez a második szerkezeti egység a következő gondolatmenetig tart. Ez a látomás igen gazdag hang- és képi hatásokban. Ez az állítás a következőkkel bizonyítható idézettel bizonyítható:

Pirosló arccal és piros zászlókkal És a zászlókon eme szent jelszóval: „Világszabadság!” S ezt elharsogják, Elharsogják kelettől nyúgatig, (…) Ott folyjon az ifjui vér ki szivembül, S ha ajkam örömteli végszava zendül, Hadd nyelje el azt az acéli zörej, A trombita hangja, az ágyudörej, S holttestemen át Fújó paripák Száguldjanak a kivivott diadalra