Petőfi életrajza, pályaképe

1845. augusztusában írja a Drága orvos úr című művét. Ezt a verset tragikusnak szánja, de az olvasók komikusként fogják fel. Allegorikus költemény: szív és az ész vitája (szív a szerelmes férfi, az ész az orvos). Szerelmes férfi: Petőfi sajnáltatja magát. Ez a mű egy középkori műfaj újraélesztése.

A férj hazajő betegen című művét 1846. márciusában írja. Csattanós költemény. Az emberi kapcsolatok tele vannak gonoszsággal, a világ is gonosz. Ezt fejtegeti példázatokban metaforákkal (a Barátaim megölelének is ilyen).

1846. márciusában született a Fejemben éj van című sikeres költemény. Saját dúlt lelkiállapotát ábrázolja kívülről metaforákkal (vadállat). Ez egy önjellemző vers.

A bánat? egy nagy óceán című verse 1846. márciusában keletkezett. Ez egy epigrammaszerű mű. Kérdés – felelet, kérdés – felelet: zártságot sugároz. A kérdések az emberiség nagy kérdései. Erre válaszol a lírai én egy metaforával. Az óceán (a bánat) magába foglal, körülvesz mindent. A gyöngy (öröm) kicsi, törékeny, de értékes. Az élet: küzdelem a kicsi örömökért. A harc, amit érte folytatunk megkeseríti az örömöt. Két összekapcsolt metaforában kifejtett filozofikus mű. Ez megfelel a romantika hegeli elveinek.

A Felhők korszaka után Petőfit elfogadják a nemzet költőjének.

6. A vátesz-költő magatartás formái (A nép nevében, A XIX. század költői, Egy gondolat bánt engemet, Sors nyiss nekem teret)

Petőfi 1847. márciusában írta A nép nevében című versét. Ekkoriban nagy viták voltak a Fontolva Haladók és a Liberális Ellenzék Pártja között arról, hogy milyen jogokat adjanak a népnek. Petőfi ezzel a versével, mintegy állást foglal a vitában, bemutatja politikai programját. „Az alkotmány rózsája .. tövis felét!” – kompromisszumra törekszik, hatalommegosztást és nem hatalomátvételt akar. Csak a rózsa néhány levelét! Rózsa – hatalom; tövis – kötelesség. 4-5. versszak: a nemesi érvelés az volt, hogy azért övék a jog és a hatalom, mert ők szerezték meg és ők is védik meg. Petőfi ellenérvei: nem tudják megvédeni a nép nélkül (győri csata), és a munkához is szükségük van rájuk. Petőfi elvei alapvetően nem térnek el a liberálisokétól, csak a nézőpontja más. A szegények, jogfosztottak nézőpontja. Vagy reformok kellenek, vagy lázadás lesz. Csak az érvelése radikálisabb, az elvei nem. A  változásokat most azonnal akarja. Sajátos költői szerep: a nép élén áll, vezeti azt.

Ez figyelhető meg az 1847. januárjában írt A XIX. század költői című művében is. Itt egyfelől vezeti a népet: „Ha majd a szellem … már a Kánaán!”. Ezek azt mutatják, hogy a költő a jövőbe lát (vátesz – jós). Itt ennek egy változata: nemcsak látja a jövőt, harcol is érte, a mozgalom élén áll. Ellenfeleit hamis prófétáknak mondja, tehát ő igazi próféta. Hasonlóságokat mutat be maga és Mózes között: bujdosás a pusztában üldözetésen keresztül, isteni elhivatottság, Kánaán felé vezeti a népet, nyomoron keresztül, a győzelem felé vezeti, de ő azt már nem éri meg. A halálban elismerés a jutalma. Bemutatja saját sorsát. Prófétaköltő. Bibliai képanyagot használ. Itt teljesen egyenlő jogokat, tudást követel, tehát többet kér, mint a Nép nevében-ben. Igaz, hogy ezt korábban írja, de itt egy emberöltő távolságból szemlélődik, a teljes egyenlőség egy távoli cél. A vers felszólítással kezdődik, közéleti témakörben mozog, a jövőről szól, patetikus hangnemű, jambikus verselés, tehát óda.

1846. decemberében írta az Egy gondolat bánt engemet című költeményét. Eredeti vershelyzet: ücsörög a szobában és töpreng. Képzeletében a halálnak kétféle változata jelenik meg. Elutasított: a nyárspolgári halál, magányosan, tétlenül; a kívánt halál: a méreteknek van fontos szerepe, katasztrófa (szélvész, nagy dolgok kellenek), hatalmas személyiséget tud csak ilyen halál elpusztítani. Itt jelentős személyiség, de csak önmagában. A harmadik halálban is jelentős, de nem magában, hanem az ütközetben. Ez is nagy mértékű (nép; zsarnokság; világszabadság). Ezt választja. Itt nem prófétaköltő, nem vezér, nem vezeti a népet. Csak egy közkatona, a harctól kap ő is jelentőséget. Itt nincsenek biblikus utalások. Meghal a céljáért. Mártírköltő. Műfaja is más: az elégikus és a patetikus hangnem egymást váltogatja, megváltozik a ritmus a legpatetikusabb résznél. Rapszódia.