Szerkezet:

– jellegzetes indulás, anekdotikusan távolról indítja a művet. Az öreg Dugali történetével indít, felejthetetlen igazságérzetből bontja ki az író a történelmi múlt megítélésének viszonylagosságát. A kuruc szabadságharc leverése után a Habsburgok várromboló bosszújától Nedec vára azon a címen menekült meg, hogy kastély, bár valódi vár volt bástyákkal, felvonóhíddal, toronnyal.
– a színhelyek bemutatása elnagyolt, az írót láthatólag sokkal jobban érdekli a környék mondavilágának, babonás hiedelmeinek sajátos, az ősi múltat őrző hangulata.
– a négy szerkezeti egység a négy fejezet. Az első két fejezet térben és időben távol áll egymástól, kerek önálló történetet alkotnak. A szálak a harmadik fejezetben futnak össze. A negyedik fejezetben Apolka és Pongrácz története megoldódik.

1. Estella:

– helyszín: Nedec vára és környéke.
– 3 központi szereplő: Pongrácz, Behenczyek és őket Estella fogja össze
– Mikszáth részletes jellemrajzot nem ad, anekdotákból és történetekből fűzi össze történetét
– bonyodalom kezdete: Estella a fiatalabb Behenczyvel megszökött
– a fiatalabb Beneczy Károly Nedec várában István grófnak felajánlja „ősi kardját”, s itt kívánja megtalálni szerencséjét.

 

2. Kedélyes atyafiak:

– Zsolnán vagyunk, Trnowszky fivérek a története is anekdotikus sorból áll
– 3 karriert látunk: György orvos lett, és szegény maradt: hiszen Zsolnán a hegyi levegőben egészségesek voltak az emberek. A doktor halála után nem hagyott maga után semmit, csak egy 11 éves szőke leánykát, Apollóniát. Péter viasszal és mézzel kereskedett, Gáspár juhokkal foglalkozott (fia Emil), s mindketten megtollasodtak.
– város írnokát Klivényi Józsefet nevezték ki Apolka gyámjának
– Tarnóczy Miroszláv (Emil) szerelemes lett Apolkába, Péter elzavarja a lányt
– újra Klivényiéknél van Apolka – a züllött írnok azt tervezgeti, hogy áruba bocsátja Apolkát. Behenczy Pálnak próbálja felkínálni, az írnoknak az is megfordult a fejébe, hogy elveszi a lányt.
– a lány öngyilkosságba próbál menekülni, másnap reggel találnak rá ájultan a Vág folyó partján.

 

3. Hadipusz:

– gróf Pongrácz István és Apolka sorsa itt kapcsolódik össze. A Beszterce megbüntetésére felvonuló hadak éppen aznap érkeztek Zsolnára, amikor Apolkát ájultan találta a folyó Partján Blázy polgármester hajdúja.
– Pongrácz: megszelídül, kedvesebb lesz, lovagi hódolat.

 

4. Éj:
– Apolka nagyobb szerephez jut Pongrácz életében. Pongrácznak rögeszméi vannak.
– A regény végén Pongrácz újra középkor lovaggá nemesedett. Miután Emil visszavásárolta a megöregedett, megcsúnyult Estellát a fiatal Behenczy bárótól, a besztercei szenátorok visszavitték Nedecer a megszökött várasszonyt.
– A regény befejezése nem komikus, inkább tragédia színezi át az utolsó jeleneteket. Pongrácz Istvánt végül is nem lován ülve temették el, hanem csak gyalogosan és egyedül.

Mikszáth keserűsége végső soron abba rejlik, hogy a dzsentrik Magyarországon oly fennen hangoztatott nemes elveket, eszményeket, makacsul őrzött hagyományokat már csak egy örült veszi komolyan, a többiek számára ezek üres pózzá szegényültek.