Hirdetés

A romantika

29 perc olvasás

 

4. ETA Hoffmann: Az arany virágcserép

Ernst Theodor Wilhelm Hoffmann a kor német irodalmának egyik kiemelkedő alakja, a német romantika képviselője. Először novellákat írt: a Hoffmann meséket. Emellett zenéket is írt, rajzolt és kocsmázott. Tele volt kísérteties fantáziákkal, melyek különös realitást öltöttek benne. „Szövevényökből egész mitológia volt, mely ravasszá, de gazdaggá is tette, körülfogva a valóságot. E izgatott idegrendszer titkos hullámai voltak ezek, melyek távoli idegrendszereket módosítottak és gazdagítottak” – írta róla Babits.

Hirdetés

Az ördög Elizére mellett legkiemelkedőbb műve az Arany Virágcserép. Ez egy fejlődésregény, melynek elolvasásával valóban hatnak „e izgatott idegrendszer titkos hullámai”. Ez részben annak köszönhető, hogy e mítikus világ Hoffmannban realitássá változott, ez világképként él benne. A könyv olvasásakor nehézségek is felmerülnek, bár ezek engem csak a további olvasásra ösztönöztek. E nehézségek:

– A mesei elemek, a regény elején ezek felhalmozódnak és kuszává, érthetetlenné teszik a történetet; e problémák a továbbolvasással feloldódnak, bár néhol utána kell gondolni az olvasottaknak ill. még egyszer elolvasni.

– Fejezetek helyett vigíliákra van tagolva a mű, ez inkább szokatlan, mintsem nehéz.

– Annál nagyobb nehézségek a vigíliák alcímeinek az értelmezése. Ezek kis résztörténetek kiemelései a szövegből, pl.: „Hogyan verte ki pipáját Paulmann segédtanító, és tért aludni”. Ezek érthetetlenek, meghökkentik az olvasót, és kíváncsivá teszik. Ezen alcímek végül is a romantikus irónia megnyilvánulásai – ezekkel a Bibliát parodizálja -. Ha az ember túljut az olvasási nehézségeken, és végigolvassa a regényt, rájön, hogy ez alapjában egy fejlődésregény. Valójában Anselmus, a nyárspolgár, fejlődését követhetjük nyomon az egyik cselekményszálon. Nyárspolgár akar lenni, de végül is egy fentibb világba kerül. (A másik cselekményszál Heerbrand és Veronika története).

Hirdetés

Anselmus nem tökéletes nyárspolgár, mert együgyű és ügyetlen; de van egy különleges képessége, az, hogy szépen tud írni. Csak az ilyen emberek juthatnak el a metafizikai világba. A műben a hétköznapi és a metafizikai világ ugyanott van, ugyanaz a helyszíne (ez a legszembetűnőbb Anselmus Lindhorstnál tett látogatásaiban pl.: kristályba zárás). Miután Anselmus megpillantotta a metafizikai világot, azután a nyárspolgári világ már nyomasztó fogságnak tűnik. Az utolsó lépés a metafizikai világ felé a vágy, a hajlandóság. Ez megjelenik először Serpentina szerelmében, majd abban, hogy kitart mellette az akadályoztatások ellenére is. A regény arról szól, hogy Anselmus hogyan habozik a két világ között, és végül hogyan választja Serpentinát.

A világ kettősségét erősíti meg a kettős cselekményszál: Anselmus és Serpentina a metafizikai világhoz, Heerbrand és Veronika pedig a földi világhoz kapcsolódik. A történet nagyon meseszerűnek hat, rengeteg olyan elem van benne ami a varászmesékhez kapcsolódik:

– a főhősnek külön tulajdonsága van (szépen tud írni).

– különös képességével feladatot kell végrehajtania (csak akkor tud másolni, ha szellemszemekkel nézi az írást).

– a hősnek társa van, aki segíti (Serpentina)

Hirdetés

– büntetés jár, ha nem sikerül a feladat (paca = bezárás az üvegpalackba)

– varázsszerek (Lindhorst itala)

– csodák (átváltozások, stb…)

A Szalamandra meséje Lindhorst szerint ez egy mély igazságot tartalmaz, ezzel felszólítja az olvasót az értelmezésre. Metaforikusan értelmezve ez hegeli metafizikai világot mutat be: az értelem (Phosphurus) megteremti az anyagot (liliom), elválnak, aztán újra egyesülnek. A második történet is hasonló; a szalamandra csak akkor térhet vissza, ha talál három olyan fiút, akik felismerik magukban az eszmét. Egy anyag és szellem újra egyesülhet, beteljesedhet a teremtés célja. (Az író a második, az olvasó harmadik jelölt = az író azt sugallja, hogy az olvasó előtt is megnyílik a metafizikai világ. Az írói ars poetica: a költőt az különbözteti meg a mindennapi embertől, hogy felfedezi a metafizikai világot.

Fontos szerepet kap a késleltetés: – mesei oldal (Veronika és a boszorkány szövetsége), – lélektani oldal (Veronika iránt érzett szereleme, meg kell látnia benne a nyárspolgárt; kezdetben Veronikát Serpentinával azonosítja, később Serpentinát felsőbbrendűnek látja; látomásait kezdetben ő sem hiszi). Meg kell különböztetni egy durva szerkezetet (cselekmény, hősök viszonya) és egy finom szerkezetet (az értelmezés kereteit tölti fel tartalommal). Fontos szerepük van az előreutalásoknak: – előkészítő: mikor bekövetkezik már természetes (fenyegetések a tintafolttal kapcsolatban).; – sejtető: egyből tudni róla, hogy ez az (Anselmus – jeges hullám).; – metaforikus: csak akkor derül ki, amikor megérkezik a céljához az előreutalás (kristály = evilági bezártság). Visszautalások: (Heerbrand által Veronikának adott fülbevalók), (12 órakor történik minden).

Lapozz a további részletekért

1 2 3 4 5 6


Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!