Petőfi életrajza, pályaképe

Erre az alkalomra írta a Nemzeti Dalt. A műben a refrén a nép szövege. Elsősorban megszólítja a tömeget, a népet. A harmadik sorban a nép nevében kérdez. Mozgósító szövegnek készült. Március 17-én Kossuth és a nemesi reformellenzék vette át a forradalom irányítását; Petőfi kiszorult a politikából.

1848. március 27-30. között írja meg A királyokhoz című művét, amely Petőfinek és köreinek a politikai állásfoglalását tartalmazza. Köztársaságot akar; Magyarország szakadjon ki a monarchiából. Ez viszont azzal a veszéllyel járt volna, hogy a nemzetiségi lázadások törnek ki a magyar korona ellen. Petőfi szembekerül a közvéleménnyel.

1848. júniusában megírta A márciusi ifjak című művét, mely nem vált népszerűvé. Vátesz költő képi világára utal a harmadik versszak harmadik sora: „megillettük” (=megérintettük). Ez Jézusra, a feltámadásra utal. Messiásként akarja föltámasztani a népet. Hasonló versekben a tetteikért megbecsülik a népet haláluk után, de itt a kiábrándulás jelentkezik (a babérkoszorút ellopják). A jövőkép itt már más: a jövő nem a visszanyert paradicsom, az egymásra találásra már csak csodaként emlékeznek. Tehát a történelem nem változik. Nem engedi tudatosan rávetíteni a kiábrándulást a társadalomra.

1848 nyarán választások voltak, Petőfi Szabadszálláson jelöltette magát képviselőnek. De még a városba sem engedik be, kudarcot vall. Ennek hatására írja meg Az apostolt. A mű az egyház ellen is támadás, mert egy pap fiát választották meg helyette képviselőnek. Petőfi Szilveszterkor született, és Szilveszternek akarták hívni. A pap prédikálása Szilveszter ellen azonosítható a szabadszállási kudarccal. Az összeházasodásuk is hasonló. Megjelenik a cenzúra, mint mítikus erő, mely akadályozza, hogy a gondolatok eljussanak a néphez. Ezek Szilvesztert Petőfi hasonmásává teszik. A műben a múlt idősíkját beépíti a jelenébe. Az idősík folyamatos egység egy időben. A szerkezet nagyon drámai felépítésű. Előtörténet váratlan fordulatokkal van tarkítva. Ilyen például a kisasszony megjelenése és szerelme, a nép viselkedése a XIII. szakaszban. A sok fordulat azért kell, hogy mindenféle szenvedésen keresztül menjen a hős. Állandóan kísérti az elzüllés. Amikor tanult ember lesz, kísértések jelennek meg, hogy álljon az elnyomók oldalára. Ez kapcsolja Krisztus életéhez. Szilveszter könyvének programja: vagy mindent, vagy semmit; cél a teljes egyenlőség. A mű szerint a jelenben ezek nem valósulnak meg, majd csak a következő nemzedék valósítja meg. A cél csak a jövőben valósítható meg, mert a nép még szolganép. Megjelenik a paternalizmus: a próféta jobban tudja, hogy mi a jó a népnek, mint a nép. A mű jelentése: a megváltás, felszabadulás ismét a jövőbe toldódik el. Sajátos történelemfelfogást takar a mű: a történelemben egy egyenletes haladás figyelhető meg. A haladást néhány kivételesen nagy ember hozza létre fokozatosan. Optimista a jövőre nézve, jelenkorral szemben viszont pesszimista: „Messze még a Kánaán”. Petőfi ezt akkor mondja, amikor esélyük van a győzelemre, a költő tehát nem hisz a győzelemben. Műfaja: verses regény. Az író beleszól a történetbe, kommentálja azt, egy egész életutat mutat be. Városi történet, a falusi betét csak arra való, hogy találkozzon a néppel. A strófaszerkezet nem kötött.

9. A menekülő romantika az utolsó korszakokban (Európa csendes, újra csendes, Pacsirtaszót hallok megint, Szörnyű idő…)

Menekülő romantika az utolsó korszakban. 1848. decembere a szabadságharc  nagy végpillanata, úgy tűnik küszöbön a katonai vereség. 1849. Január Pest-Buda kiürítése, a kormány Debrecenbe költözik. 30.000 magyar katona szemben 100.000 osztrákkal. A helyzet pesszimizmusra, reménytelenségre ad okot.

1849. január: Európa csendes, újra csendes. A szabadság itt istenként jelenik meg. Különös érvelés: minél reménytelenebb a helyzet, annál biztosabb, hogy győzünk. Már csak egyedül maradtunk, itt csak mi vagyunk érdemesek Isten segítségére. Ez szinte már irracionális gondolatmenet. Petőfi történelemfelfogása: történelmi szükségszerűség a fejlődés, a szabadság győzelme. A vers eleje megszólítás az istenként létező szabadsághoz, a kérdés műfaja ima. Az utolsó 2 szakasz szintén ima, többi átmenet óda és ima között. A költemény első része a néphez szól, de mintha önmagához szólna a nép egyik tagjához. Ima sajátos formája. Nem mozgósító jellegű, töprengő megszólítás, monológ. A haladás győzelmébe vetett feltétlen hit jellemző Petőfi költeményeire 1849 elejéig. A nép egyre inkább eltűnik, mint alap, úgy tekint rá, mint ami kiskorú, méltatlan a nagy emberek közreműködésére. Nincs szerepük a haladásban, vagy egyáltalán nincsenek jelen. De továbbra is fönntartja a haladás elvét (Hegel filozófia).