Hirdetés

Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma röviden; szereplők jellemzés

22 perc olvasás
Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma röviden; szereplők jellemzés

Az elkergetett kis báró pedig egyenesen Nedec várába futott Pongrácz grófhoz, aki miután a fiú orvosi tanulmányokat folytatott, udvari orvosává teszi, egyben ő lesz az előkóstolója is. A kis báró vígan éldegélt a grófi kastélyban, még Estellára is szemet vetett. Egy vacsorán kissé közönségesen udvarol Estellának, a báró észreveszi, és egy gomb megnyomásával székestül a vár börtönébe süllyeszti a botor fiatalembert, mivel a vár úrnőjét sértette meg. Estella úgy érzi, a gróf szerelmes belé, és féltékenységből záratta börtönbe a kis bárót. Azonban csalnia kell, a gróf nem érez iránta szerelmet, egyszerűen várúri méltóságában sértették meg. Estella úgy dönt, hogy megszökteti a bárót. Sétára indul a várból, és az őröknek meghagyja, hogy egy parasztasszony egy zsák krumplit hoz majd neki, ne hagyja itt, hanem mindenképpen várja meg. Estella bement a faluba, ruhát cserélt Ancsurkával, majd egy zsák krumplival visszatért a várba, a krumplit kiönti a börtönben, és a zsákban kihozza a kis bárót az áristomból. A két szökevény Besztercére menekül.

Hirdetés

A gróf éktelen haragra gerjed, hogy így rászedték, hiszen Estella az ő tulajdona volt, ő vette hatszáz forintért. Ezért megváltoztatja tervét, a tervezett hadgyakorlatot elhalasztja, és hadat üzen Besztercének, megfenyegetve őket, amennyiben nem adja ki a szökött nőt, kő kövön nem marad a városban. A gróf írnokával azonnal megíratja, a város elöljáróinak szóló levelet.

„Övári és Szentmiklósi gróf Pongrácz István, Nedecvár örökös ura, üdvözletét küldi Besztercebánya magiszrátusának. Báró Behenczy Károly nevű ifjú Estella nevű, tulajdonunkat képező leányzóval, kit hatszáz o. é. forintokért vettünk vala a zsolnai komédiásoktól, megszökvén, tartózkodása Besztercebányán vagyon, ennek folytán tehát felszólítjuk a nemes várost, hogy a leányzót haladéktalanul letartóztatván, e levelet átadó megbízott híveinknek, név szerint Szurina Pál őrmesternek és Komár György káplárnak kezeibe szolgáltassák. Kikhez is hajlandók maradunk. Gr. Pongrácz Istv.”

A követek azonban három nap múlva a lány nélkül tértek vissza a polgármester üzenetével, vegyen a gróf hideg zuhanyt ahelyett, hogy ilyen leveleket firkál. Ezt a sértést már végképp nem tűrheti István gróf, tehát serege megindul a város ellen.

Második rész

Zsolna városában éltek a Tronowszky testvérek. A Tronowszkyak hárman voltak testvérek. György, Apolka apja, orvos lett, szegényen élt, és úgy is halt meg, nem hagyott maga után mást, mint egy 11 éves szöszke leánykát, Apollóniát. Péter mézzel kereskedett, Gáspár juhokkal foglalkozott, mindketten nagy vagyonra tettek szert, és kölcsönösen utálták egymást, soha nem álltak szóba egymással.

„Jól elhelyezvén pénzeiket, idők folytával Zsolna város leggazdagabb, legtekintélyesebb polgárai lettek. Rettenetesen gyűlölték egymást, nem volt piszok, amit egymásra ne kiabáltak volna.”

György szegényen halt meg, egyetlen leánygyermeket hagyott csak háta. A két testvér csak azzal törődik, hogy egymásnak minél több bosszúságot okozzanak, mindegyik azért akarja magának a leányka gyámságát, hogy ne a másiké legyen. A temetésen a sír fölött veszekednek a lányka sorsáról. A város végül salamoni döntést hoz, gyámnak Apollónia anyai rokonát, Klivényi írnokot nevezik ki. Az írnok csak azért vállalta el a gyámságot, mert abban bízott, hogy a két gazdag nagybácsi adományából ő is jól fog élni. A testvéreket innentől nem érdekli a gyermek sorsa, akire semmi jó nem vár. Az írnok nem tőrödig vele, rongyokban járatta, testét állandóan kék-zöld foltok tarkították, mert ahányszor a korhely férfi részegen jött haza, feleségét és a gyermeket megverte, és mindig részegen jött haza. Két év telt el így, mialatt Apolka gyönyörű fiatal lánnyá serdült. Egyszer, amikor Apolka a piacról ment haza, meglátta Péter nagybácsikáját, aki a mézeskalácsosnál vásárolt egy szekérderék nyalánkságot. Ez persze Gáspár fülébe jutott, aki rögtön felkereste kis rokonát, és mindenféle pompázatos ruhákat, kiegészítőket vásárolt neki. Ezt nem hagyhatta annyiban Péter sem, ő ékszerekkel látta el a lányt. Apolkának ebből sok haszna nem származott, hiszen a legtöbb drága holmit, Klivényi úr eladta, és az árát elitta. A város miután látta a nagybácsik jóindulatát, újra átgondolta a döntését, és úgy határozott, gyámnak őket nevezi ki, mindegyiküknél felváltva fél-fél évet tölt a lány. Így azalatt a fél év alatt, amíg egyiküknél van a leány, hogy bosszantsák egymást, túllicitálják a másikat a lányka ellátásával.

Hirdetés

Lapozz a további részletekért

1 2 3 4 5